„Hiszünk abban, hogy a természettel, az Ősökkel, a sokezeréves jelekkel, az állatokkal, a növényekkel és a magunk természetével együtt homogén módon, felelőséggel kell élnünk.”
Makovecz Imre fenti gondolata talán a legtalálóbban és legrövidebben fejezi ki, hogy mit gondolnak – megfogalmazva, vagy ki nem mondottan – a magukat az organikus építészeti felfogáshoz tartozónak valló tervezők az életről és az építészetről.
2025-ben volt mesterünk születésének kilencvenedik évfordulója. Úgy gondoltuk, hogy a jövő szempontjából legfontosabb tevékenységeinek bemutatása, a tanításai, a fiataloknak megteremtett lehetőségek, továbbá a hasonlóan gondolkodó, alkotó kollégák megszervezése, közösséggé formálása meg kell jelenjen az évforduló kapcsán. A Pesti Vigadóban ezért 2025 szeptember 25-től másfél hónapig tartó kiállítást rendeztünk a Kós Károly Alapítvány szervezésében, az MMA Építőművészeti Tagozatának támogatásával.
A Vigadóban látható kiállítás egy másik évfordulót is ünnepelt: negyven éve, 1985-ben jelent meg Magyar Élő Építészet címmel az organikus építészeti felfogást vallók első csoportos bemutatkozása, ahol húsz kiállító mutatta be épületeit fotókon. Miután Makovecz, Csete és többek munkái már megjelentek a nyugateurópai építészeti magazinokban, elérkezettnek látták, hogy közösen, “szervezetileg és szellemileg is a nyilvánosság elé” lépjenek a magyar közéletben. Nagy bátorság volt ez a létező szocializmusban, mert bár az ideológiában szinte már senki sem hitt, a rendszerszintű hazugság és a megtorlások valósága akkor még úgy tűnt, sok évtizedig velünk marad. Makovecz által a katalógus előszavában megfogalmazottak olyan nyitott és szabad gondolkodásra, világra utalnak, melyet rajta kívül még nem sokan érzékeltek akkor, és amely a mai globális környezetben is egyre inkább érvényes lehet számunkra.
Az élő építészet művelőinek utolsó csoportos bemutatkozása 2009-ben volt az Iparművészeti Múzeumban, a Gerle János által rendezett „Folytatni a teremtést” című kiállításon. A tizenhat év utáni új megjelenés, a szellemi és fizikai határokon átnyúló építészeti gondolatok, a bővülő építészcsoport és a megvalósult házak igazolták az organikus gondolkodás naprakészségét, folyamatos megújulását. Mérgezett anyagi és szellemi valóságunkban, az erősödő dezinformáció és a személytelen intelligencia világában, a pénzhatalom manipulációja korában az élő építészet az ember belső természetére válaszol és a teremtett világ folytatására törekszik. A kiállítás beharangozója szerint: „az ősi gyökereken, a népművészet jelrendszerén, a tradicionális gondolkodáson nyugvó kultúra szerves folytatása kíván lenni, segítségül hívja a rejtett erőket, a természet tektonikáját, az élővilág erejét, az angyalokat, a hagyományt, a föld alá szorított sugárzó szellemet.”
A kiállításmegnyitón elhangzott gondolatok szerint ezt az építészetet inspirálhatja a hely szelleme, a történelmi összefüggések, az ősi jelek, a tradíciók folytatása, a regék, azonban a ház alapgondolata legtöbbször valahonnan, egy ismeretlen helyről előjön, betüremkedik a szívünkbe, a ceruzánkba, a skiccpauszra. Ez az építészet abból a kollektív tudattalanból is táplálkozik, mely az emberiség sok ezeréves tudása, a történelem, az ősi jelek, a hagyomány, a mítoszok. Ha hagyjuk ezt a tudást előjönni, akkor jönnek létre ezek a házak, és hívhatjuk ezt intuíciónak, megérzésnek, ösztönös megközelítésnek, sőt, akár mesélő építészetnek is, de valójában inkább ismerősnek, a sajátunknak tudhatjuk, mert a zsigereinkben van, érezzük, hogy a miénk. Az élő építészetet művelők sokasága hazánkban is alternatívát, emberibb életre való lehetőséget mutat a világnak, az organikus építészeti irányzat sokszínű megközelítési módját, az elfogulatlan gondolatok megtestesülését az épületekben, a települések revitalizációjában, a fiatalok oktatásában és a közösség létrehozásában.
Szöveg: Salamin Ferenc
Fotók: Szántó Tamás, Zajti Balázs
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2026/1-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
