Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„»Aki nem tud számot adni háromezer évről, az sötétben tapogatózva él egyik napról a másikra.«
A Sárospatakra tervezett művelődési ház szakmai alapja sok részből tevődik össze.
Néhány szempont az épület megértéséhez:
1.Szemben a tervezett épülettel a Lechner Jenő által épített tanítóképző áll. U alakú épület. A Művelődési Ház ugyancsak U alakú, az udvar tengelye a Tanítóképző udvarának tengelyével egyezik.
2. A tápéi álcsat szerkezeti formája (László Gyula: A népvándorláskor művészete):
A jang-jin jel felbontásából keletkező arcszerű részlet, a csat fejrészének szerkezeti elve.
A szimmetria a jang-jin részletproblémájának formát adó rendező elve. A szimmetria a kozmikus-„alaktalan” eredetből antropomorf, alkotó formákat hoz létre.
3. Az alaprajz sémája: fejrész a nagytermekkel, üres, de gerezdekre tagolt kupolaszerű részekre bontva, semleges sáv általános tartózkodásra, az alsó szárak az apró helyiségekkel és az alárendelt funkciókkal.
4. Az egyes funkciók nem demokratikus, hanem rendszerszerű, „nyitott” összefüggésben vannak.
A leírt négy alapvetés hierarchikus, szervezetszerű összefüggéseket teremt az épületen, de legalábbis erre törekedtem. Az épület vertikálisan két élesen elváló részből áll: alépítmény és felépítmény. Az alépítmény betonból készül. Az alépítmény teteje oszlopfejezetekben megformált falvégekben végződik.
A csatlakozások a növények metamorfikus fejlődésmodelljének analógiájára értelmezhetők.
Az alépítmények, mint a fák törzse is, a földet utánozzák, hiszen abból nőnek ki; a felépítmény, mint a lombok, vékonyabb ágak, a nap és az élet „szerelmét” utánozzák.
A részleteket finomra, az alépítményhez és a felépítményhez képest finomabbra és újszerűre igyekeztem formálni, mint ahogy a növényen a virágot indokolhatatlanul színesre és kissé állatszerűre alkotja meg a Nap.
Eligazodásomat az alábbi névsor is segítette: talp, láb, térd, gerinc, lélek, orom, homlok, üstök, konty, szem, szemöldök, élet, szaru (vagy szarv), koszorú, szárny, bálvány, far, sárkány, füles, álla, váll stb.
E szavak a népi építészet szavai. (…)
Nekem ezek a szavak nagyon sokat jelentenek, hiszen a jelek lénnyé való formálása az igazi célom.
Úgy vélem, hogy épületem vázlatos ismertetésének megértése nem könnyű feladat. A rendszerszerű szemlélet azonban a kazuális, ideologikus módszer helyett az analógiás, meditatív megközelítést igényli. Ezt ajánlom én is épületem megértéséhez. (…)”(1)
Amikor a fenti sorokat Makovecz Imre leírta, már közel tíz éve megkezdődött a sárospataki Művelődés Házának tervezése, és még zajlott a kivitelezése. Az építkezés elhúzódása több-összetevős folyamat volt.
