Különleges lombház épült a szlovén Celje városa melletti erdőben, 2015-ben, az Atelje Ostan Pavlin stúdió tervei szerint. A stúdió alapítói: Aleksander Ostan és felesége, Nataša Pavlin egy olyan kilátót szerettek volna építeni, amely az erdőre, annak városban betöltött szerepére, ökológiájára, élővilágára fókuszáló oktatási programoknak adhat helyet.
Az épület egy, az Anski-hegy északi oldalán húzódó erdei ösvényről elérhető kis platóra épült. Az ösvény a városi parkot és a mögötte elnyúló erdőséget köti össze. A platót öt bükkfa és egy lucfenyő keretezi, körformát alkotva. E fák elhelyezkedéséhez illeszkedik az építmény geometrikus kialakítása. A padlózattal nagyjából egyvonalban, hat méter magasan az elsődleges tartóelemek az egymással szemközti fákat kötik össze. Így az épület kialakítását nem a szimmetria és a tervezett szabályosság határozta meg, hanem ezek az alapvető környezeti jellemzők, a hat fa elhelyezkedése, egymáshoz való viszonya.
A látogatók egy ovális, lécvázas toronyban elhelyezett dupla csigalépcsőn át juthatnak fel a lombházba. A központi térből hat kisebb szárny nyílik, amelyeket egy-egy terasz köt össze. Ezeknek az elhelyezését és irányát elsősorban a fák mint tartóoszlopok pozíciója határozta meg. Az építészeti és művészeti elemeket ötvöző kialakítás egyszerre sugárirányú, spirális elrendezésű és sokszögű, elágazó struktúrákat jelenít meg. A szárnyak jobbra forduló iránya és az erre rájátszó tetőszerkezet mozgásba lendíti az épületet, szélmalomra, napszimbólumra emlékeztetve. Az eltérő szögű és méretű sugaras formák pedig egy növény absztrahált szerkezetét juttathatják eszünkbe. Az épület így a természet belső logikáját követve épül bele környezetébe. A szárnyak közötti árnyalatnyi eltérések kintről nézve az ember által építettbe csempésznek valamit az erdő sokszínűségéből, bentről pedig az ablakok által nyitnak új perspektívákat az erdőre, erősítve a város és az erdő közti átmenetet.
Az épület közepén a figyelem befelé irányul, a tér magába zár, le és feltekintésre ösztökél, elsősorban a padlóba és a tetőbe helyezett ablakok által. Ebbe a központi térbe került egy sokszögű amfiteátrumi elrendezést sugalló pad, amely szükség szerint alakítható előadások, találkozók alkalmával. Ezzel szemben a hat leágazó, periszkópszerűen szűkülő tér kifelé irányítja a látogatók figyelmét, kivezetve tekintetüket az erdő mélyére. Kettő közülük adminisztrátorok számára létrehozott tér, de van egy kis konyha és tárolóhelyiség is.
Az építkezés folyamán környezettudatos irányelveket igyekeztek követni: a lombház gyakorlatilag teljesen fenyőből készült, amelyet a környező városi erdőből szereztek be. A favágást télen, teliholdkor végezték, összhangban a régi hagyománnyal, miszerint így marad időtálló a faanyag. Az építkezés folyamán felmerült egy külső közösségi tér igénye is, így a faház mellé utólag egy padokkal és színpaddal felszerelt előadóteret is építettek. Az építmény közelében a lombház lépcsőjéhez hasonló lécborítású, kissé ívelt, kukoricagóréra emlékeztető mosdókat is elhelyeztek.
Ostan munkásságában a kezdetektől fogva érzékelhető az urbánus térségek természettel való összeköttetésének jelentősége. A celjei kilátó egyesíti magában az erdő, a természet ősi, misztikus logikáját, belső struktúráit és az ember számára hozzáférhetővé, befogadhatóvá alakítja, átjárhatóvá téve az olykor átjárhatatlannak tűnő határt ember és természet között.
Stúdió: Atelje Ostan Pavlin
Tervezők: Aleksander Ostan, Nataša Pavlin
Fotók: Aleksander Ostan, Jure Kravanja, Mira Kambič
Szerkesztő: Rédey-Webb Hanna
