Az angol időjáráshoz képest meleg nyárvégi napon haladunk Roverünkkel a dimbes-dombos vidéken. Képzeletbeli meghívónk azért vár minket, hogy megmutassa új otthonát. Vidéki kúriát említett, mi pedig gondolatban már előre elképzeljük, ahogy a hatalmas kovácsoltvas kapun áthaladva lassan gurulunk át a kerten, lesz időnk megszemlélni a formára nyírt bokrokat és a több száz éve gondozott híres angol gyepet.
A csipkézett oromfalú kúria elé kanyarodunk és a vastag tölgyfa ajtón belépve már indulnánk is képzeletben felfelé a nyikorgó, faburkolatos lépcsőházban, amikor az egyik domb mögött feltűnik úticélunk és egy pillanatra zavarba jövünk, mert sem kovácsoltvas kapu, sem komornyik, de még nyikorgó fa lépcső sincs. A melegben kiégett réteken, azzal szinte összeolvadó, szélesen elterülő épületegyüttes fogad. Hát itt nem lesznek neogót tornyocskák sem, gondoljuk magunkban, ahogy közel érünk a házhoz és alaposan szemügyre tudjuk venni. Felmerül bennünk, hogy még nincs is kész az épület, hisz nincsenek bevakolva a falak, de elénk jön vendéglátónk, hogy körbevezessen és végre helyretegye néhány téves gondolatunkat.
A tulajdonosok a 63 hektáros birtok megvásárlása után elhatározták, hogy a szétszórt, jellegtelen viktoriánus épületeket és a nem túl szép 1990-es évekbeli bővítményeket környezetbe illeszkedő, környezettudatos vidéki otthonná alakítják át. Határozott céljuk volt az „angol vidéki ház” fogalmának újradefiniálása. Az ilyen céltól elsőre rossz érzésünk támad, hisz a legtöbb esetben ilyenkor üres talmi építészetet találunk, amikor az egyetlen látható cél a divatlapokban való megjelenés. Itt szerencsére ennél fontosabb célokat fogalmaztak meg és azok eléréséhez jó eszközöket választottak! Hogyan lehet a táj részévé tenni az épületet, a meglévő épületállomány felhasználásával kialakítani egy új otthont és a legjobban kihasználni a természeti környezet és a belső terek közötti kapcsolatot? Mindezt olyan belső terekkel, amelyek jól működnek, ugyanakkor otthonosak és kényelmesek.
Helyén való-e ez a ház? Hogy sikerült a tervezőknek átírni a vidéki angol ház fogalmát? Tudatosan fordítottak hátat az ehhez tartozó attribútumoknak, azonban egy olyan épületegyüttest építettek, ami formálását tekintve ugyan állhatna Európa bármely részén, azonban a tömésfalak egyedi összetevői, a helyben kibányászott agyag, a tájra komponált alaprajzi szerkesztés okán mégis csak az adott helyen létezhet. Ez elegendő kapcsolódási pontot teremt számunkra, hogy a természeti és a kulturális környezetbe illeszkedőnek lássuk az épületet. Látható és láthatatlan rétegek ezek, amelyek segítségével tovább lehet szőni kultúránkat. Ismerős formák, szerkezetek és anyagok, környezetvédelmi elvei mentén használva. Szabályosan nyírt gyep és csipkés oromzatok nincsenek, azonban korunk alapkérdéseire érvényes építészeti válaszokat találunk ezen a wiltshire-i birtokon.
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2026/2-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Építész: Emaad Damda, James Moore (Tuckey Design Studio)
Szöveg: Csóka Balázs
Fotók: Fran Mart, James Brittain, Jim Stephenson, Nick Ingram
