Beszámoló a 2020. február 21-i vándornapról.
Kravár Ágnes, a Kós Károly Egyesülés mestere az Angyal utcai szállodaépülete előtt várta a vándorokat a nap reggelén. Bár a program a szálloda bejárása volt, egyúttal megtekintettük az utca szemközti oldalán álló, szintén általa tervezett lakóházat is. A tervező egy másik épületét, a csillaghegyi bölcsődét már a legutóbbi vándornapon is láthattuk, ám volt köztünk, aki most találkozott először az építésszel.
A Mester utca felől megközelítve a szűkebb, csendesebb, gyér forgalmú Angyal utcát, az a benyomása az embernek, hogy a lakók számára igazán szerethető ez a jó lokalizációval rendelkező környék. A zártsorúan beépített tömbben a tervezés idején, a tervezési helyszínnel szomszédos telken már ott állt egy Dévényi Sándor (szintén a KKE mestere) által tervezett szálloda, Kravár Ágnes tervének ehhez kellett igazodnia. A két épület a kialakult utcavonalhoz képest visszahúzott homlokzattal készült. Ennek okára Salamin Ferenc, a Vándoriskola vezetője mutatott rá: a korabeli várostervezési koncepció szerint az egykori városszövetet alkotó historizáló épületek helyére olyan módon kellett építkezni, hogy majd ha az szomszédság teljes épületállománya lecserélődik, szélesebb utca jöhessen létre.
A homlokzat mozgalmassága, színei, anyaghasználata azt a felszabadultságot juttathatja eszünkbe, mely a kilencvenes években – gyermekkorunkban – volt jellemző az építészetre, mikor a tervezők örömmel és lelkesedéssel nyúltak az üveg kékjéhez, a fém zöldes ciánjához, a törtsárgás burkolóanyagokhoz. A homlokzat kialakításáról Kravár Ágnes elmondta, hogy a reneszánsz épületek architektonikája jelentette a mintát: az első két szint súlyosabb anyagokkal, kevés nyílással készült, míg a felsőbb szintek egyre könnyedebbek. Az első szint homlokzati kiugratása utalás a reneszánsz „piano nobile” – „kiemelt szint” motívumára, s a legfelső szinten egy homlokzati játék megtükrözi Dévényi Sándor épületének lezárását.
Az épületbe belépve a szálloda tulajdonosai is csatlakoztak a bemutatáshoz – a tervező a mai napig jó kapcsolatot ápol az egykori megbízókkal. Mivel az építtetők utóbb megvásárolták a Dévényi-féle épületet is, megoldandó tervezési feladat volt a két szálloda összenyitása úgy, hogy a két különböző minősítésű épületrész önálló működtetése megmaradhasson. Az összenyitás terveit Kravár Ágnes fiával, Tóth Márton építésszel közösen készítette el. Utóbbi az előcsarnok belsőépítészeti tervezését is jegyzi. A szálloda belső tereiben a kék és a világosbarna színek dominálnak, igényesen válogatott bútorokkal, textilekkel, díszítésekkel teremtve harmóniát. Igazán szerethető motívumai az épületnek a bejárati körpillérek, faburkolatukkal, „gombakalap” fejezeteikkel. Az épületek mögött, a tömbbelsőben meglepően nyugodt udvar terül el. Ide nyílik a szálloda étterme, centrális, pergola-jellegű tömegével. Ez a léptékváltás teszi igazán családiassá, szívmelengetővé az udvart, a városias utcai környezethez képest.
A helyszíni bejárást követően, a nap a Makovecz Imre utcában (Kecske utcában) folytatódott irodalátogatással. Kravár Ágnes és Tóth Márton a Paralel iroda munkáit mutatta be a vándoroknak. Rácsodálkoztunk a pauszokra készült kézi rajzok minőségérére és pontosságára – mintha az ilyen mértékű tervben való elmélyülésre ma már nem lenne idő. Ezt követően előadást hallgatunk meg Kravár Ágnestől, „Építész pályám Makovecz Imre mellett” címmel. A beszélgetés során azt is megtudhattuk, milyen volt a Mester, s milyen volt a vele való közös munka.
A nap második felében, a továbbiakra tervezett vándornapok témájára való rávezetésként Erhardt Gábor építész tartott előadást „Az öt géniusz” címmel. Végül, a nap lezárásaként, a korábban lezajlott bölcsőde-tervezési ötletpályázaton résztvevő vándorépítészek (Rüll Tamás, Török Ádám, Tóth Bence, Csehák Fanni) mutatták be pályamunkáikat.
Szöveg: Boór Bernadett, Tóth Bence, Harmath-Gyetvay Enikő
Épületfotók: Zsitva Tibor
