Wharton Esherick (1887-1970) amerikai építész, festő és asztalos házairól, melyeken hatalmas pennsylvániai telkén egész életén át dolgozott, korábbi cikkeinkben olvashattak. Ahogy már ott is említésre került, Esherick elsősorban művészként gondolt magára, hiszen festőként kezdte pályafutását, amelyet aztán a famunkálatok, bútor- és szoborkészítés váltott fel. Egyedi, különös hatást keltő alkotásaiban nyomon követhető a művész útja mind alkotásaihoz való viszonyában, mint építészetének változásaiban. E cikkben néhány kiemelt bútoráról olvashatnak részletesebben, ezt követően pedig megtekinthetnek további érdekes alkotásokat a művésztől.
Lehajtható asztallapos íróasztal
Korai munkáinak egy példája ez az íróasztal, lehajtható asztallappal. Ez a bútor az egyik utolsó olyan alkotás, melyet még az Arts and Crafts mozgalom stílusában készített, 1927-ben. Az asztalt faragott reliefek díszítik, melyek sűrű, erdős tájat, csupasz ágú fákat és egerészölyveket ábrázolnak. Faragott és nyomtatott fatömbjein gyakori elem a vidéki, agrár témák ábrázolása. Ezt az íróasztalt Esherick fametszeteinek, printjeinek tárolására tervezte. Írófelületét bőrrel fedte le. Elmondása szerint ez az egyetlen bútor, amelyet teljesen egyedül készített. Az asztal befejezése után eltávolodott a díszes bútorok készítésétől és inkább a szobraira is alkalmazott megközelítést használta. Eszerint e munkákon már inkább alapvető formák jelennek meg és fejezik ki magát a bútort, követve annak természetes íveit rendeltetése és anyaga szerint.
Kabinet íróasztal
E későbbi, 1958-ban készült reprezentatív munkáján jól látszik az anyag természetes adottságainak kihasználása. Egy kabinet íróasztal, melyet saját, new yorki kiállítására készített. Ez volt az első olyan kiállítása, melyen egyedüli művészként jelentek meg munkái. A bútor olyan tölgyből készült, melynek hullámos mintázatú felülete az egyszerű formák ellenére a faanyag természetéből adódóan, mintha vibrálna a fényben. A felső fiókokban elektromos fényeket helyezett el, melyek azok kihúzásakor felkapcsolódnak. A hűtőszekrények világítása ihlette ezt a technikát, melyet a stúdió számos további helyén hasznosított. Emellett az egyik fiók kihúzva írófelületként is használható, így az asztal eredeti lapja rendezettnek tűnhet anélkül, hogy el kéne róla pakolni, felborítva a munkafolyamatokat.
Dupla kottatartó és könyvtári létra
A 50-60-as évek folyamán készített munkái közül valók e dupla kottatartók. Ezeken az alkotásain az íves formák, a fa ágszerűsége és esetlegessége mint művészi koncepció jelenik meg. Ezekből csupán hármat készített, fuvolisták számára. Az első állványát, amely 1958-ban készült, szintén kiállították New Yorkban megrendezett kiállításán, illetve a brüsszeli világkiállításon egyaránt. Az állványok lábait polc köti össze, ami, ahogy Esherick viccelődve megjegyezte, egy kis pohárka italnak épp megfelelő, ha esetleg elfogná az embert a szédülés előadás közben. Hasonló stílusú alkotás könyvtári létrája, melyből első darabját megrendelésre készítette 1966-ban. Egyik legsikeresebb munkája lévén később többet is létrehozott belőlük, külön jobb- és balkezesek számára. Mindkét alkotásban hangsúlyosan megjelenik Esherick sajátos művészi hozzáállása, amely elválaszthatatlanná teszi a tárgy funkcionalitását annak szoborszerűségétől.
S-K Szék:
Ezt a bútort Esherick egy támogatójának és munkatársának készítette, cégének tanácstermébe, melynek teljes bútorzatát ő tervezte és melyről szintén láthatók képek.
Asztali lámpa:
Esherick egy korai, 1931-ben készült alkotása, szobor és funkcionalitás fénnyel való egyesítésének példáját jeleníti meg. A munka a német expresszionista szobrászat éles, geometrikus vonalait tükrözi.
Csigalépcső
Korábbi cikkünkben is említésre került Esherick egyik ikonikus munkája, a csigalépcső, mely 1930-ban vált a Stúdió kiegészítésévé. Zömök külleme a lebegni látszó lépcsőfokokkal furcsa hatást kelt, összességében pedig jó példája annak, hogy Esherick számára milyen fontos volt az organikus formák kifejezése. A 40-es évek végén egy barátjától kapott masztodon agyar került rá korlátként.
Wharton Esherick munkásságán végigtekintve egy olyan művész képe tárul elénk, akinek kreatív víziója nem merül ki művészethez, esetleg foglalkozásához való viszonyában. Alkotásai inkább egy teljes világlátást tükröznek, ahol a környezet és az ember kölcsönösen formálják egymást. Ezért nem korlátozódhat Esherick művészete csupán egy területre. Világában a természetből jön létre minden, ami körbeveszi. A legkisebb asztali lámpától a házig, amiben él. A legnagyobb nyomot bútorai hagyták, melyek főként az amerikai stúdió bútortervezésre gyakoroltak közvetlen és jelentős hatást. Legfontosabb hagyatéka talán a bútorkészítéshez való hozzáállása, mely szoborszerűséget kölcsönöz használati tárgyaknak, a faanyag élő faszerűségét hangsúlyozza ki hagyva, hogy annak természetes, belső formái jelenhessenek meg.
Esherick egykori otthonát halála után múzeummá alakították, amely több, mint 50 évig változatlan állapotban várta a látogatókat. A múzeum előzetes bejelentkezéssel látogatható. Bővebb információkért látogassnak el a múzeum honlapjára: https://whartonesherickmuseum.org/
A cikksorozat korábbi részeit ITT és ITT olvashatják el.
Szöveg: Rédey-Webb Hanna
Képek: James Mario, Emil C. Luks, Consuelo Kanga, Eoin O’Neill, Edward Quigley és a Wharton Esherick Múzeum jóvoltából