Tíz évvel ezelőtt, 2016. június 28-án hunyt el Csete György Kossuth-díjas építész, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Az építész a köré szerveződő Pécs Csoport vezetőjeként Bartók Béla és Kós Károly példáját követve a korszerű magyar regionalista-organikus építészet megteremtésének megkerülhetetlen alakja, állandó alkotótársaival, Dulánszky Jenővel és Csete Ildikóval. A magyar szerves építészet mesterének munkásságáról egy-egy emblematikus épületének bemutatásával emlékezünk meg.
“A mecseki Forrásház az első Napház, ahogy akkoriban többször is neveztem és amelyet Oltai Péter kollégám és barátom fénytengerre építettnek nevezett el, mivel függőleges tengelye a Napot és a Földet köti össze, ellentétpárként kifejezve a világosságot és a sötétséget, a jót és a rosszat, az égit és a földit. Ugyanezen elv alapján épült a beremendi Megbékélés Kápolna is.” (Csete György)
Csetét 1989-ben meghívták egy nemzetközi tervpályázatra, amelynek tárgya egy Ausztria, Magyarország és Szlovénia modern képzőművészetét bemutató múzeum volt. A múzeum Graz belvárosában, a Pávakert nevű területen épült volna fel. Csete pályázati koncepciója sajátos módon illeszkedett környezetéhez: alaprajzában és tömegében pávát imitáló épületet tervezett, melynek leghangsúlyosabb eleme, a páva „nyaka”, egy henger alaprajzú, felfelé ívesen szűkülő vasbetonhéj szerkezetű torony volt. A torony falán tollazatot idéző alakzatban áttört nyílás kapott helyet. Tekintettel arra, hogy a múzeum nem épült meg, a tervpályázat eredménye számunkra érdektelen, a tervezett torony azonban Csete későbbi munkáiban több alkalommal visszaköszön. A szerkezet eredetét Csete egy írásában a vesszőkasra agyagból tapasztott, majd cseréppé égetett kemencében (kishegyesi Kemencekápolna) jelöli meg. A táborok egyikében tanítványaival maga is épített ilyet. Ezzel rokonítható tornyokkal épült fel 1998-ban a Csete és Dulánszky által tervezett Megbékélés Kápolna a Beremend község mellett emelkedő domb tetején. A kápolna elrendezése az ópusztaszerihez hasonló: kupolaszerű centrális gyülekezeti tér; előtte, a bejáratot közrefogva áll a két torony, amelyek azonban nem fából, hanem a közelben bányászott kőből és a beremendi cementből kevert, előregyártott vasbetonelemekből épültek. Mindössze kétféle elem készült, az egyik sorolásából a liturgikus teret, a másikból a két tornyot állították össze.
„Mindenütt abból kell építeni, ami ott van. A tanyák helyben kiásott földből és vályogból készült falakkal, ott termett náddal vagy szalmával épültek, és ha gazdájuk meghalt, meghaltak ők is, utánaroskadtak, visszatértek az anyaföldbe. Ezen elv alapján készült a beremendi Megbékélés Kápolna is: kőből, cementből, betonból, de miből másból is, hisz mögötte a kőbánya, távolabb pedig a cementmű.” (Csete Gy.)
A kápolna azon a helyen áll, ahonnan a polgárháború elől hazánkba menekült délszláv állampolgárságú magyarok, szerbek, horvátok és németek hallgatták a fegyverek dörgését. Reménykedve vártak a megbékélésre, a visszatérésre, életük folytatására vagy újrakezdésére.
A templom tornyain felszakadó áttörések a barbár pusztításra, a falvakban szétlőtt házakra és templomokra, azok tornyaira emlékeznek. A gyülekezeti tér alakjában rejlő kövirózsa és a tornyok, s az előttük álló kereszt bimbózó csúcsdíszei az élet, az újjászületés jelképei. A felülvilágítókon beáramló fényben a nemzetek sokszínűségét, a megbékélést és az összetartozást szimbolizálva itt is Csete Ildikó színpompás zászlói tündökölnek.
A szöveg és a fotók az Országépítő folyóirat 2013/1 számából (Deák László – Jankovics Tibor: Csete György 75 éves), illetve a Csete Alapítvány archívumából származnak
Megbékélés Kápolna
Helyszín: Beremend
Tervező: Csete György
Statikus: Dulánszky Jenő
Templomi zászlók: Csete Ildikó
Építés: 1992-1998
