Kő Boldizsár mesejátszótér-készítő
Kő Boldizsár, mesejátszótér-készítő kézművesmester (az elnevezés tőlem származik) lakóhelyemtől, Budafoktól félórányira lakik. A megtett viszonylag rövid út során két „kőboldizsáros” játszótér mellett is elmentem. Eltéveszthetetlen kézjegy. Sokan ismerik karakteres alkotásait, mindenki lelkesedéssel beszél róluk. Egy elvarázsolt kertes házban él családjával, nehéz lenne eltéveszteni, melyik kapu tartozik hozzájuk. Kerttervezőként egy közös munka kapcsán ismerkedtem meg Boldizsárral. A találkozás azonban még a járvány előtt történt, amely sajátos színezetet ad egyes gondolatainak – most, amikor minden játszótér zárva van.
Milyen feladaton dolgozol?
Most mintha Fehérlófia-év lenne. Két Fehérlófia-meseteret terveztem már meg az idők folyamán, és mind a kettő megvalósul ebben az évben. De ez két teljesen különböző játszótér, teljesen más korcsoportnak, más igényekre szabva, és más eszközkészlettel. Érdekes, hogy éppen egyszerre épülnek meg.
Mindegyik játszótered egy erőteljes téma köré szerveződik. Miért kell történetet adni egy játszótérnek?
Amikor azon gondolkoztunk egy barátommal, hogy ebbe belevágunk, magunknak is kerestünk valamifajta mankót vagy vezérelvet, ami köré tudjuk rendezni a teret és az eszközöket. Azt is éreztük, hogy nem feltétlenül muszáj egy téma köré szúrni a dolgokat, de ha valami fontos üzenetet tudunk ezáltal közvetíteni, akkor az egy jó dolog. Ilyen lehet egy szép népmese is akár.
Mindegyik játszótérnek van meséje?
Sokféle lehet egy játszótér. Készítettünk tavalyelőtt a Down Alapítvány számára egy játszóházat, ami steampunk stílusban készült. Nem volt történet, csak a formavilág volt meghatározva. Ez a stílus egy nagyon érdekes filozófia is egyébként, voltak fontos filmek is, amelyek steampunkban készültek, például a Waterworld és a Mad Max sorozat. A lényege az, hogy van egy elpusztult világ, az emberi civilizáció pedig a romokból, roncsokból építkezve próbál túlélni. Ennek megfelelően mindennek összetákolt jellege van. A steampunk vezérgondolata, hogy ez a civilizáció egyszer elpusztul, ez a pusztulás utáni világ utópiája.
Az interjút készítette: Buella Mónika
A teljes cikk az Országépítő folyóirat legutóbbi, 2020/2-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
