‘Város születik’ címmel a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében a Pesti Vigadóban tartotta meg székfoglaló előadását szeptember 18-án Zsigmond László Ybl Miklós-díjas építész, Magyarország Érdemes Művésze, az MMA levelező tagja. A székfoglaló levezető elnöke Gutowski Robert építész, az MMA levelező tagja, a laudátor Salamin Ferenc építész, az MMA Építőművészeti Tagozatának vezetője volt, az elnökséget pedig Haris László fotóművész, az MMA elnökségének tagja képviselte. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Richly Gábor főtitkár is. Az alábbiakban Salamin Ferenc laudációját közöljük le.
Zsigmond Lászlóval már az egyetem első éveiben, majd 1981-től Visegrádi Táborban talákoztunk, ahol Makovecz Imre szellemi irányításával nyaranta kis épületeket terveztünk és építettünk az erdőben. Tiszta tekintetű, a világra nyitott, jó megjelenésű fiatalember volt, akin látszott, hogy az életről nem tud semmit, da van elhatározása, ereje.
Később azután belekerültünk a darálóba mindketten, és ő valószínüleg jobban bírta mint én. A nyolcvanas évek végén együtt dolgoztunk Mesterünkkel a Makona irodában, majd 1990-től saját cégeket alapítottunk a barátainkkal, ő a mai napig a Kvadrum építész tervező irodát vezeti. Legalább hét évig tanulta a steineri antropozófiát Kálmán Istvántól és Kampis Miklóstól, amelyből nem a szokásos steinerista építészeti dogmák átvétele következett, hanem a tisztánlátás, a folyamatok és helyzetek felismerése, a gyors cselekvés, az építés és alkotás szentségének és szabadságának hite.
Laci szeret az emberekkel, a közösségekkel együtt dolgozni, az együttműködés életének szerves része. Jól megtanulta Makovecz mesterünktől, hogy minden lehetséges, ha az emberek együtt igazán meg akarnak valósítani valamit. Ő a megvalósítás építésze, a stratégia, a jövőkép embere, amit elhatároz, azt szervezéssel, erőszakossággal, stratégiával, fejjel a falnak, vagy földalatti partizán módszerekkel megvalósítja. Idézzünk Tőle:
„A megbízástól az épület létrejöttéig az élet számtalan területén zajlanak folyamatok. A legkülönbözőbb kulturális, jogi, gazdasági ambíciók, érdekek, összefüggések hatnak egymásra. Minden olyan szándék, ami ezt kijátssza vagy elferdíti, elveszi a lehetőségét annak, hogy a történet teljes egész legyen. Szerencsésnek mondhatja magát az építész, ha olyan a sorsa, hogy lehetősége nyílik közösségekkel találkozni, és velük együtt alakítani a közös történetet.”
Egyik legjelentősebb területe a főépítészség. Sokan ezt egyfajta hatóságként, bürokrataként fogják fel, de Laci a település építész gazdájaként viselkedett Veresegyházon majdnem 40 évig, ahol a nagyközségből várost alkottak Pásztor Béla városvezetővel, a szokványos befektetői telekosztás helyett kisvárosi utcákat, tereket, új központot és főteret hozva létre. Az új városrészek tervezése, a telkek kiosztása, a leendő tulajdonosokkal egyeztetés, az épületek tervezőinek irányítása, a teljes folyamat levezénylése évtizedeken keresztül, hozzá kötődik.
Rácalmáson 30 esztendeje gazdája a településnek, ahol élhető, szerethető, falusias-kertvárosias közeget teremtettek, újra életet leheltek az elhagyott utcákba, a pusztulásra ítélt falurészekbe. De említhetnénk a Mátészalkán főépítészként eltöltött majdnem húsz évet is.
Nála nem válik szét az építészet külön szeletekre, benne még a reneszánsz felfogás érvényesül, egységben van a várostervezés, az épületek megalkotása, a főépítészi tanácsadás, a népnevelő és pszihológus értelmiségi, a műemlék megmentése és a belsőépítészet kigondolása. Részt vett főépítészként a katasztrófák utáni helyreállításokban is a Beregi árvíz, vagy a Vörösiszap katasztrófa után, ahol a magyar települési kultúrát folytató utcák, városrészek épültek, mintát adva a tradíció, a mai igények és a gyors szervezés összeegyeztethetőségére is. Ezt mondja egy helyen:
„Főépítészként nyaraló-bővítéstől a település nagyságú fejlesztésekig gazdája lehetek több falu és város épülésének. A főépítészség sohasem a hivatalt jelenti, hanem a legkülönbözőbb feladatokat a néptanítói munkától, a városkép megrajzolásán át az épületek megépítéséig. A gazdaként végzett munka nem engedi a mellébeszélést, és csak úgy képzelhető el, ha példát adó épületek születnek.”
Munkássága alatt nagyon sok házat tervezett, több mint 50 középület, hetvennél több lakóház valósult meg tervei szerint, és van vagy harminc terv ami megvalósulásra vár még. Építészetét a tradicionális, hierarchikus kompozíciós felépítettség jellemzi: rend van a házban. Ahogy az emberi test sem összevissza: van feje -lehetőleg felül- a maga vezető szerepével, van test és végtagok, úgy Laci házaiban is rend uralkodik, átláthatók, közel vannak a lelkünkhöz, érthetőek, hierarchikusak alaprajzban és megjelenésben is. Ez a rend azonban nem katonás, sőt, éppen hogy emberi és természetközeli, a világ teremtett rendjének mintájára áll össze, azt folytatja. Ahogy az élővilág is a belső logikából, a belső működésből fakadó, tehát logikus és így tetszetős formákban ölt testet, házai is a belsőből következő formálásban válnak szellemmel átitatott anyaggá. A szigorú természeti rendhez igazodó gondolkodást kiegészíti, szinte felöltözteti a magyar építészeti hagyomány szerves folytatása. Épületeit áthatja egyfajta kisvárosias vagy népies báj, mely nagyon szerethetővé, nagyon emberivé teszi a házait. Nála sikerült a magas építészet, a természeti belső erő, és a naív művészet integrálása alkotásaiban.
Zsigmond László komolyan gondolja az építészetet, annak társadalmi és szellemi erejét. Így beszél erről:
„Az építészet jelen állapota szerint megerősítésre szorul. Megkérdőjeleződött a helye a művészetek között: ez a pénzvilág és a politikai hatalom erőteljes befolyása a szabadság felszámolására, s ezáltal az építészet társadalmi elfogadottságának nagymértékű csökkenése. Márpedig szabadság nélkül nincs szellemi minőség és igazi művészet. A szabadság belső erővé válik, és az alkotó ember küzdelme által nyilatkozik meg a tevékenységében.”
Salamin Ferenc
Forrás: MMA
