Építészet, kultúra, társadalom – Edgewood Mews, London – Cikkajánló 2026/3

London belvárosának északi körgyűrűjén haladva, a Great North Road keresztezéséhez közeledve a telegraffitizett zajvédő falak és sűrű növényzettel telepített pufferterületek közül vöröstéglás, pártázatos várfalat idéző, a két végén kör alakú bástyával lezárt épülettömeg tűnik elő. A kétszáz méter hosszú, öt szint magas homlokzatot az íves árkádokon ülő hasáb alakú főtömegek, visszahúzott felületek és kiugró zárterkélyek ritmikus ismétlődése teszi mozgalmassá.

Észak-London Finchley városrésze jellemzően családi- és sorházas beépítésű, a nagy forgalmú út mentén hatalmas fák mögött rejtőző, vagy szervizutakkal távolságot tartó vöröstéglás, magastetős társasházakkal. Az Edgewood Mews épülettömege azonban közvetlenül az út mellett nő ki a földből – így erődítményszerűsége azt sugallja, hogy saját tömegével védi a magas falak mögött lakókat a forgalom zajától, egy teljesen másik világnak teret adva. Egyúttal a tervezőiroda névjegyeként is tekinthetünk rá: aki ismeri a Peter Barber Architects (PBA) épületeit, azonnal felismeri a rokonságot a London-szerte megtalálható, néhol hasonlóan szigorú, néhol már-már Gaudít vagy Hundertwassert idézően játékos tömbszerű téglaházaikkal.

Ha madártávlatból tekintünk a beépítésre, első ránézésre képtelenségnek tűnik, hogy ez a ház – nevezzük háznak, bár nem könnyű eldönteni, hogy egy két tömegből álló társasházról, lakások sorolásáról vagy éppen újragondolt sorházról beszélünk – elfért azon a területen, ahová a tervezők lerakták…

…Talán senkinek nem mondunk újat azzal, hogy lakhatási szempontból London Anglia legdrágább városa. Mivel a városvezetés célja a társadalmi heterogenitás megőrzése, a tíz évvel ezelőtt meghatározott városfejlesztési stratégiájában (London Plan, 2016) megfogalmazza, hogy az új építésű lakások 60%-a megfizethető lakás kell legyen, amennyiben a helyi önkormányzat máshogy nem rendelkezik. Ez a gyakorlat azt jelenti, hogy a magánbefektetők által épített lakások egy adott hányadát a tulajdonos a piaci ár alatt adja ki (= megfizethető lakás). Ezeknek a lakásoknak a célközönsége jellemzően a pályakezdő diplomások vagy az átlagos keresetű családok. A másik opció, hogy a lakásokat a tulajdonostól a helyi önkormányzat veszi bérbe és teszi elérhetővé a saját feltételrendszere mellett a szociálisan rászorulók számára (= megfizethető szociális lakás). Mindkét esetben hosszú távú megtérülésre számíthat a befektető, mivel az alacsonyabb bérleti díj miatt kevésbé jellemző a kifizetések csúszása vagy teljes elmaradása.

A London Planben megfogalmazott városfejlesztési és lakhatási stratégiák összhangban állnak a Peter Barber Architects hitvallásával, miszerint a (városi) tér a társadalommal és a kultúrával állandó kölcsönhatásban van, ezért az építészet eszköz a társadalom alakítására és alakulására. Jellemző a szerepvállalásuk a megfizethető- és szociális lakhatáshoz kapcsolódó projektekben… Azt, hogy a várt társadalmi és kulturális kölcsönhatások végbemennek-e, még korai lenne találgatni. Az építészet már adott.

Stáblista:

Edgewood Mews (korábban Beechwood Mews)

Tervező: Phil Hamilton, Alice Brownfield (Peter Barber Architects)

Helyszín: Finchley, Church End (Barnet kerület, Észak-London)

Átadás: 2020

Lakásszám: 97 lakás, egy sarokkávézó és egy sarki kisbolt

Lakhatási forma: 50% szociális lakás

A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2026/3-as számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.

×