Az Olvasó Szoba egy erdei pihenőhely a hollandiai DeProefben, a világörökségi listán szereplő Fredriksoord arborétumban. Ez a nagymúltú hely egyszerre bír művészeti és ökológiai értékkel, amire a Studio-Method tervezésében megvalósult építmény reflektál.
Az 1700-as években – egy társadalmi kísérlet részeként – ebbe a térségbe a városi szegénység felszámolása szándékával, egy szigorúan monitorozott mezőgazdasági közösségbe szervezve költöztettek embereket. Az utópisztikusnak tűnő program, hamar merevvé és koloniálissá vált. A telepesek egy része ellenállásképpen kivált és pionír közösségeket alkotott. Újrahasznosított anyagokból tákoltak otthonokat maguknak, éjszaka pedig tőzegfalakat építettek és meggyújtották azokat, hogy reggelig védelmet élvezzenek a füstölgő tűzhely mellől való kilakoltatást tiltó törvényre hivatkozva.
Az Olvasó Szoba ezt az újrahasznosító, önfenntartó építészetet értelmezi újra, napjaink sürgető ökológiai kérdéseire reagálva. Az építmény szinte kizárólag újrahasznosított elemekből épült, a stúdió által esetleges dizájnnak (contingent design) nevezett tervezési módszer szerint. Ez a módszertan improvizáción, kísérletezésen és részletekből kiinduló építkezésen alapul.
A Studio-Method egy független szervezet, így a projekt megvalósítása lassú volt kivitelezők, szakemberek, illetve előregyártás (prefab system) nélkül. Az anyagok nagyrészt közvetlenül a környékről lettek összegyűjtve és újrahasználva, például hulladék gyapjú, akril panelek, betontörmelék, vagy megmaradt faanyagok felhasználásával. Az anyagokat manuálisan tisztították, újították fel és formálták át, igényeik szerint. Ezek a lassú, személyes folyamatok mutatják, hogy a stúdió számára az építészet nem termelési, gyártási folyamat, hanem egyfajta javító munka, ahol már meglévő dolgokat lehet újragondolni. Anyagok és elemek újrahasznosítása számukra nem kompromisszum volt, hanem egyfajta építészeti nyelv, amely vidám, gondoskodó és csöndes ellenállást tanúsít a termelésorientált építészettel szemben. Az alkotók az Olvasó Szobával azt szerették volna kommunikálni, hogy az újrahasznált anyagok nem jelentik azt, hogy egy épület ne lehetne kifinomult és definiálható. Miért ne lehetne egyesíteni a DIY építészetet egy újfajta esztétikai normával és szépséggel. Alapvetésnek tekintik, hogy a fenntarthatóság megfizethető lehet, elegáns, és kényelmet sugárzó. És a legfontosabb: mindenki számára hozzáférhető.
Építészet: Studio-Method
Közreműködők és önkéntesek: Viktoria Bacheva, Bret Basanda, Ines Certo, Diana Dungyova, Marcus Grosveld, Allard Meyer, Luis Claudio Pantaleone, Louis Ramirez, Anna Sujkowska, Alicia Ville, Chih-Chieh Wang
Megrendelő: DeProef
Fotók: Riccardo De Vecchi
Támogató: Stimuleringsfonds Talent Development Grant 2024
Építés éve: 2025
Szerkesztő: Rédey-Webb Hanna
