Tíz évvel ezelőtt, 2016. június 28-án hunyt el Csete György Kossuth-díjas építész, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Kós Károly Egyesülés egykori tagja. Az építész a köré szerveződő Pécs Csoport vezetőjeként Bartók Béla és Kós Károly példáját követve a korszerű magyar regionalista-organikus építészet megteremtésének megkerülhetetlen alakja, állandó alkotótársaival, Dulánszky Jenővel és Csete Ildikóval. A magyar szerves építészet mesterének munkásságáról egy-egy emblematikus épületének bemutatásával emlékezünk meg.
A 70-es évek elején meginduló mecseki szénbányászat az egykori falut, Komlót rohamos ütemű fejlődéssel várossá növelte. A település sokasodó lakosságának ellátása egyre nehezebb volt. Az egyik legnagyobb gondolt a megnövekedett ivóvízigény kielégítése jelentette, mert a helyben meglévő készletek nem voltak elégségesek. Lehetséges megoldásként felmerült a Mecsek északi részén, Orfű község közelében feltárt gazdag karsztvízkészlet hasznosítása. A megvalósításhoz meg kellett oldani a víz mélyből történő kinyerését, majd eljuttatását a mintegy tíz kilométerre fekvő városhoz. A vizet a forrást befogadó barlangba telepített, többfokozatú szivattyúrendszer emelte fel, a továbbításra célszerű volt kihasználni a csaknem a célig vezető természetes barlangrendszer adta lehetőségeket. Az ehhez szükséges műszaki rendszer üzemeltetéséhez, valamint a szivattyúk számára elektromos energiát adó transzformátorállomás befogadásához szükség volt egy ipari épületre is.
A kis mecseki faluhoz közeli, erdő borította völgyben elhelyezendő üzemi épület megalkotása műszaki és építészeti szempontból egyaránt nehéz, felelősségteljes feladat volt. Ennek a kihívásnak tett eleget Csete, amikor a civilizációtól távoli környezetben, a szokványos épületformáktól elszakadó, elvont, de mégis naturális épületszobrot tervezett.
A „ház” a föld mélye és a kozmikus magasság között feszülő tengelyre körszimmetrikusan szervezett. A tengely a felső felülvilágítón át a fénybe, lent a mélység sötétjébe torkollik. Az alsó, vasbeton épületrész a Föld ősanyagai; a víz és az olvadt kő felszínre bukását imitálja. A faszerkezetű felső rész, akár egy virág vagy űrhajó, a Földtől való elszakadás illúzióját kelti. A táji környezethez való kötődést a természeti formák régmúlt időkből ismert megjelenítéseinek mai transzformációi szolgálják, az épület külső és belső felületén megjelenő díszek alakjában. Az épületben az embernek és a természetnek ebben a sajátos funkcióban megtestesülő, különös kapcsolata a földi lét természeti elemei és az ember alkotta világ összefonódásaként és elkülönüléseként manifesztálódik.
A centrális szimmetria, a csúcsba illesztett felülvilágító és a gondolatébresztő szimbolizmus Csete munkásságának folyamatosan használt építészeti eszközei csakúgy, mint a tervezett épület környezetéhez való szerves illeszkedése. Az utóbbit szolgáló mértékadó elemek köre a kiterjedés mértékétől függően változó. A közvetlen környezetből a táji, a természeti és az építészeti adottságok a meghatározók. Tágabb körben a Kárpát-medence őslakói, a honfoglaló és letelepedő magyarság hagyományokban megőrzött kultúrájának emlékei, főként formai és díszítőelemei szolgálnak alapul. Legteljesebb kiterjedésben pedig mértékadó a világmindenség, a Föld, a Hold, a Nap és a Galaktika, illetve a barlangok világa, a föld és a vizek, az óceánok mélye.
Az épületnek szinte teljes egészében a tervek szerinti megvalósítása, az építőipar akkori viszonyai között, kisebbfajta csodának számított. Ez egyrészt a tervekből sugárzó szellemiség hatásának, másrészt az alkotó szándék és az emberekben rejlő intelligencia szerencsés egymásra találásának volt köszönhető. Ipari épületként, amely egyben a magyar szerves építészet emblematikus alkotása is, elfoglalta méltó helyét az egyetemes építészettörténetben, 2002-ben műemlékké nyilvánították. Ma már nem szolgálja eredeti rendeltetését, de látogatható. Állapota kielégítő, bár eredeti karakterét a külső faburkolatot takaró fémlemezborítás jelentősen átformálta.
A szöveg és a fotók az Országépítő folyóirat 2013/1 számából származnak (Deák László – Jankovics Tibor: Csete György 75 éves)
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Forrásház
Helyszín: Orfű
Tervező: Csete György
Statikus: Dulánszky Jenő
Építés: 1971-1974
