„Tradíció és korszerűség kiegyensúlyozott találkozása” – így jellemzi Esztány Győző a nemrégiben elkészült családi házukat. A projekt Hargita megye egyik legnépesebb városában, Gyergyószentmiklóson valósult meg. Bár a ház a városhoz tartozik, mégis az érintetlen táj közvetlen közelében áll, egyszerűségével és arányaival talán éppen erre a közelségre reflektál.
A telek méretével ellentétben maga az épület egy átlagos családi ház léptékét követi. A földszinten a konyha, a nappali-étkező, a fürdőszoba, a háztartási helyiség, valamint a gépészet és a kerti tároló kapott helyet, míg a tetőtérben három hálószoba és egy kisebb fürdőszoba található.
Az épület tömegformálása világosan tükrözi az alaprajzi szervezést. A kétszintes, 1:2 arányú fő tömeg, amely a legfontosabb funkciókat foglalja magába, klasszikus nyeregtetőt kapott. A gépészetet/kerti tárolót befogadó melléktömeg alacsony hajlású tetővel, őszintén vállalja alárendelt szerepét, míg a fedett terasz – a család legkedvesebb tartózkodási helye – építészetileg is méltóságteljesen kiemelt.
Az Esztány Stúdióra jellemző kör alakú veranda tetőfedése keskeny, kiugró ereszként fut végig a hátsó oromfalon, védelmet nyújtva a nyílászáróknak a nap és az eső ellen. Ez a hagyományőrző gesztus körbe fonja az épületet, és megjelenik a bejárat felőli oromfalon is. A főbejárat nem kilép az épület tömegéből, hanem inkább visszahúzódik, védelmet keresve az időjárás és az idegen tekintetek elől.
A belső terek hangulata harmonikusan kapcsolódik a külső világhoz. A tiszta fehér falakat nagy üvegfelületek, tetőablakok és fa mennyezet oldják, amelyek mintegy „becsempészik” az erdőt a házba. A fedett terasz igazi átmeneti tér kint és bent között: a finoman megmunkált faoszlopok, a díszes ferde könyökök és szarúvégek még közelebb hívják a természetet és a környező hegyeket.
A ház funkcionális, mégis érzékeny tömegformálását a hagyományos vidéki építészet részletei teszik élővé és organikussá. Ilyen az erdélyi sajátosságnak számító vízvetős, csonkakontyolt tetőforma, a bejárat felőli oromfal visszafogott vakolatdísze, vagy az a „csipkézett” árnyék, amit a hódfarkú cserépvégek vetnek a homlokzatra az ereszcsatornák hiányában. A szürke terméskő lábazatra hagyományos fehérre vakolt falak ülnek, amelyeket az antracit színű nyílászárók kortárs karakterrel ruháznak fel. Az összhatás így nem túlzó, nem giccses – egyszerűen csak szerethető.
