A mintaterv az építészeti közgondolkodás egyik leginkább félreértett műfaja: sokan a spórolással és a kontextus nélküli sablonokkal azonosítják. Pedig egy jól megalkotott mintaterv valójában nem béklyó, hanem egy magas minőségű, kipróbált origó, amelyből kiindulva egy egységes igényszintet biztosíthatunk. A 2014-ben indult Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Program során megálmodott tornatermek és tanuszodák is bizonyítják, hogy egyetlen határozott alapgondolatból is születhetnek a hely szellemével rezonáló, egyedi megoldások.
A tanuszoda építés fő célja, hogy a gyermekek a mindennapos testnevelés részeként megfelelő uszodai környezetben tanulhassanak meg úszni. Elsősorban olyan járásközpontok számára készült terv, ahol korábban nem volt elérhető megfelelő létesítmény. A program egyik legfontosabb sarokköve a mintaervek (modulszerű tervek) alkalmazása volt. Az alaptervet Jánosi János készítette, ami már önmagában is komoly építészeti értéket képvisel és akár mindennemű változtatás nélkül is kiváló létesítményt adna a településeknek, ám a mintaterv igazi zsenialitása éppen abban a rugalmasságban rejlik, hogy némi finomhangolással egy urbánus környezetbe éppúgy képes belesimulni, mint egy organikus, természetközeli szituációba.
Az épület egyszerűen tagolt: a 25×15 méteres és a 10×6 méteres medencét magába foglaló központi teret két öltözőszárny fogja közre, köztük egy átlátható előtérrel. A belső funkciók ritmusa megjelenik az épület külső megformálásában. Az íves nyeregtetővel fedett szimmetrikus épülettömegek adják a bejárati homlokzat fő karakterét. A belső látványvilágot pedig az impozáns, ragasztott fa tetőszerkezet határozza meg. Így adott egy olyan megingathatatlan alap, a karakteres tömegformálással és hangulatos belső világgal, amit tovább lehet gondolni a bejárat pontosításával és homlokzat részleteinek, színeinek és anyagainak megálmodásával.
A köztudatban gyakran él az a tévhit, hogy egy mintaterv megépítése gyors és olcsó rutinmunka. A valóságban azonban a helyszínre adaptálás egy rendkívül érzékeny folyamat, amely szó szerint lehorgonyozza a „lebegő” mintatervet a valóságban: ekkor dől el a geológiai beágyazás mikéntje, a terepadottságok és magasságok kezelése, a tájolás és a helyi szabályozásoknak való megfelelés és persze a helyi karakterbe, az utcaképbe illesztés. A bejárati főhomlokzat, a lábazati anyaghasználat, a homlokzati színek és a környező szövethez való finom kapcsolódás teszik az uniformizált alapképletet megismételhetetlen, helyi értékké.
Ezt a kontextuális érzékenységet tükrözi a Kvadrum Építész Kft. munkatársa, Balassa Endre alkotói attitűdje is, aki a program második ütemében két nógrádi településen mutatta meg az adaptációban rejlő formáló erőt. A rétsági Dr. Katona Ernő tanuszoda 2024-ben, a szécsényi Liget tanuszoda pedig 2025-ben nyitotta meg kapuit a délelőtti órákban a környékbeli iskolásoknak és óvodásoknak, míg a kora reggeli és délutáni, esti órákban a lakosság és a sportolók számára.
Rétság a Börzsöny és a Cserhát találkozásánál, fontos közlekedési tengely mentén fekszik, a tanuszoda mégis hiánypótló a térségben, mert korábban Váctól a szlovák határig nem volt hasonló létesítmény. Az uszodát egy szintkülönbségekkel és rézsűvel terhelt futballpálya helyére kellett tervezni, szabadonálló beépítéssel. Bár az épület közvetlen környezetében nincsenek épületek, a homlokzaton megjelenő helyi terméskő a település és régió hagyományos anyaghasználatára reflektál. Vizuálisan oldó hatású a barna terméskő, a fehér vakolat és halványzöld faszerkezetek közös felületen való alkalmazása. Összképében az épület szépen belesimul a zöld környezetbe.
Szécsény Észak-Nógrád, az Ipoly völgyének egyik leggazdagabb történelmi örökségével rendelkező települése. Azonban a gazdag történelmi múltú városban a tanuszodát végül egy tölgyes-ligetes zöldterületen kellett elhelyezni, egy formálódó sporttelepen. Bár a kivitelezés során elkerülhetetlen volt néhány tölgy kivágása, Balassa Endre ezeket a fákat az előtető alátámasztásába integrálta. A homlokzati fa mintának köszönhetően az épület szó szerint magán viseli a helyi liget lenyomatát. Ezekkel az érzékeny gesztusokkal nem csak a tájba illik bele az épület, de meg is emlékezik róla.
Hiába indult ki ugyanabból a mintatervből az építész, még is már ez a két épület is teljesen más hangulatot áraszt. Mert, ha egy épület karakterének megfogalmazásakor a környezetre, a helyi hagyományokra és a helyszellemére fókuszálunk, sose fogunk azonos válaszokat adni, ahogy Balassa Endre se tette. És valahol ez az izgalmas ebben a mintatervi műfajban, hogy ahány helyszín, ahány építész, annyi egyedi megoldás. A tanulság egyértelmű: ha jó az alap és az adaptáló építész alázattal és szerető szívvel nyúl a feladathoz az adaptáció nem egy gépies illesztési folyamat lesz, hanem egy olyan értékteremtő aktus, amely a mintaterv nyújtotta műszaki-gazdasági előnyök megtartása mellett is képes biztosítani, hogy a végeredmény formai, társadalmi és szellemi szempontból is szervesen illeszkedjen a befogadó környezetéhez és teremtsen valami újat.
Stáblista:
Generáltervező: Nemzeti Sportközpontok
Építész alapterv: Jánosi János
Tervadaptáció: Balassa Endre
Statikus tervező: Pongor László
Épületgépész tervező: Szöllősi Árpád
Elektromos tervező: Domonkos Gyula
Közmű tervező: Papp Gábor
Tűzvédelmi tervező: Horváth Lajos
Generálkivitelező: Pesti Építő Zrt.
Fotó: Bélavári Krisztina
