Füzes András Pro Architectura és Osskár-díjas építész, Visegrád főépítésze. A Vándoriskola befejezése óta a mestereitől kapott útmutatást minden élethelyzetben felelősséggel követve dolgozik környezetének javításán.
…A Vándoriskolában a mesterek mellett mást sem láttunk, mint hogy felelősséggel a vállukon mindig mentek előre. A főépítészség szembetűnően egy ilyen terület. Kedvet is csináltak hozzá, ahogy elvittek magukkal művezetni, és ilyenkor beleláthattam egy-egy főépítészi napba is. Salamin Ferenc mellett láttam, hogy néha milyen megtűrt helyzetben végzi a munkát, de ő még a megtűrt helyzetben is alázattal ki tudott menni Szerencsen egy társasház kerítése kialakításának megbeszéléséhez. Ez engem nagyon megfogott. Egyrészt az alázatos magatartás, másrészt pedig, hogy valami nagyon fontosnak kell lennie ebben a témában, ha ilyen helyzetben is vállalják. Én is kerestem ezt régóta, így lettem Visegrád főépítésze. Harmadik éve csinálom, nagyon izgalmas. A főépítészi munkának köszönhetően más szemszögből látom az építészi felelősséget. A kettő nagyon fontos kiegészítője egymásnak, a főépítészség és az építészet. Az építészeti gyakorlattal a hátam mögött valahogy más megvilágításba kerülnek a problémák. Most lesz a XXVI. Országos Főépítészi Konferencia nálunk Visegrádon, melyet nagyon fontos mérföldkőnek tartok, hiszen részt vehetek a szervezésében Salamin Ferenc és Kálmán Kinga mellett. Önző módon úgy fogom fel, hogy most olyan fontos dolgokról beszélhetünk majd, és olyan témákat vethetek fel, amelyek nekem fontosak, és amiket én problémának látok. Remélem, hogy sikerül, szerintem nagyon jó a tervezett program. Teli vagyok reménnyel, hogy egy olyan erős üzenetet tudunk megfogalmazni, amit mindenki hazavihet majd a saját településére, és ott csíráztathat tovább. Bízom abban, hogy legalábbis közösen beszélni tudunk a problémákról, és talán meg tudunk fogalmazni egy stratégiát, egy építészeti magatartást, ami túlmutat a házakon és tereken. Zsigmond László hívta fel a figyelmemet egy előadáson az építés szó szógyökére, az ép szóra. Ez egy szerteágazó tevékenység − mióta építész lettem, érzem, hogy az építészet sokkal több, mint házakról beszélni. Ezért szerettem a Vándoriskolába is járni, mert Makovecz Imre kitágította a látásmódunkat.
Kapható erre a szerteágazóságra az építészeti közeg?
Számomra az a kedves a főépítészségben, hogy személyesen tudok emberekkel találkozni, megismerkedni a problémáikkal, és megoldást találni a kérdésekre, ami remélhetőleg még a településképi rendelettel is találkozik. Nagyon fontos, hogy legyen rendelet: ha jön egy fakezű építész, akkor tudjam mutogatni, hogy ezeket kell betartani. Ha meg jön egy jó építész, aki tervez egy jó házat, akkor saját felelősségre a rendeleten esetleg túllépjek.
Egy kolléganőm az egyik szomszéd településről vészhelyzetbe került egy pályázattal, melyen ravatalozó előtetőre lehetett támogatást nyerni, mert a tervező eltűnt. Megkeresett, nem tudnék-e gyorsan rajzolni neki egy előtetőt, ami alá befér 130 ember. Mit tehettem volna, megrajzoltam. Amikor meglátta a rajzot, döbbenten kérdezte: áruljam már el, minek csinálom ezt a főépítészséget, ha ilyeneket tudok rajzolni. Ez egy jó kérdés! Lehet mondani, hogy hazaszeretetből, lehet mondani, hogy szeretetből, nehéz megfogalmazni ezt, de élet van benne. Ez az építészetnek egy másfajta megközelítése, ami teli van találkozással: naponta négy-öt ember problémájával találkozom, és válogatás nélkül, egyformán próbálok segíteni. Fontos, hogy válogatás nélkül, mert azt látom magam körül, hogy a legkisebb ellentét is elég ahhoz, hogy emberek ne álljanak szóba egymással. Hála Istennek, a főépítészség − bár politikai közegben mozog − számos érdekkörön kívül van, és ez egy magabiztosan járható utat biztosít mindenki számára.
Szöveg: Terdik Bálint
Fotó: Jurassza Zsófia, Bognár Benedek, Szántó Tamás és Füzes András
A teljes szöveg az Országépítő folyóirat 2022/3-as számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
A Wekerlei Kispiacról ITT, a tahitótfalui családi házról ITT, a várdai lakóépületről pedig ITT olvashat továbbiakat.
