Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„A dőlés félelem. Hogy ledől, leesik, ami nem függőleges. Az emelkedés az Erők (dünamisz) megjelenése. Hogy készen, kompletten, tagozatokkal, ablakokkal együtt a mélyből tör föl a Stephaneum fala, a színpad, az úgynevezett másik világ falai vele együtt. Melyiket látjuk? A dőlést vagy az emelkedést?”(1)
1988-ban, érzékelve a közelgő rendszerváltást, néhány értelmiségi – világi és egyházi emberek nekiláttak az 1635-ben, Pázmány Péter bíboros által alapított katolikus egyetem újraindításának, aminek eredményeképp 1989 őszén létrejött a Katolikus Egyetem Alapítvány. Megágyazott az elhatározásnak, hogy Magyarországon ekkoriban érzékelhetően szűkös volt a felsőoktatás kapacitása, illetve II. János Pál pápa is szorgalmazta katolikus egyetemek alapítását.
Ezzel párhuzamos folyamat volt a felhagyott szovjet laktanyák hasznosítása. Mivel az Alapítványt megszervező magánemberek piliscsabai kötődésűek voltak, az itteni, Perczel Mór laktanya tulajdonosává váló önkormányzattal jutottak megállapodásra a terület egyetemi hasznosításáról.
1990-ben vette át a Katolikus Egyetem Alapítvány a több mint húsz hektáros területet, ahol a megmaradt épületállomány felmérésével kezdődött a beruházás. 1993-ig az anyagi források megteremtése, a programalkotás és a műszaki előkészítés volt soron. Minthogy az egyetem képzései is alakulóban voltak még ekkor, elsősorban az 1993-ban akkreditált Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar fogadására tervezték az új, piliscsabai campust. Az Alapítvány egy, az igényeiknek és a természeti adottságoknak nem megfelelő vázlattervet követően a Makona Építészirodát kérte fel a tervek elkészítésére.(2)
Mivel az első képzések Piliscsabán 1994 őszén indultak, a beruházás első ütemében a meglévő-megtartandó épületek átalakítása valósult meg. Az egyetemi épületek telepítését is ezek a megmaradó épületek határozták meg. Siklósi József tervei alapján két, Bata Tibor tervei alapján egy oktatási épület készült el, Zsigmond László az étkezőt tervezte. Csernyus Lőrinc tervezte a fogadóépületet, illetve egy 19. század végi típusterv átdolgozásával az egyetemi vasúti megállót. Ezzel párhuzamosan olyan közműhálózat épült ki, ami az egyetem teljes, jövőbeni kapacitását kellett kiszolgálja, és a település hiányzó infrastruktúráját is kiegészítette.
A bővítések és átalakítások vezérelve – az új funkció kiszolgálásán túl – a laktanya-jelleg megszüntetése volt. A toldalékok jellemzően tornyokkal egészültek ki, melyek rég elpusztult katolikus templomok tornyait idézték, egyúttal karaktert adtak az egyes épületeknek.
A második ütemben, 1996-os indulással három új épület valósult meg. Az Abrosianum Siklósi József tervei alapján az általa tervezett két épületbővítés (Augustineum, Anselmianum) közé került. Ezzel szemben épült meg Makovecz Imre tervei alapján az Auditorium Maximum épülete, a Stephaneum, és ehhez csatlakozóan tervezte meg Turi Attila az egyetemi klubot. Az Ambrosianum és a Stephaneum hasonló, a természeti adottságokra reagáló, földből kinövő karaktert képviselt, közrefogva a campus központjának szánt teret.
„Pontosan középen van a főbejárat, mögötte egy erdőszerűen kialakított oszlopsorozat áll, amelyben megkövesedett fák formáját veszik fel az oszlopok, és efölé borul az Auditorium Maximum lejtős nézőtere, melynek alsó felülete úgy van kialakítva, mint egy lombos erdő külső, térbeli kontúrjának negatív lenyomata. Mintha egy erdő inverze jönne létre.
Az Auditorum Maximumot magát, és a hozzá tartozó, színpadszerűen kialakított hátsó területet két, egymásnak dőlő kupola fedi le. A színpadi rész klasszicizáló elemeket hordoz; a másik lombjukvesztett, megkövült fák által fölnyomott, ferdén álló kupola: ennek a kettőnek az áthatása hozza létre a központi épületmagot (…). Ettől a központi résztől jobbra és balra helyezkedik el a két szárny, egészen a már említett két toronyig. (…) Ebben elkerített területekként jelennek meg az előadótermek, hol lejtős padsorokkal, hol vízszintes födémmel.”(3) Az előadótermek és közlekedők középkori városok utcáit és házait idézik, az utcát végigkísérő fákkal.
