Ezen a napon, 1937. november 5-én született Csete György Kossuth-díjas építész, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Az építész a köré szerveződő Pécs Csoport vezetőjeként Bartók Béla és Kós Károly példáját követve a korszerű magyar regionalista-organikus építészet megteremtésének megkerülhetetlen alakja, állandó alkotótársaival, Dulánszky Jenővel és Csete Ildikóval. A magyar szerves építészet mesterének munkásságáról egy-egy emblematikus épületének bemutatásával emlékezünk meg.
Csete György egyik utolsó megvalósult munkája a debreceni Tégláskertben felépült református templom. Önvallomásának erre vonatkozó részét a debreceni vasútállomás II. világháborús bombázására és annak áldozataira való emlékezéssel kezdi. A templom épületében rejlő, sokrétegű szimbolikát részben ezek az emlékek adják. Vallomásából kiderül, hogy ezzel a munkájával köszönetét kívánta kifejezni a szeretett városnak és a Református Kollégiumnak, hogy befogadta, és diákként itt tanulhatott.
„Amikor a Debreceni Kistemplomi, most már Ispotályi Református Gyülekezet lelkipásztora, Papp Csaba, felesége Éva biztatására, aki fiaim történelemtanára volt a Református Kollégiumban, előbb szóban aztán levélben megbízott egy új templom tervezésével, különös örömöt éreztem. Leróhatnám hálámat az engem 1952-ben befogadó városnak és ha nem is a régi helyén, de felépíthetem a Tégláskertben azt a templomot, amely puszta formájában is kifejezi, hogy itt és távolabb Erdélyben is élnek református magyarok. A hitbéli azonosság elmúlhatatlan kapocs. De emlékeztetni is szeretnék arra a kegyetlen napra, amelyet távoli tanúként magam is megéltem, 1944-ben, Debrecen amerikai terrorbombázásakor. Az új templom így messzire látszó ötujjú torony, amely jó édesanyaként köpenye alá veszi, védi gyermekeit. A köpenyre felfut a zöld, sárga, vörös fedés, hogy a torony alatt megfeketedve üveggel folytatódjék a térbeli kereszt-csillagban, a betlehemiben, hogy évente biztasson a karácsonyi fény, az újjászületés. És legyen nagyon messze világító fárosz, vezérlő szellem, amely irányít és jó utat mutat Árva várától a Fekete templomig.” (Csete György)
A tető-ház templom a fa harangtornyok bartóki transzformációja, a torony és a négy fiatorony ennek mai építészeti nyelven való megjelenítése. A környezet a kerített templomokra utal; a bejárathoz vezető, a templomot kerülő rámpa a kálváriát idézi. A kompozíció magába olvasztja a Szabolcs-Szatmártól Erdélyig terjedő tájegység református templomépítészeti hagyományainak legjellemzőbb elemeit. Az épület a tervező akaratához híven a református hitben tömörülő, kiterjedésében országhatárt nem ismerő népesség összetartozásának jelképe.
A templom osztatlan terű fedélként borul a gyülekezet fölé. A szokásos fénytengely itt is a szobor-templom centrális szimmetriatengelye. A fény a betlehemi csillagot imitáló csilláron, és az üvegasztal alatti átlátszó födémszakaszon át jut az altemplomszerűen kialakított alsó térrészbe.
A nyolcszög alaprajzú épületet határoló tetőszeletek háromszögek. A korábbi munkáknál (Füzér, Ópusztaszer) látott konkáv idom érzetét a posztamens domb, a tető háromszögei, az élekre állított fiatornyok és a főtorony fokozatosan emelkedő, kitérő síkjai keltik.
Az installáció és a belső dekoráció a református liturgiához illően visszafogott, a tetőfalak fehérre színezettek. A szerkezetet belülről fedő burkolatot osztó, finom plasztikájú rácsozat a fiatornyok és az oldalsíkok áthatásának formájából indul, és terül szét a gúla formájú tér lefelé bővülő tendenciáját követve. Ez a felülettagozás talán egy korábbi gesztus új alakban való megjelenése, amely egyazon gondolatként, különböző formákban az orfűi Forrásháztól kezdve végigkíséri Csete munkáit.
A szöveg és a fotók az Országépítő folyóirat 2013/1 számából (Deák László – Jankovics Tibor: Csete György 75 éves), illetve a Csete Alapítvány archívumából származnak.
Debrecen-Tégláskerti református templom
Helyszín: Debrecen
Tervező: Csete György
Statikus: Dulánszky Jenő
Építés: 2001-2006
