Az épület jól mutatja Turi Attila építész épülettervezési gyakorlatát. A szentendrei hegyoldalban álló lakóépület a jelentős szintkülönbségnek köszönhetően összetett alaprajzi és tömegsorolási képletet mutat. A hosszúkás tömeg kettéválik egy, az utca felé emeletes zömök toronnyá, és a völgy felőli kontyolt tömeggé. A leszakadó melléktömegbe kerül a nappali, ami térszervezésileg a legideálisabb. A kompozíciót kis hajlású tetővel fedett változatos, üvegszerkezetű tömeg egészíti ki. A tömegek egymástól való finom elmozgatása számtalan részlet szabad megformálására ad lehetőséget. Ezt teszi a nappali alatti nagy téglaív, ami a két, már említett kisebb középület építészeti tárgyalásához vezet át.
