2021. június 28-án hétfőn 16 órakor ünnepélyes keretek között adták át az építészeti OSSKÁR-díjakat a Pesti Vigadó II. em. Déli termében.
Osskó Judit Ybl-díjas, Príma Primissima Díjas építész férjével, Tokár György Ybl-díjas, Príma Díjas építésszel (1933-2019) alapította a – kettőjük nevének összekapcsolásával építészeti OSSKÁR-díjnak elnevezett – elismerést. Eredeti elképzelésük szellemében 2020. évben a Díj alapítója és az Országos Főépítészi Kollégium (OFK) új országos, nyílt és nyilvános pályázatot hirdetett. Építész tervezők Magyarország területén megépült és 2017. január 1. után átadott épülettel pályázhattak 2020. szeptember 28-ig.
„Olyan új építészeti alkotásokat, együtteseket keresünk, amelyek illeszkednek a település, a táj szelleméhez, rendezik, és nem zaklatják tovább meglévő természeti és épített környezetünket. Olyan kiemelkedő színvonalú műveket szeretnénk díjazni, amelyekben a vezető szerepet a humánum, a harmónia és a minőség képviseli. A beküldött épületeket, együtteseket ezért tágabb környezetükkel együtt kívánjuk értékelni, hiszen a Díj odaítélésének legfontosabb szempontja, hogy az új létesítmény szerves része legyen az adott település táji és épített környezetének.” (kivonat a kiírásból)
A pályázatra tavaly szeptemberben 31 pályamű érkezett be, a díjazottakat 7 tagú, elismert építészekből álló bíráló bizottság választotta ki. „Minden díj annyit ér, amennyit a díjazott művek minősége és általános elfogadottsága visszaigazol. A látvány, – s benne az építészeti is – köztulajdon, és így üdvös volna, ha az olyan tradicionális értékek, mint a harmónia, az arányosság és a szépség ismét polgárjogot nyernének korunk szikárabb építőművészetében is.” (részlet a kiírásból)
A Bíráló Bizottság tagjai:
Elnök: Salamin Ferenc Ybl-díjas, Az Év Főépítésze-díjas építész, akadémikus, az OFK elnöke
Csernyus Lőrinc Ybl-díjas, Az Év Főépítésze-díjas építész, akadémikus
Hegedűs Péter Ybl-díjas, Pro Architectura-díjas építész
Marosi Miklós Ybl-díjas, Széchenyi-díjas építész, akadémikus, az MMA alelnöke
Dr. Meggyesi Tamás professzor emeritus, Ybl-díjas, Széchenyi-díjas építész
Osskó Judit Ybl és Príma-Primissima-díjas építész, a Díj alapítója
Patonai Dénes DLA professzor emeritus, Ybl-díjas, Csonka Pál-díjas építész
A Díj titkára
Zábránszkyné Pap Klára, Az Év Főépítésze-díjas, Pro Régió-díjas építész
A díjazott pályaművek:
Wekerle Kispiac, Budapest
Füzes András, Tóth Péter DLA építészek
A telepítés jól használja fel a környezet kötöttségeit, a háromszög alakú telek két rövidebb szárán álló épület fogja közre a szabadtéri piacteret. A wekerlei építészet formarendjével szellemi azonosságot vállal, magas szinten folytatja, és nem másolja azt, így az új épület szerves elemévé tud válni a száz éves telepnek.
Tömegalakítása puritán, de mégis rafinált, a piac nagycsarnoka kiemelkedik az egyszerű nyeregtetős tetőformából, a látványnak ritmust adó három keresztcsűr jelöli ki a belső nagyterem helyét. A részletek átgondoltak, a felületek és nyílások arányosak, a használt építőanyagok egyszerűek.
A piac épülete nem akar mindenáron trendi lenni, az illeszkedő, de mégis egyedi hangvételű ház nagyszerű, úgymond kézműves építészeti gondolat, melyet erősítenek a vándoriskolai hallgatók által tervezett acéllemez grafikák is.
Alapvető válaszokat fogalmaz meg az épület: hogyan lehet a történeti és erős karakterű környezethez folytatással , továbbgondolással viszonyulni egy mai, ötletektől zaklatott világban.
Kőbányai Ügyfélszolgálati Központ, Budapest
Lukács István, Vikár András DLA, Gál Árpád, Mangel János, Kákóczki Norbert építészek
A tágabb környezettel a XX. század nem bánt kesztyűs kézzel, az Állomás utcában mégis megmaradt egy igényes, századfordulós épületekből álló utcakép, és a Szt. László tér sarkán is egy hasonló korú eklektikus épület. Ennek megőrzése és folytatása, harmonikus együttműködésüknek megteremtése jelentette a tervezés lényegét.
