A Boenfukyukai Alapítvány által üzemeltetett Sayama Lakeside Cemetery egy különféle vallások és felekezetek számára nyitott temető, Tokió metropoliszának vízforrása, a Tama- és a Sayama-tó vízgyűjtő területét jelentő erdők mellett. Amikor Hiroshi Nakamura, az épület egyik tervezője először látogatott a helyszínre, olyan épületet képzelt el, amely arra az erdőre néz, amely Tokió lakóit vízzel látja el és élteti, és ahová végül haláluk után visszatérnek majd.
A helyszín egy kis háromszög alakú telekrész, ahol alig járt ember. Ezért döntöttek úgy az építők, hogy egy olyan teret hoznak létre, amely transzcendens módon az erdőnek szenteli magát. A kápolna építése során a legnagyobb kihívást az épület vázszerkezetének megépítése jelentette. A falak befelé dőlnek, hogy elkerüljék a fák ágait és a leveleket. A szerkezet egy hagyományos Gassho-típusú háromszög alakú váz (hagyományos japán építészeti stílus, amely például a Shirakawa-go faluban, egy világörökségi helyszínen található Japánban), amelyet 251 darab japán vörösfenyőből készült gerenda alkot. Az íves alaprajz következtében minden gerenda hossza és hajlásszöge eltérő. További kihívást jelentett egy olyan tetőfedés kialakítása, amely tartósan védi az épület összetett szerkezeti vázát. A tetőfedés anyagának három követelménynek kellett megfelelnie: helyi anyag legyen, olyan burkolatot kerestek, amelyet a fák nedvei nem károsítanak és az anyag tartóssága mellett szükséges volt a könnyű alakíthatóság is, az íves felületekhez való idomuláshoz. Ezt helyben készült alumínium lemezekből készítették, a közeli Kawaguchi város öntőművészeivel együttműködve. Ehhez hat különböző méretű és vastagságú alumíniumöntvény lemezt fejlesztettek ki. A véletlenszerűen vágott alumínium lemezeket szándékosan nem eloxálták, hogy az egyes lemezeken eltérő színű folyásnyomok és oxidáció jöjjön létre.
Mivel az oltár délkeleti irányban az erdő felé néz, a reggeli megemlékezés során a fák levelein és ágain keresztül a fény úgy ömlik az oltárra, mintha egy festett üvegen át ragyogna. Az erdő felé 1 cm-el megdöntött padló az elhunytak felé irányítja az embereket, és az imádkozáshoz előrehajló testhelyzetet biztosít. A padló pala burkolatának textúrája és a lapok közötti fugák az erdő mélyén lévő enyészpont felé mutatnak, hogy segítsék az elme erdőben való összpontosulását. Amikor az ember imádkozik, tenyerei közt egy kis meleg tér jön létre, ahogy az ujjak finoman összeérnek. Olyan, mintha ez a kis imahely a kezek közül nőtt volna ki, ebből alakítva ki az építményt. Amikor az emberek imádkoznak, az épület is imádkozik. Amikor az ember elfordul az oltártól, hogy visszatérjen az ülőhelyére, a városi táját láthatja, ahol élünk. Az ablak bátorításul szolgál a tekintetét a való világ felé visszaemelő ember számára. Mit tehet egy hely, ha valaki olyan élethelyzetben van, amelyre a szavak nem jelentenek vigaszt? A cél egy olyan építmény létrehozása volt, amely kedvesen vigyáz az emberre és az érzelmeire.
Stáblista
Építészet: Hiroshi Nakamura & NAP
Megvalósulás: 2014
Fotók: Ben Richards