Már két Makovecz-terv megvalósult Sárospatakon: a trinitárius kolostor átalakítása (Borostyán szálló, 1968) és a Bodrog áruház (1972), amikor Kiss József, a Sárospataki Városi Tanács Építési Osztályának vezetője tanácsi jóváhagyással felkérte a tervezőt a művelődési ház megtervezésére. A tervezés öt évig tartott (1972-1977). Ez idő alatt számos vázlat és előtanulmány készült a Népművelési Intézet két munkatársának, Beke Lászlónak és Varga A. Tamásnak a közreműködésével. Közrejátszhatott a tervezési idő elnyúlásában a számos formális és informális egyeztetetés és zsűrizés, melyekről Makovecz Imre Szabó Máténé életinterjújában számolt be. (2) Röviden összefoglalva: egy-egy épület akkor valósulhatott meg, ha a tervező vállalat és a kivitelezésre kijelölt vállalat közötti egyeztetések pozitívan zárultak, a kivitelező elfogadta a tervdokumentációt. Makovecz tisztában volt vele, hogy a Sárospatakra tervezett szokatlan tömegformálású, újszerű szerkezeteket alkalmazó tervének elfogadása nem lesz magától értetődő. És ezen a ponton lépett be az ismeretségek szerepe a folyamatba: Makovecz Imre korábbi sárospataki munkáinál már dolgozott együtt a kijelölt kivitelezővel, akivel így könnyebb volt az épület megvalósítására irányulóan taktikázni az egyeztetések során.
És hogy miért telt el a tervezés lezárulásától az átadásig (1983) újabb hat év? A korábban együttműködésre hajló kivitelező a kétszáznyolcvan tervlapból álló kiviteli tervdokumentáció ismeretében elállt a feladattól, arra hivatkozva, hogy a dokumentáció alkalmatlan a kivitelezésre. A tervező így emlékezett ennek következményeire: „Ezek után elmentem Pozsgay Imréhez, ő volt akkor a művelődési miniszter, és elmondtam neki az egész történetet. Hogy a kivitelező használhatatlannak minősítette a tervemet, hogy ne kelljen megépítenie, hogy ezért nem fizet a tanács a munkáért és ezért az állásom a levegőben lóg (…). Csak úgy lehetne kimozdítani a holtpontról az egész dolgot, ha a Művelődési Minisztérium, amely a sárospataki építkezéshez adott egy bizonyos összeget, nyomást gyakorolna a megyei tanácsra, ahonnan utasítanák a kivitelező vállalatot (…), hogy kezdjen hozzá az építkezéshez, mert akkor már nem mondhatnák, hogy használhatatlan a tervdokumentáció, a VÁTI megkaphatja a pénzt, és akkor az én helyzetem is megváltozna. (…) Akkor ez felhívta azt, az felhívta amazt. De mire visszajött a hír a VÁTI-ba, hogy nekiláttak az építkezésnek, a per már folyt. (…) Egy év kellett hozzá, hogy a tervezési díjat kifizessék, de addigra nekem már el kellett onnan jönnöm, olyan volt a helyzet.”
Makovecz Imre már a Pilis Parkerdőgazdaságnál dolgozott, mikor az építkezés megkezdődött, ennek ellenére megkapta a megbízást az építkezés művezetésére. A kivitelezést pedig a korábban kijelölt megyei kivitelező vállalat helyett a Sárospataki Építőipari Költségvetési Üzem végezte el Kiss József visszaemlékezése szerint. (3)
Az U alaprajzú épület fejrészében kapott helyet a nagyterem, két oldalán a kamara- és próbatermek. Az U egyik szára magába foglalta a meglévő mozit, irodákkal, raktárakkal és mosdókkal, a másik szárban udvar-kapcsolatos szakköri termek voltak a földszinten. Az emeletre az egyik szárnyban kávézó, a másikban könyvtár került. Az épület nemcsak működésében és megjelenésében jelentett újdonságot, hanem műszaki szempontból is. A nagyteremben alkalmazott fa ragasztott tartók, és az általuk áthidalt fesztáv egyedülálló volt ebben az időben.
A küzdelmes építéstörténetet követően az épületet hatalmas érdeklődés övezte, nem csak a közelebbi környezete részéről. Magyarország különböző településeiről buszos kirándulások keretében érkeztek a látogatók, de holland, belga és japán építész csoportok is tanulmányozták a házat. Felterjesztették építészeti nívódíjra, és 1985-ben az Építészeti Kritikusok Nemzetközi Társasága az 1983-as év tíz legjelentősebb építészeti alkotása közé sorolta.
