Wharton Esherick (1887-1970) amerikai művész, aki munkásságát festőként kezdte, majd áttért a szobrászatra, illetve asztalos munkákra az 1920-as években. Ezt követően kezdte meg építészeti munkálatait a pennsylvaniai Valley Forge hegyen. Esherick főként asztalos munkáival vált világszerte híressé. Alkotói hozzáállásának egyedisége meglátszik egykori otthonának minden szegletén a fakanalaktól egészen az általa tervezett és épített házakig.
A ma múzeumként működő, 12 hektáros telken elhelyezkedő épületegyüttes több szempontból is otthona volt Eshericknek. Ez volt az a szó szerinti otthon, ahol élete kibontakozhatott családja és identitása számtalan változásán keresztül. Ez volt Esherick művészi otthona is, önmaga legigazibb kifejeződésének otthona, és az a hely, ahol munkáinak túlnyomó többségét létrehozta. Esherick a Stúdiót háromdimenziós önéletrajznak tekintette.
A múzeummá alakított épületben képek, tervrajzok és egyéb anyagok mutatják be, hogyan változott és alakult át a Stúdió helyszíne az idők során, és hogyan reagált Esherick művészként és emberként való fejlődésére.
Studio és bővítése (1926-1940)
„Először is kellett egy darab föld. Egy erdőn keresztül, egy régi, kopott ösvényen, egy ösvényen, amelyet vadrózsa és bozót fed el – de még mindig látható, tanúskodva az erdőt járókról… Az ösvény végéhez érve egy tisztásra jutottam, láttam néhány fát, amelyekről azt képzeltem, hogy egy háznakkell menedéket nyújtaniuk. Ott kezdődött, alapot ásva, sziklákat robbantva az alapozáshoz (…), nekiláttam.”
A stúdió megépítése (1926)
Esherick a családjától kapott 350 dollárból megvásárolta a 7 hektáros parcellát, hogy a helyszínen ne nyissanak újra kőbányát. A Stúdió felépítésének kezdeteit Esherick kiadatlan esszéjéből, „Építek egy épületet – vagy – Ő segít nekem építeni egy épületet”, ismerhetjük meg. Esherick részletezi az utat, ahogyan azt „Old Jackkel”, egy férfival, aki egykor a helyi kőbányászok vízhordójaként dolgozott, végigjárta. Esherick nem rendelkezett hivatalos építész képzettséggel, épületei három fő hatásból merítettek. Egyrészt Frank Lloyd Wright (1867-1959) építész írásaiból és a tájból kinövő organikus építészet koncepciójából. Másrészt Rudolf Steiner (1861-1925) filozófus és építész munkájából, akinek ezoterikus szellemi mozgalma, az antropozófia olyan építészeti keretet tartalmazott, amely a természetből származó íveket és formákat helyezte előtérbe. Végül pedig a környék népi építészetéből, különösen a környező masszív kőfalú pajtákból.
A Stúdió (1926) mindezeket az elképzeléseket egy olyan épületben egyesíti, amely mintha közvetlenül magából a helyszínből nőne ki. Egy pajtát idéz, vastag falakkal, amelyek alul vastagabbak és felfelé keskenyednek, mint egy fatörzs. Ahol egy farmer talán egy nagy ajtót épített volna be a szénásszekér számára, Esherick egy északra néző, osztott üvegezésű ablakot helyezett el, hogy bejutassa a fényt a részben földpadlóval ellátott lakótérbe. A népi építészet szó szerint beépült a helyszínbe. A tér léptékét egy korábban lebontott vízimalom kézzel faragott gerendái határozták meg, amely Aaron Coleman – a Stúdió építésén dolgozó farmer – családjának tulajdonában volt. A helyi mészégető kemencékben használt homokkő nagy szerepet játszott az építkezésben, amelyet Albert Kulp kőműves felügyelt. Coleman és Kulp azok között az alakok között van, akiket Esherick a Stúdió belseje számára készített szoborszerű kabát kampókon örökített meg. Esherick mind a helyszínről, mind az építési folyamatról szuggesztíven ír: „Az első nap a kőfektetés úgy történt, ahogy a kőműves kívánta, sima négyszögletes tömbök egymáson; jó darab fal elkészült, de nem úgy, ahogyan azt gondoltam, hogy egy vad erdőben, magasan a dombon, a felhők közelében kell lennie”.
Esherick egykori otthonát halála után múzeummá alakították, amely több, mint 50 éve változatlan állapotban várta a látogatókat. A múzeum előzetes bejelentkezéssel látogatható. Bővebb információkért látogassanak el a múzeum honlapjára: https://whartonesherickmuseum.org/
A cikk folytatását rövidesen közöljük.
Szöveg és fordítások: Rédey-Webb Hanna
Képek: A Wharton Esherick Múzeum jóvoltából
További képek: Charles Uniatowski, James Mario, Consuelo Kanaga
