Az igazi építész nem ragad le a puszta formaképzésnél vagy stiláris kérdéseknél, hanem az ember, a közösség és a teremtett világ harmonikus együttélését keresi. Ez a szerves építészeti attitűd jellemzi Theis Janssen és Czimbalmos-Kozma Réka munkáját is. A Barrigsen-i projekt tökéletes esettanulmánya annak, hogyan lehet egy történelmi faluszövetet mai, mégis a hagyományokat mélyen értő és tisztelő közösségi építészettel revitalizálni, és hogyan válik az építkezés folyamata maga is közösségformáló rítussá.
A mai ökológiai válság és az egyre személytelenebbé váló lakhatási formák árnyékában a fenntarthatóságnak már magában kell foglalnia a társadalmi kohézió és a hely szelleme iránti tiszteletet is. Ennek a szellemiségnek tökéletes 21. századi megnyilvánulása az az alsó-szászországi Barrigsen településen felépült építőközösségi együttes, amely új, emberléptékű narratívát kínál a vidékfejlesztésben.
Barrigsen egy mindössze 250 lelket számláló, hagyományos halmazfalu, amelynek morfológiáját évszázadokon át a robusztus, hatalmas tetőkkel fedett alsó-német csarnokházak uralták, ahol ember, állat és termény egyetlen óriási fedél alatt élt együtt. A település lelkületét a környező hegyek sekély tárnáiban folyó bányászat is formálta, amely a fizikai munkán keresztül erős szolidaritást kovácsolt az itt élőkbe. Ez a régi, egymást segítő energia mozdult meg újra 2011-ben, amikor a falu lakói egy történelmi kemenceházat mentettek meg és építettek fel újra, tisztán önkéntes munkával. Így, amikor 2015-ben a három építkezni vágyó család Barrigsenbe érkezett, nem egy elzárkózó közeg fogadta őket, hanem egy olyan falu, ahol a kaláka és a hagyományok megélése élő, mindennapi gyakorlat volt.
A projekt jogi és szellemi motorja a Németországban népszerű Baugruppe (építőközösség) modell volt. Szemben a hagyományos ingatlanfejlesztéssel, a Baugruppe esetében a jövőbeli lakók maguk alkotnak társaságot és lépnek fel beruházóként, jelentős megtakarítást elérve és a tervezés első pillanatától kezdve egy szorosan együttműködő közösséget építve. A Baugruppe koncepció elsősorban urbánus, sűrű beépítésű környezetre jellemző, mint a városban maradó középosztályos családok lakhatási stratégiája. A barrigseni projekt éppen abban hozott újdonságot, hogy ezt az alapvetően városi modellt transzponálta egy történelmi falusi környezetbe.
Ezt a szociális víziót a Theis Janssen és Czimbalmos-Kozma Réka alkotta építészpáros a történelmi Dreiseitenhof (három oldalról zárt gazdasági udvar) tipológiájának újraalkotásával öntötte formába. Az együttes átfogó építészeti koncepcióját és engedélyezési terveit ők dolgozták ki.
Míg a középkori parasztudvarokban a lakóház, az istálló és a pajta szigorú, hierarchikus rendben fogta közre a munkaterületet és a trágyadombot, a mai narratívában a „három oldal” három egyenrangú, mégis teljesen egyedi magánházat jelent. A három lakóház tömegformálásukban és a belső térélményükben eltérőek, reflektálva a családok individuális igényeire. Mégis, a közös udvar köré szervezett telepítés, valamint a rendkívül szigorú és következetes, ökológiai anyaghasználat (fa, szalma, föld) organikus, szétválaszthatatlan egységgé forrasztja őket. Az épületek egy közös, védett pihenőkertet ölelnek körbe, amely a szociális interakciók színtere. Hogy ez a befelé forduló udvar ne váljon elszigetelt lakóparkká, az építészek egy negyedik, zseniális elemet vezettek be: az utcafrontra egy nyitott, többfunkciós kapuépületet emeltek, amely archaikus pajtaformájával simul a faluképbe, miközben élő kapocsként köti össze a modern lakóközösséget a falu vérkeringésével.
A lakóházak közül kiemelkedik a bal oldali, magastetős Wahrenhorst-ház, amely Czimbalmos-Kozma Réka és Theis Janssen tervei alapján született meg.
A projekt leginkább innovatív, a szakmai elismeréseket kiváltó rétege az anyaghasználatban és a kivitelezés ökológiai paradigmájában keresendő. A legkorszerűbb, mégis archaikus gyökerű körforgásos építőanyagok – mint a szalmabála, a fa és a döngölt föld – használata itt alapvető. Az épületek masszív fa vázszerkezetét a szomszédos mezőkről érkező, 34-36 centiméter vastag szalmabálákkal töltötték ki, amelyek negatív szén-dioxid-lábnyomúak és kiváló hőszigetelők. A falakat szigorúan diffúziónyitottra tervezték; a belső terekben alkalmazott vastag agyagvakolat lélegző párapufferként folyamatosan gondoskodik az ideális páratartalomról. A könnyűszerkezetes építésmód legnagyobb kihívását, a hőtároló tömeg hiányát egy lenyűgöző fizikai munkával oldották meg a projekt során: a telekről kitermelt agyagos földet a családok kalákában bedöngölték, így hozva létre fél méter vastag, monolitikus belső falakat. Ez a hatalmas termikus puffer nappal elnyeli a hőt, éjszaka pedig lassan visszasugározza azt. Ezt koronázza meg a hagyományos elveken működő tömegkályha, amelynek infravörös hősugárzása közvetlenül a masszív földfalakat és az embereket melegíti fel, egészséges, pormentes menedéket teremtve.
Az építészeti odafigyelés abban is megnyilvánul, hogy a tervezők radikálisan csökkentették az építőipar legkárosabb anyaga, a cement és a beton felhasználását, szigorúan a statikailag elengedhetetlen sávalapokra korlátozva azt. A részletképzés is a tiszteletteljes anyaghasználatot erősíti: az ajtók, ablakok keretei és a konyhai munkafelületek mind olajozott tölgyből, illetve a régióban bontott tölgyfa gerendákból, régi Fachwerk házak elemeiből készültek.
A barrigseni építőközösség – amely alkotásával 2024-ben elnyerte az Alsó-Szászországi Faépítészeti Díj különdíját – bebizonyította, hogy a közösségi építészet képes visszaszerezni a lakhatás feletti kontrollt, és olyan életteret teremteni, ahol a mai technológia és az ősi anyagok harmóniája ismét egybeesik az emberi létezés természetes ritmusával.
építész tervező(k): Theis Janssen, Czimbalmos-Kozma Réka
helyszín: Barrigsen, Alsó-Szászárszág
tervezés éve: 2015-2018
kivitelezés éve: 2017-2024
Szöveg: Ungváry-Kiss Márta
Fotók: Czimbalmos-Kozma Réka