Az épület jelentőségét az adja, hogy a tervező korábbi épületeinél meghatározó szellemi források (antropozófia, népművészeti jelek) kiérlelt formái kapcsolódnak össze új mérnöki szerkezetekkel, és a közösségi épületek új szemléletű használatával. A Sárospataki Művelődés Háza és Könyvtára az előfutára, bizonyos szempontból az első megvalósulása a későbbi faluházaknak.
A Művelődés Háza és Könyvtára 2013-ban kapott műemléki védettséget, építészeti, belsőépítészeti és iparművészeti értékeinek megőrzése céljából. (4) 2015-ben jelent meg a Makovecz Imre életművének gondozásáról szóló Kormányhatározat, (5) mely a következő években lehetővé tette számos, Makovecz Imre által tervezett köz- és közösségi épület felújítását. A sárospataki művelődési ház az elsők között került be a támogatást elnyerő épületek közé. (6)
A 2018-ban induló beruházás az átfogó korszerűsítésen túl, a korábbi évek városfejlesztési beavatkozásaira és a megváltozott használati igényekre is választ kellett adjon. Megújultak az épületszerkezetek, a műemléki pala helyére az eredeti tervezői szándéknak megfelelően természetes pala került. Megtörtént az épület akadálymentesítése, egyes funkciók hangsúlyosabb pozícióba kerültek, mások kikerültek a programból. A korábbi próbaterembe az eredeti szerkezetektől elkülönülő, stílusában azt megidéző acél szerkezetű térosztás került, mely az újonnan beköltöző piacot szolgálja ki. A terveket Sáros László György DLA, Ybl-díjas építész, Makovecz Imre egyik első tanítványa készítette, a munkálatokat Kampis Miklós, Kossuth-díjas építész felügyelte szakmai kurátorként.
Az épület történetéről és a megújulás folyamatáról A Művelődés Háza és Könyvtára – Sárospatak (7) című kötet ad átfogó beszámolót.
A Művelődés Háza és Könyvtára
Helyszín: Sárospatak
Tervezés: 1972-1977
Átadás: 1983
Munkatársak: Nagy Ervin, Szente-Vargáné Gerencsér Judit, Várlaki Erzsébet
Belsőépítészet: Mezei Gábor
Textil: Szabó Marianne
Köztéri szobrok: Samu Géza, Péterfy László
Védetté nyilvánítás éve: 2013
Felújítás tervezése: 2018
Átadás: 2022
Tervező: Sáros László György DLA
Munkatársak: Pusztai Róbert, Pusztainé Lefkánics Zsuzsanna, Tenkács Márta
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Sáros László György DLA, Zsitva Tibor, Csernyus Bence, Fortepan/Urbán Tamás, Makovecz Imre Alapítvány
A Makovecz Imre épületeinek műemlékké nyilvánításával kapcsolatban készült korábbi interjúnk ITT olvasható.
A cikksorozat előző részei ITT és ITT olvasható.
Források:
(1) Taksás Mihály (szerk.): Makovecz Imre. Népművelési Intézet, 1981. 44-45. o.
(2) Gerle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások. 1959-2001. epl kiadó, Budapest 2015. 42-43. o.
(3) Kiss József: Makovecz Imre és Sárospatak. In: Bibliotheca Comeniana XVIII. Szerk.: Dr. Földy Ferenc, Dr. Koncz Gábor, Dr. Kovács Dániel. Magyar Comenius Társaság. Sárospatak 2015.
(4) 70/2013. (XII. 16.) BM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, egyes ingatlanok műemléki védettségének megszüntetéséről, valamint egyes műemlékvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról 24. §
(5) 2022/2015. (XII. 29.) Kormányhatározat
(6) 1850/2016. (XII. 23.) Kormányhatározat
(7) Sáros László György: A Művelődés Háza és Könyvtára – Sárospatak. Makovecz Imre Alapítvány, Budapest 2023.
