A japán NaganoCity városában új gyárat, kávézót és közvetlen értékesítési üzletet építettek a régóta működő „Iroha-do” oyaki-i üzlet új fejlesztéseként. Az épület úgy emelkedik ki a földből, mintha onnan nőtt volna, organikus formáival és anyaghasználatával beleilleszkedve nem csak közvetlen környezetébe, de a tájba is, melyben található.
Az építész, Tono Mirai számára a folyamat fontos része a Föld emlékére való összpontosítás, a Genius locira, a hely szellemére, mely főként a hagyományos anyagok és technikák használatában nyilvánul meg. A megvalósuló épületnek fontos aspektusa a földhöz való kapcsolódás, hogy abból egy olyan építmény emelkedhessen ki, amely nem csak szorosan kapcsolódik helyszínéhez, de aktív viszonyban is van vele, beleilleszkedve annak biológiai ritmusába. Tono Mirai számára fontos a szoros együttműködés a tervező és a kivitelező közt. Az építési folyamatba gyakran bevon helyi mesterembereket, vagy a közösség tagjait.
Az „Oyaki”, melyet a gyár készít, egy zöldsége és búza felhasználásával készülő sült étel, melynek hagyománya Japán „Shinshu” régiójában, a Jomon-korszakban gyökerezik; ez az épület is olyan hely kíván lenni, ahol „az építészet a földből született és oda is tér vissza” hosszú, több tízezer éves körforgáson keresztül, a prefektúrában termelt faanyag és az építkezésekről származó felesleges talaj felhasználásával.
A gyárat/régiót és a kávézót/társadalmat jelképező két kör átfed és egymásba fonódik, míg az ív alakú tető a környező hegyekkel rezonál. Mindezek Japánban az elsődleges energiafogyasztási normáknak megfelelően épültek. Az egész épület egy 1500 m2-es, részben tűzálló faépület, amelynek szerkezeti anyagai cédrus és ciprus faanyagok. Az északi oldal egy üveg függönyfal cédrusfa oszlopokkal, amelyeknek maximális hossza hét méter. A cédrusgerendákat és a sugárirányú ciprusgerendák tetején lévő talpszelemeket, a szarufát és az eresz három méteres túlnyúlásával ellátott tetőt egy helyi ácsmester kézzel, nád használata nélkül faragta. Japán hagyományos kézműves technikájához híven legyező szarufákkal készült a saroktetőn. A döngölt földfal felső világítása, a csarnok magas oldalsó ablakának természetes szellőzése, a tetőről lezúduló esővíz összekapcsolja az eget és a földet az épülettel és a tájjal, csökkentve a szén-dioxid kibocsátás káros hatásait és regenerálva a földet. A megszülető épület magába integrálja a természet, mint élő organizmus mozgását, a teremtés, a változás, a növekedés és az örök körforgás mozzanatát.
Stáblista:
Tono Mirai architects
Egyéb résztvevők:
Kishinoue structural design office, Terashima corporation
Fotók: takeshi noguchi
