Év tetője II. díjat nyert a Csóka Balázs építész által tervezett szolnoki családi ház

Csóka Balázs DLA a Swissporton Tradició és innováció – tető az építészetben 2026. évi versenyén II. díjat nyert új épület kategóriában szolnoki belvárosi polgári ház épületével. Az épületet a Magyar Zene Házában 2026. június 4-én megrendezett díjátadó esten Prof. Dr. Kiss Gyula DLA méltatta, amelyet az alábbiakban olvashatnak. 

Jól indul az utca – a Madách utca – a Szolnok Belvárosi Szentháromság templom északi oldalától. Jó léptékű, látványukban egyszintes kisvárosi épületek sorolnak az utca indítása képpen. Az utca eleji kis háromszögletű teresedés, a szoborral és a fákkal szinte békebeli polgári hangulatot áraszt. 

Aztán – mondhatjuk persze – már hol egyedi beékelődésként, majd sajnos lecserélve az eredeti korábban dicsért utcaképet, emeletes társasházak váltják fel az indító kompozíciót. Igy haladva jutunk el a 20-as számhoz, ahol bár a bal oldalon jellegtelenebb emeletes házak adják a térfalat, de az érdeklődésünk célpontjában levő új építés szomszédjai még az utca eredeti léptékét adó lakó épületek.  Két ilyen meglevőség közé tervezte a megrendelők lakóházát Csóka Balázs.

A ház titkokat rejt: Az utcai járókelő egy „rendes”, jól viselkedő, profi, de ugyanakkor visszafogott új épület-külsőt szemlélhet, elhaladtában, és mit sem sejt az udvar titkos formájáról. Egyáltalán még az épület kétszintessége is olyan jól van kommunikálva, hogy az nem is tudatosul az utcáról nézve. Ügyes, (de talán ennél fontosabb megállapítás), hogy koncepciózus. Tudja, hogy mit akar és jók a szándékai. Tehát az utca felől nem hogy magasabb lenne a jobb oldali szomszédnál, de talán még picit alacsonyabb is az új gerinc. Szépen tagozódik az utca archaikus képébe és egy új elemmel gazdagítva erősíti azt.

Ha meg bemegyünk (és akkor a belső kialakítás terveit szemlélve) egy jól funkcionáló már akár kamaszodó gyerekeket is kiszolgáló, nyugodt szülői hálózónával ellátott és még vendégszobát is tartalmazó kompozíciót látunk. A konyha az étkező a ház súlypontjában és mégse tolakodóan van jelen. 

No de amiért bejöttünk ide az nem ezen alaprajzi dicséret, hanem az az izgalmasan formált kis kvázi páció, amit az épület utcai főtömege után az itt az udvaron létrehozott egyszintes lapostetős épületrész karéjoz. Mondhatjuk, hogy ezen kerti oldalnak egy másik építészeti nyelve van, a sok natúr fatartóval és megjelenkedéssel. 

A közölt széleslátószögű fotók egy picit még hozzátesznek egy lapáttal ezen faorgia látványához, de mindez nem számít, főleg nem rossz értelemben mondódott mindez.

Az egész komponálásnak van egy tettenérhető dramaturgiája, amely akár egy hazaérkezés során is nap mint nap megtörténő cselekvéssor: Az utca az a nagyvilág elvárásokkal, viselkedésekkel és példaadási kötelezettségekkel: ez az épületünk utcai megjelenése. Aztán bent a térszervezés: az arányos, praktikus és kényelmes, de ugyanakkor nagyvonalú is a maga módján: ez az otthon vagyok, megérkeztem kényelme és jó érzése. És végül a kis kert és páció és egyáltalán az épület itteni formálása az teljesen személyes, átgondolt és mindezzel együtt játékos és felszabadult: Ez már csak az enyém az én privát jóízű világom.

Nos tudhat és akarhat-e többet egy ház (és annak tervezője), na meg gondolom elégedett használói!  

fotók: Budai Bálint

Az épületről további információ a tervező honlapján található.

A díjátadóról készült beszámolónk ITT olvasható.

×