Jubileumi beszélgetésre invitálta az Akadémiai Szalon közönségét a Kós Károly Egyesülés. Az alapítás harmincötödik évfordulója alkalmából rendezett eseményen Szepesi Judit, az MMKI kutatója köszöntötte a jelenlévőket, köztük Zsigmond László építészt, a Kós Károly Egyesüléstől, Erhardt Gábor építészt, és Csóka Balázs építészt az Országépítő folyóirattól. Turi Attila, az MMA elnöke, a Kós Károly Egyesülés tagjaként is jelen volt az eseményen.
Szepesi Judit bevezetőjében felidézte a Kós Károly egyesülés egyedülálló múltját, történetének legfontosabb évszámait, melynek origójába Makovecz Imre építészt, az MMA alapítóját helyezte. A Szalon közönsége képzeletben jelen lehetett az MMA örökös tiszteletbeli elnökének lakásában, ahol 1969 és 1977 között saját mesteriskolát indított két tanítványával, Gerle Jánossal és Sáros Lászlóval (az MMA rendes tagja). Négy év múlva elkezdődtek az építőtáborok, s 1989-ben megalakult a Kós Károly Egyesülés, Makovecz Imre, Kampis Miklós, az MMA néhai tagja és Kálmán István építészek vezetésével. „Itt az a cél, hogy a szabad szellemi élet egy intézményesített formáját valósítsák meg. Még ugyanebben az évben létrehozzák a Kós Károly Egyesülés intézményeként a Makovecz Vándoriskolát, nem hivatalos posztgraduális képzésként, ahol a frissen diplomázott építészek sikeres felvételi után építészmesterek mellett, munkavégzés közben, hat félév alatt sajátíthatják el a szakma gyakorlati fortélyait” – emelte ki a házigazda.
Csóka Balázs építész, az MMA korábbi ösztöndíjasa, az est moderátora nyitányként az önszerveződő egyesülésről beszélt, melyet a tagok működtetnek, s nemcsak építészek, hanem tájépítészek, kivitelezők és még sokan mások is a szervezet tagjai. A közönség átlapozhatta az Országépítő magazin számait, amely a Kós Károly Egyesülés lapja, s anyaga az utóbbi időben a print megjelenés mellett elérhető online, valamint a közösségi média felületein is. A moderátor Zsigmond László Ybl-díjas építészt az indulásról kérdezte. „’81-ben volt az első tábor, a Szent István Bányaudvarban, ami egy felhagyott kőbánya volt a Duna-parton. Úgy indult, hogy azt építjük meg, amit mi magunk terveztünk, volt egy belső pályázat, ezen választottuk ki az épületet. Jelenleg rengeteg ilyen építőtábor van, ezeknek valójában prototípusa volt az Ördög és a Keleti tábor. Eredendő élménye volt mindenkinek, hogy együtt tudtunk valamit kitalálni.” – emlékezett vissza Veresegyház főépítésze.
A közös alap az volt (ahogyan Makovecz Imre újságírói kérdésre adott válaszát idézték), hogy a fiatalok megtanulják, hogyan ne állítsák saját lábukba a csákányt. 20-30 fiatal építész pályája indult el az első táborokkal, rövid GMK-s kitérő után a Makovecz Kisszövetkezet jött, majd ’88 decemberében Kampis Miklós meghívta Makovecz Imrét, s jó néhány építészt az ország több pontjáról Kaposvárra. Úgy emlékszik, egy óra alatt vita nélkül dőlt el, hogy lesz Vándoriskola, Országépítő és Szabad Oktatási Fórum. Ezután a Kós Károly Egyesülés tagjai rendszeresen találkoztak, Rudolf Steiner nyomán antropozófiát tanultak közösen. Zsigmond László egyetértett Csóka Balázzsal abban, hogy ez az organikus építészet köré gyűlő fiatalság „…vagány, bevállalós világ volt”, s a népfőiskolai mozgalommal párhuzamosan szerveződött.
Erhardt Gábor, Ybl-díjas építész, a beszélgetés harmadik résztvevője a Makovecz Vándoriskola hallgatójából mesterévé vált az eltelt évek alatt. B-terv nélkül, a Műegyetem után vették fel, vándoriskolai helyszíneiben pedig Tokaj és környéke dominált. Salamin Ferenc, aki mellé az Axis Építészirodába került, a Vándoriskola mesterségébe is bevezette, így lett hét évig vezetője később. Az Egyesülés életében korszakok váltják egymás Erhardt szerint, s nemcsak az elmúlt évek, hanem a mindennapok is izgalmasak, mióta 2014-ben az Építőtábor visszatért Visegrádra. „Egyszerűen nem tudtam eltávolodni, az Országépítő folyóirat internetes verziójának én vagyok a szerkesztője. Ez a kapcsolat mindennapos, a maga szépségével és kínlódásaival együtt, mert nagy felelősség hétről hétre kicsikarni a tagokból a ma már eléggé nagyszámú végzett vándorról a publikálandó anyagot.” – mondta. 70-75 végzett vándora van már az iskolának, akikkel „be lehet lakni a Kárpát-medencét”. Úgy gondolja Erhardt Gábor, hogy tekinthető egy második Magyar Építőművészek Szövetségének is az Egyesülés, hetven székházzal, s különösen Erdélyben igen nagy potenciállal. „Ez egy olyan bizalom, hogy az ember nem tud úgy menni a Kárpát-medence bizonyos régióiban, hogy ne érezze otthon magát, mert, ha egy vándorral találkozunk, kis túlzással ott tudjuk fölvenni a beszélgetés fonalát, amit lehet, hogy 25 évvel ezelőtt hagytunk abba.” – hangsúlyozta.
