Wharton Esherick (1887-1970) amerikai festő, asztalos, építész. Cikkünkben a pennsylvaniai Valley Forge Hegyen saját maga által épített és tervezett otthonát mutattjuk be. Alkotói hozzáállásának egyedisége meglátszik egykori otthonának minden szegletén a fakanalaktól egészen az általa tervezett és épített házakig. Alábbiakban cikk második részét olvashatják.
A Stúdió bővítése (1930-1940)
Előző cikkünkben röviden bemutattuk Wharton Esherick amerikai festőművészt, asztalost és építészt, nagy hangsúlyt fektetve otthonára. A fő épület, a Stúdió 1920-as években való megépítése után itt olvashatnak annak bővítéséről, majd a későbbiekben megépített Műhely és Siló épületekről. A hivatalos építész képzésben sosem részesült Esherick munkái művészi, jellegzetes megjelenésükkel egyedi művészeti gondolkodásról tanúskodnak. A cikk első részét ezen a linken olvashatják.
Esherick 1930-ban kezdte tervezni a Stúdió bővítését, hogy lakhatást biztosítson magának és fiának, Peternek. Ezt a bővítést aztán az 1939-1940-es Világkiállításon bútorainak kiállításából származó bevétel tette lehetővé, valamint Esherick további 12 hektár földet is tudott vásárolni, hogy megvédje fáit és kilátását. Az 1930-as évek eleji németországi tartózkodása után Esherick stiláris megközelítése a realizmus helyett a belső érzések és gondolatok középpontba helyezése felé mozdult el, amit a geometria és az aszimmetria egyedi megközelítésével fejezett ki. 1947-re elkészült bővítés során az épület kiegészült egy étkezővel, egy kis konyhával, egy fürdőszobával és egy toronyszobával Peter számára, amit egy fenyőből készült expresszív csigalépcsőn keresztül lehetett megközelíteni,. Barátjának, Theodore Drieser írónak írt levelében Esherick a Stúdió első és második változatának változásairól így ír: „Peter szobája egy toronnyal magasabb, mint az én hálószobám. Tetszene neked”.
Műhely (1956)
Esherick a Műhelyt bútorai készítéséhez építette a Stúdió mellett. Az 1950-es évekre az építéshez szüksége lett hivatalos tervekre és építési engedélyekre, így kezdte meg együttműködését Louis I. Kahn építésszel, illetve Anne Tynggel, akik a terveit készítették. Az építmény három hatszögletű térből áll, mely méhkaptár formára emlékeztet. Esherick az éles vonalakban, geometriában nem a természetellenességet, hanem épp a természet rendszereit látta. A hatalmas ablakok a völgyre néznek.
Siló (1966)
A Siló volt az utolsó épület, melyet Esherick épített. Az építmény a Stúdióhoz kapcsolódva egy kis konyhát és még egy emeleti szobát tartalmaz. Ahogy egyre több engedélyt kellett kérnie építményeihez, a korábbi teljesen terv nélkül készített építményekhez képest a későbbiekhez egyre részletesebb tervek állnak rendelkezésre. A Silónál művészetének már kései finomabb, íves formái jelennek meg, Pennsylvania vidéki építészetének hatásával. A vakolt külső falfelületek színes festést kaptak, amelyet egy nap alatt kellett elkészíteni és Esherick kezdeti festőművészi éveire utalnak. Az épület jól példázza Wharton Esherick gondolatát, miszerint „Semmilyen sikeres építészet nem fogalmazható meg az esztétika általánosított rendszere alapján, egy életmódon kell alapulnia”.
Esherick nemzetközileg elismert személyisége az amerikai művészettörténetnek és modern designnak. Szobrászként főként fával dolgozott és szaktudását bútorok, épületek és sok más készítésére is felhasználta. Mottója, „Ha nem szórakoztat, akkor nem is érdemes csinálni.”, érezhető munkáinak játékosságából. Ma a stúdió-bútortervezés mozgalmának vezéregyéniségeként tartják számon, ő magát azonban nem kézművesként, hanem művészként látta és figyelme központjában mindig a forma volt, nem a technika. Mikor dolgozott valamin, az adott anyag fedte fel számára, hogy mit készítsen belőle, így sokszor a munkafolyamat közben dőlt el, hogy bútort, használati tárgyat, vagy szobrot készít. Mindez pedig csupán kiegészítette festői, írói, nyomdai tevékenységét.
Esherick egykori otthonát halála után múzeummá alakították, amely több, mint 50 évig változatlan állapotban várta a látogatókat. A múzeum előzetes bejelentkezéssel látogatható. Bővebb információkért látogassnak el a múzeum honlapjára: https://whartonesherickmuseum.org/
Szöveg és fordítások: Rédey-Webb Hanna
Képek: A Wharton Esherick Múzeum jóvoltából, Charles Uniatowski, James Mario, Photo by Consuelo Kanaga
A cikk első része ITT olvasható.
