Az ANYA… elnevezésű művészeti projekt az angliai Cambridgeshire megyében, Wicken Fen természetvédelmi területen valósult meg. Heather (Egyesült Királyság, 1973) és Ivan (Törökország, 1974) Morison, az alkotást és a köré szerveződő eseményeket megvalósító két művész, munkájukban a természet és a mentális egészség közötti összefüggéseket kívánták megmutatni. Inspirációul Richard Mabey brit író Nature Cure című könyve szolgált, amelyben a szerző súlyos depressziójára keres és talál gyógyírt a természetben, Anglia keleti régióinak felfedezetlen tájainak bebarangolása, megfigyelése és leírása által.
Az építményt a cambridgeshire-i Wysing Arts Centre megbízásából készítették, a régió egész területére kiterjedő művészeti program, a New Geographies részeként, amelynek célja, hogy a kortárs művészetet váratlan helyekre juttassa el Kelet-Angliában. A műalkotások helyszíneit a lakosság javaslatai mentén választották ki – ebben az esetben Wicken Fen-t lenyűgöző tőzeges tájképe miatt ajánlották. A 2020 márciusában elkészült építmény egy többnapos eseménysorozat keretei között került bemutatásra a nyilvánosság számára.
Az ANYA… egy olyan szobrászati építmény, amely kifejezetten a táj vad lápvidékéhez alkalmazkodva készült. A wickeni láp néma, kísérteties látképébe szelíden, organikusan illeszkedik a fa gerendákból és szalmából készült építmény, amelyre a láp egy eldugott szegletében csak mintegy véletlenül rábukkanni lehet. Ez az elhelyezés hozzájárul ahhoz is, hogy az építmény felbukkanása, az abba való belépés vigaszul és menedékként szolgálhasson a belépőknek. Az épületbe három keskeny nyíláson át lehet belépni, bent pedig körben padokra ülhet le a látogató.
Az alkotás kiindulópontját a lápon egykor ismerősnek, hétköznapinak számító látvány, a szénabálák formája adta. E bálák szellemét idézi meg a síkságból kiemelkedő szalma építmény, melynek célja ezáltal az arra járók visszarepítése egy már letűnt korba, ezáltal introspekcióra, a csend megélésére buzdítva őket.
Az ANYA… tervezői referenciapontként helyi építői tradíciókhoz nyúltak, amely elsősorban az anyaghasználatban, illetve az építmény lápban való rögzítésének a technikájában nyilvánult meg. A felhasznált faanyagot a tervezők saját, walesi erdőségükből szállították és saját maguk dolgozták fel. A tetőhöz a közelből hozták a szalmát és egy idős mester segítségével, tradicionális zsúpolási technikával építették meg. A keskeny bejáratokkal, felső tetőbevilágítóval és a kúpos mennyezettel rendelkező műalkotással az alkotók célja a látogatók égboltról, fényről és a körülöttük lévő anyagokról szerzett élményének új keretbe helyezése. Erre utal az ANYA… elnevezés is, amely az oltalmazás, gondoskodás és születés univerzális ideáit idézi meg a befogadóban A cím után elhelyezett három pont megmozgatja, bevonja a látogatót a cím kreatív kiegészítésének lehetőségével. Az ANYAFÖLD a természethez kapcsol minket, a szimbiózishoz, amelyben élünk vele és az ehhez kapcsolódó felelősségünkhöz. Az ANYAORSZÁG a hovatartozást, a gyökereinket juttatja eszünkbe, míg az ANYAHAJÓ űrhajóvá, időgéppé varázsolja az építményt, amely így ismeretlen, új tájakra vihet minket. Fontos kiindulási pont volt az alkotók számára az IDLES nevű együttes Mother című száma a 2017-ben megjelent Brutalizmus című albumukról. A dalban a modern világ egyénre, családra gyakorolt hatása felé irányuló harag és frusztráció kerül kifejezésre. A műalkotás az ilyen gondolatokban való nyugodt elmélyedést, vagy éppen az ezektől megszabadító csönd megélését támogatja az egyszerű hagyományos formák és természetes anyagokkal behatárolt térben.
Koncepció: Heather and Ivan Morison
Megrendelők: Wysing Arts Centre, New Geographies, National Trust
Mérnök: Artura
Installáció: Studio Morison
Fotók: Charles Emerson