Az épületet jellemző ikonográfiát, az építészeti eszközöket meghatározó szellemiséget hosszan lehetne kutatni és fejtegetni – Makovecz Imre és mások ezt több interjúban és írásban megtették.(4) Amit fontosnak tűnik kiemelni az épület kapcsán, az a visegrádi Erdei Művelődési Házat bemutató cikkünkben már ismertetett, földből kiemelkedő, eget és földet összekötő épület és a bevezetőül választott idézet viszonya.
A beruházást jellemző kezdeti lendület, melynek motorjai Schneider János, a Katolikus Egyetem Alapítvány egyik alapítótagja, Csíky Gábor, a beruházás vezetője, dr. Maróth Miklós, a Bölcsészettudományi Kar dékánja és Gaál Ferenc rektor voltak (a korabeli beszámolók alapján nevesíthetően), a ’90-es évek második felére megkopott. Az építkezést állandó finanszírozási nehézségek jellemezték (a költségvetési támogatás rendre késve érkezett meg), Makovecz Imre terveit a katolikus egyház oldaláról is támadások érték (annak ellenére, hogy egy teológusokból álló bizottság vizsgálta felül és hagyta jóvá azokat), illetve az intézmény kezdetektől való széttagoltsága – melyet talán az pecsételt meg végképp, hogy az egyetem központját a budapesti Szentkirályi utcában rendezték be. Így aztán az együttes számos épülete nem valósult meg. Ezek közül Makovecz Imre számára a legfájóbb az egyetemi templom elmaradása volt.
A központi épület 2001-es átadásához képest szűk 20 év elteltével az Egyetem vezetése úgy döntött, összevonva a karokat, Budapesten épít új campust. Az épület és az együttes megítélése vegyes volt, már a kezdetektől – bár a használók között a pozitív hangok mindig is túlsúlyban voltak.
„…az emberek természetesnek fogják fel a környezetet, és úgy tud hatni valahogy rájuk, hogy hozzászoknak és benne élnek – nagyon fontos, hogy a legmagasabb rendű építészetet nyújtsuk nekik.”(5)
A piliscsabai campus-építés egy egyedülálló kísérlet volt – egy katonai laktanya rehabilitására, egy útját kereső új oktatási struktúra építészeti kereteinek megfogalmazására, egy előzmények nélküli egyetemváros megszületésére. A Stephaneum pedig Makovecz Imre életművében egy építészeti gondolat, építészeti korszak összegzése volt. Az épületet 2024-ben nyilvánították műemlékké, annak építészeti, belsőépítészeti értékeinek védelmében.(6) Az együttes jelenleg a Makovecz Campus Alapítvány kezelésében van.
Stephaneum
Helyszín: Piliscsaba
Tervezés: 1995-1997
Átadás: 2001
Munkatársak: Szente-Vargáné Gerencsér Judit, Nathalie Grekofski, Farkas Erzsébet, Szentesi Anikó, Bata Tibor, Turi Attila, Jánosi János, Róth Renáta, Zsigmond László, Gulybán Endre, Robogány Andrea
Statika: Pongor László
Belsőépítészet: Mezei Gábor
Szobrok: Péterfy László
Védetté nyilvánítás éve: 2024
Az épületről korábban megjelent cikkünk ITT olvasható.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Csertő Lajos, Dénes György, Geleta László, Zsitva Tibor
A cikksorozat előző része ITT olvasható.
Források
(1) Naplórészlet, 1999. In: Gerle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások 1959-2011. epl Kiadó, Budapest 2015. 273. o.
(2) A piliscsabai Katolikus Egyetem. In: Országépítő. 1993. IV. 1-2. 20-27. o.
(3) Pázmáneum. Beszélgetések a Katolikus Egyetemről. In: Országépítő. 1996. VII. 1. 2-25. o.
(4) A fenti forrásokon túl: Nem tudom, mire megy ki a játék. In: Országépítő. 2000. XI. 3. 4-9. o.; Stephaneum, Piliscsaba. In: Új Magyar Építőművészet. 2002. 1. 6-15. o.; Stephaneum. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem új épülete Piliscsabán. In: Magyar Iparművészet. 2002. IX. 3. 14-15. o.
(5) Pázmáneum. Beszélgetések a Katolikus Egyetemről. In: Országépítő. 1996. VII. 1. 2-25. o.
(6) 27/2024. (VIII. 15.) ÉKM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, védettségének módosításáról, illetve műemléki védettségének megszüntetéséről. 6.§