A Szabad Oktatási Fórummal kapcsolatban Zsigmond László úgy fogalmazott, annak tanterveit Kálmán István és Kampis Miklós kezdte el megírni, s Makovecz Imre nagy álma volt, hogy minél többen bekapcsolódjanak. Távlati célként felmerült a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen egy vidékfejlesztési szak létrehozása is. A hároméves képzésben az építészethez kapcsolódó tudás is volt, megismerték a kortársak munkáját és a közösségi lét alapjait. Különösen azért volt erre szükség, mert a ’80-as évek faluház építései azt a tapasztalatot mutatták, hogy „főépítésznek kell lenni, és helyt kell állni a vidék újjáépítésében” – fogalmazott Zsigmond László, aki megfogadva Makovecz Imre örökségét, 1989. óta Veresegyház főépítésze. A beszélgetés további résztvevői is főépítészek, Erhardt Gábor Tokaj-Hegyalján, Csóka Balázs Zichyújfalun és Budajenőn szerzett hasonló tapasztalatot. Zsigmond László úgy fogalmazott, ebben a feladatban „nem elméleti kérdések vannak, hanem konkrét emberek és konkrét emberi kapcsolatok, amiben működni kell, és hogyha megállod a helyed, akkor tanulsz. Ha nem tanulsz, akkor előbb-utóbb kiesel a dologból, mert nem leszel alkalmas arra, hogy kitaláljad azokat a dolgokat, amiket velük együtt kell megcsinálni. Az egymásra utaltság, amit el kell tanulni, és ehhez nincsen iskola. (…) Úgy kellett helytállni, hogy rögtönözni kellett mindent, mert nem volt külső körülmény. Ma jobb, vezetve főépítészi rendelettel, településképi rendelettel, helyi építési szabályzattal, kiokosodott építészekkel, még jobban kiokosodott megépíttetőkkel, és velük vívod a kis csatáidat, de ezek már különböző kijelölt utak között mennek. Régen ennek nem volt semmiféle útja” – emelte ki. Csóka Balázs hozzátette, hogy a Kós Károly Egyesülés mestereinek településein, többek között Budakalász, Jászberény, Vác, Solymár, Szada városképében nem építészeti magamutogatást, hanem élhető városképet látnak.
A visegrádi táborok megértéséhez Erhardt Gábor felidézte a Szerves építészet nevű tantárgy egyetemi bevezetését is, melyet 2013-14 óta ő tanít. Ekkor kapta meg a Visegrádi Tábor szervezését is, amely Félegyházi András polgármesternek köszönhetően került vissza a településre. Azonban most már kötöttebb a feladat, buszmegállót, óvodaudvart, játszótéri épületet terveztek az utóbbi években. A fiatalok a közösséget keresik elsősorban a feladatokban, örülnek a tervezési mankónak. Az eltelt tíz évben három szervezői csapatot látott működni, mindig van utánpótlás. Az Országépítő webes szerkesztője manapság olvasókört is tartott az Ybl Miklós Építéstudományi Kar hallgatóinak, s ezt az 1982-es előzményekhez hasonlítja. Úgy gondolja, nagyon nehéz felvenni a virtuális világgal a versenyt, ahol a képek mellé 1500 karakter fér, vagy 30 másodperces kisvideóban kellene megmutatni a szerves építészetet az utódoknak.
A beszélgetőtársak egyetértettek abban, hogy az ismeretátadás hatásfoka nagyon fontos. Bár az Országépítő print száma 1000-1100 példányban jelenik csak meg, maradandóbbnak tartják, mint például a honlap információit, melyek az elmúlt években cserélődtek.
Szó esett a Kós Károly Egyesülés jövőjéről is, hiszen annak vezetőségében elkezdődött Dévényi Sándor lemondásával a generációváltás. A nézők között foglalt helyet az a Fülöp Tibor, aki az őt váltotta. Jelenleg Zalaegerszegen él, korábban a Triskell Épülettervező Kft.-ben Turi Attila és Csernyus Lőrinc mellett dolgozott. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a vezetőségben is organikusan megy végbe a változás, saját magára is úgy tekint, hogy majd hozzáőszül ehhez a nagy feladathoz. Jelenleg is fogad már vándorokat, külső konzulense hallgatóknak, s úgy véli, az átörökítés és a tudásátadás bevonással a leghatékonyabb.
Erhardt Gábor zárszavában felidézte az MMA-val közösen szervezett konferenciát 2023 végén, mint nagyon jó kezdeményezést. Rámutatott, hogy az egyetemi generációt kell megszólítani, ott kell jelen lenni, hogy legyen utánpótlás.
Szöveg: Wittmer-Besze Erika/MMA
Fotó: Walter Péter/MMA
