Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„Arra kértem Makovecz Imrét, hogy az ember méltóságát kifejező házat tervezzen, ahol nyíltan lehet egymás szemébe nézni, és egyenes gerinccel lehet járni. A ház nyújtson védelmet és biztonságot, legyen a nevelés és tudás temploma.
Megcsináltuk ezt a madár formájú épületet, ami hierarchikus és szimmetrikus elrendezésű. Az utca felé nyúló két szárnya hívja és csalogatja az arra járókat. Nem lehet úgy elmenni mellette, hogy az ember meg ne álljon, ne akarjon bemenni. A szimmetriatengelybe átlátszó, üveges szerkezetek kerültek. Ezeket nem szabad elfüggönyözni, mert így csupaszon mondják: ha a szemedbe nézek, beléd látok. A kapuból keresztüllátni az iskolán, le a Dunáig; a végtelenbe. A szimmetriatengely két részre osztja az épületet, az egyik szárnyban vannak a kicsik, a másikban a nagyok termei. A szimmetriára vigyázni kell, mert azt üzeni, hogy nem az életkor és nem a magasság az ember mértéke.
A madár teste fagótika, alatta az iskola minden polgára találkozik. Díszudvar ez, zsibongó és agóra, ahol a közösségi – a fontos – dolgok megtörténhetnek. A madár testéből lépcsősor vezet a tanáriba: az építész itt helyezte el a tudás élő hordozóit; alatta a könyvtár, a pincében a meleget adó kazánház. (….)
A ház azt üzeni: az ember közösségre termett, emberségét a közösség méri. Remélem, az üzenet nem csak nekem szól.”
A neszmélyi iskola megszületésének története elválaszthatatlan annak építő-igazgatónőjétől. Szentessy Évát friss diplomás tanítónőként helyezték Neszmélyre, ahol harmincas évei elejére már iskolaigazgatóként működött. Abban az időben, amikor a településre érkezett, két épületben, a régi katolikus és református iskolában két „műszakban”, délelőtti és délutáni idősávban zajlott a tanítás. 1977-ben Neszmélyből és a szomszédos Dunaalmásból új települést hoztak létre: Almásneszmélyt. Ekkor a dunaalmási tanácsházában is sikerült kialakítani két tantermet, valamivel később egy negyedik épületben újabb két tanterem létrehozásával otthonra talált mind a nyolc osztály, és megszűnt a váltótanítás.
Ez a helyzet azonban újabb kihívást jelentett: hogyan lehet megteremteni az iskolai közösségélményt a négy épületben elhelyezett, két-két osztályteremnyi tanuló számára? Erre jelentettek megoldást a szakkörök, amik a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki számára nyitottak voltak, és a nyári nomád táborok a neszmélyi Duna-szigetek egyikén.
Az igazgatónő azonban nem elégedett meg ennyivel: nyolcosztályos iskolaépületet szeretett volna, ami egyszerre ad teret annak a közösségi létnek, melyet már megteremtett a pedagóguskarral, és annak az alternatív oktatási rendszernek (Zsolnai-program), melyben az 1980-as évek második felétől vett részt az iskola. Végül pályázati támogatásként kapott egy olyan összeget a település iskolaépítésre, ami a töredéke volt egy iskola bekerülési költségének, annál azonban jelentősebb, hogy lemondjanak róla. Szentessy, aki figyelemmel kísérte Makovecz Imre munkásságát, úgy gondolta, a tervező megértené az iskola működését meghatározó gondolatokat, és azoknak megfelelő épületet tudna tervezni. Ugyanakkor Almásneszmély idegenforgalmi fejlesztési terveibe is illeszkedett a neves építész által tervezett épület megvalósítása. Így a településen élőknek buszos utat szervezett a sárospataki Művelődés Házához, hogy megismerkedhessenek a makoveczi építészettel, ő maga pedig felkereste az építészt.
Makovecz Imre pavilonos rendszerű iskolát tervezett, hogy azt több ütemben, a szükséges források megszerzéséhez igazodva lehessen felépíteni. A főépület a bevezetőben leírt nyolcosztályos iskolaépület, ami mellé napközi, műhely, tornaterem és gondnoki lakás épült volna. Amikor közismertté vált a tervező személye, a megyei főépítész tiltakozásának hatására a település vezetősége visszariadt a beruházástól. Az igazgatónő több helyen történő közbenjárására végül zöld utat kapott a tervezés, melyet a koncepció és a vázlattervek elkészítése után Makovecz Imre tanítványa és munkatársa, Zsigmond László vett át. Az engedélyezési és kiviteli tervek 1988-89-ben készültek el. Ezt követően megkezdődött az iskolaépület felépítése (végül csak ez valósult meg a programból).
A rendszerváltozás nem segítette az iskola megvalósulásának ügyét. A közéleti változások, az egykor különálló települések szakadási szándéka, majd szétválása teljesen háttérbe szorította a kivitelezés kérdéseit, majd az épület 1991-es átadását követően félig-meddig gazdátlanná vált. Az újra önálló Neszmély vezetői túl nagy tehernek érezték a két település számára épített épület fenntartását, és a kivitelezés feladataival is magára maradt igazgatónőt tették felelőssé a kialakult helyzetért. Utolsó erőfeszítésként Szentessy még pályázati forrásból elkészíttette az oktatási rendszerhez illeszkedő, egyedi berendezést (tervező: Zsigmond Ágnes), majd lemondott a pozíciójáról.
A „boldogságra tervezett” Kék madár iskola szárnyalása elmaradt. Végre megoldódott a korábban négy épületben zajló oktatási tevékenység összevonása, az építő közösség azonban a folyamatban szétzilálódott, a tanulók létszáma folyamatosan csökkent. 2012-ben jött el a fordulat, amikor Dörömbözy Margit igazgatónő felkérte a Tatai Református Egyházközséget az intézmény fenntartójának szerepére. Ekkor költözött be a Launai Miklós Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium – egy olyan közösség, aminek a befogadására tervezték az épületet.
Az eltelt évtizedek nehézségei, az 1990-es évek elején beépített anyagok minősége ekkorra már látványos nyomokat hagyott az iskolán, ami végül 2016-ban felkerült a Makovecz Kormányhatározat által támogatott beruházások listájára. A felújítást Zsigmond László építész tervezte és vezette: első ütemben a tető és a homlokzatok újultak meg, majd második ütemben a nyílászárók és a környezetrendezés zajlott le. 2024-ben műemlékké nyilvánították az épületet.
Ha néhány évtized csúszással is, de a neszmélyi iskolában ma azzal a szemlélettel, szeretettel, örömmel folyik az oktatás, amire az tervezve lett. Közösség épül az épületben. Még az sem lehetetlen, hogy a közösség egyszer továbbépíti azt.
Iskolaépület
Helyszín: Neszmély
Tervezés: 1987-89
Átadás: 1991
Munkatársak: Zsigmond László
Belsőépítészet: Zsigmond Ágnes
Felújítás: 2017-2019
Tervező: Zsigmond László
Védetté nyilvánítás éve: 2024
A cikk a szerző az Országépítő folyóirat a 2021/3. számában megjelent cikke és Szentessy Éva iskolaépítő-igazgatónővel készült interjúja alapján született.
A felújításról készült videó a Makovecz Imre Alapítvány YouTube csatornáján megtekinthető.
A tervező Zsigmond László és Szentessy Éva részvételével zajló 2022-ben felvett beszélgetés honlapukon megtekinthető.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Dénes György, Makovecz Imre Alapítvány
