A réges-régi időkben, „amikor még a kövek is puhák voltak”, kunok portyázók dúlták a vidéket: falvakat égettek, pusztítottak, raboltak. Amint a magyarok királya, Szent László meghallotta a hírt, lóra pattant és úgy rontott a betolakodókra, mint oroszlán a zsákmányára. A kunok meg is futamodtak előle. A véráztatta Kicsi Pogányhavasnál I. László hálaimát mondott, kápolnát emeltetett, majd a legenda szerint lovával egy sziklaperemről a völgybe ugratott. A patak vizéből itatva lovát csak annyit mondott: „Mily szép víz!”. S a patak mentén született falu azóta is a Szépvíz nevet viseli, a sziklán pedig ma is megmutatkozik a patkónyom.
Az Erdélyt Moldvával összekötő egykori országút mentén, Szépvíz határában a 17. században fogadalmi kápolna épült Szent László király tiszteletére. A településtől mintegy hat kilométerre fekvő emlékhelyen minden év június 27.-én, a falu védőszentjének ünnepén búcsút tartottak.
A 19. század elején azonban új országút épült, így a korábban út menti kápolna fokozatosan megközelíthetetlenné, majd elhagyatottá vált. A 20. századra a négyzetes szentélyzáródású, zsindellyel fedett épület romjait teljesen benőtte az erdő, és helye már csak a falu idősebb lakóinak emlékezetében élt tovább.
2010-ben, a városvezetés kezdeményezésére a Csíki Székely Múzeum régésze, Botár István végezett régészeti feltárást. A kutatás során előkerültek az egykori, 6,6 méter hosszú és 5,2 méter széles kápolna falmaradványai a régi országút mellett. Ezt követően indult el a gondolkodás az emlékhely újjáélesztéséről Bogos Ernő helyi születésű építésszel együttműködésben. A cél egy olyan természetközeli, spirituális hely kialakítása volt, amely ismét megállásra készteti a csíksomlyói búcsúra tartó gyimesieket.
A tervezés során két lehetséges koncepció körvonalazódott a „romemléknek” – ahogyan Bogos Ernő nevezte – bemutatására. Az egyik a romok konzerválására, majd az eredeti kőtől eltérő anyagú kiegészítéssel a kápolna tömegének érzékeltetésére tett kísérletet. Mivel azonban nem állt rendelkezésre elegendő információ az eredeti épület hiteles rekonstrukciójához, ez az irány nem bizonyult járhatónak. A másik elképzelés a romokat abban a formában konzerválja, ahogyan az ásatások során előkerültek és valahova mellé épít egy új haranglábat.
Végül, 2012-ben a második elképzelés alapján a kápolnamaradványokat konzerválták és néhány méterrel távolabb, a magaslaton felépült az új, kecses, zsindellyel fedett fa harangtorony. Az építmény az egykori Szent László kápolna kelet-nyugati tengelyének meghosszabbításába került, így nemcsak távolról jól látható, hanem szimbolikusan is folytatja a szent hely irányát. A domboldalba illesztett tölgyfa lépcsősor hangsúlyozza ezt a képzeletbeli tengelyt, finoman vezetve a látogatót a szakrális tér felé.
A hely különleges értékét tovább növeli a közösségi összefogás, amely a harangláb megépítését kísérte. A fedett oltárként is működő építményt a helyi ácsok és a település lakói építették kalákában, helyben kitermelt faanyagból. A közel 40 kilogrammos, Székelyudvarhelyen öntött harang így nem csupán liturgikus funkciót tölt be, hanem erős szimbolikus jelentéssel is bír: a szépvízi közösség összetartozását jelképezi.
A szabadtéri misézőhely távolról is hívja fel magára a figyelmet, közelről pedig olyan bensőséges, meditatív hangulatot teremt, amivel méltó emléket állít Szent László számára. Az emlékhely kialakítása – a régészetileg feltárt és újraépített kápolnaalap, valamint az új harangláb együttese – egyaránt tiszteleg a történelmi múltnak és építi a jövő közösségét.
Stáblista:
Helyszín: Szépvíz, Pogányhavas
Építész: Bogos Ernő
Építész munkatárs: Szász István
Tervezés éve: 2012
Szöveg: Ungváry-Kiss Márta
Fotók: Bogos Ernő, Szász István, Szigeti Vajk István