A létrejött épület jól tükrözi, hogy a tervezők a hely adottságait és az új épület viszonyát a kettő kapcsolatával és mai eszközöket alkalmazó absztrakcióval kezelték. A koncepció tiszteli az öröklött értéket, de távol áll tőle stiláris elemeinek és anyaghasználatának idézése. Az építészeti eszköztárat a ritmus, áttörtség és arányok, az új anyagok és technológiák elfogulatlan használata jelenti.
A homlokzat arányaival, előregyártott, pengeszerű beton elemeinek ritmusával meggyőzően illeszkedik a századfordulós épületsorba. Az épület „középület-arca” harmonikusan összenőtt környezetével, az épületrészek összekapcsolása, átláthatósága, funkciói is mintaszerűek. A belső homlokzatokat elsősorban a funkciók közti jó eligazodás, az átláthatóság alakították – nem idézi szolgaian a külsőben alkalmazott elemeket.
J. V. Borászat, Mád
Varga Csaba építész
A pályamű egyedi jellegét az adja, hogy a magyar falvakban ma is létező hagyományos, ún. soros beépítés megújulásához ad máshol is értelmezhető módszert és megoldást, és kihasználja az ebből adódó lehetőségeket.
A beépítés jól illeszkedik a hosszú telek adottságaihoz, a tervezett beépítés változatos, festői. Az előtérben álló gépkocsi tároló, mint „pajta” tömege az utcaképben is fontos szerepet tölt be, jó arányával megfogja a köz felőli sarkot, biztosítja az épületek és épületközök megszokott ritmusát.
Az épület természetes módon vállalja környezete jellegzetes beépítését, és ahhoz túlzott formai átértékelés nélkül alkalmazkodik. Az oldalhatár mentén lépcsősen sorakozó épületelemek hangulatos, a helyhez illeszkedő megoldást eredményeznek, melyet kiegészít a hegyaljai kő hagyományos de egyben újszerű használata is.
A pályamű fontos szempontokat ad a történetileg kialakult és megmaradt falusi jellegű telekviszonyok mai értelmezéséhez, és új funkciókkal történő beépítéséhez. Folytatása ez Tokaj-hegyalja építészetének, de egyben javaslat a fejlesztésére is.
Osskó Judit különdíját Potzner Ferenc kapta, a Budavári Királyi Palota Csikós udvarában megépült Lovarda épületének tervezéséért, illetve a budavári helyreállítási munkákban végzett építészeti tevékenységéért.
Az eseményen Sulyok Miklós művészettörténész, az MMA levelező tagja, Salamin Ferenc építész az Országos Főépítészi Kollégium elnöke és dr. Meggyesi Tamás professzor emeritus mondta el gondolatait a díj kapcsán, amit az alábbiakban teljes terjedelmükben közlünk.
Sulyok Miklós: A szerénység és helyénvalóság dicsérete
Csete Györgynek, a magyar organikus építészet egyik alapítójának költői gondolata tökéletesen összefoglalja az Osskár-díj szellemiségét: ”Építeni annyi, mint műtétet végezni anyánk szemén.” A két legfontosabb dolog legtöbbünk számára az életben minden bizonnyal: édesanyánk és szemünk világa. Ezzel a metaforával Csete a legmagasabbra emelte az építészetet, s rámutatott, milyen alapvető szerepe van az emberi civilizációban társadalmi és személyes értelemben is. Mondta ezt abban a korban, amikor a nyugati világban és a szocialista Magyarországon is, az emberek a modernizáció nevében lelkiismeret-furdalás nélkül elvetették múltjukat, kultúrájukat, szokásaikat valamiféle ígért szebb jövő érdekében. Nos, az építészet éppen, hogy gyógyszer is lehet a modernizáció negatív vonásai ellen.
A díj kiírásában alapvető dolgokról olvasunk:
– „olyan új építészeti alkotásokat, együtteseket keresünk, amelyek illeszkednek a táj szelleméhez, rendezik és nem zaklatják tovább meglévő természeti és épített környezetünket.”
– „olyan műveket szeretnénk díjazni, amelyekben a vezető szerepet a humánum, a harmónia és a minőség képviseli.”
– „amelyek együtt tudnak élni saját történelmi és kulturális gyökereikkel.”
Roger Scruton nyomán szeretnék rámutatni, hogy az épületek megjelenése ugyanolyan fontos, mint szerkezetük. Az építészetnek akkor keletkezik jelentése, amikor túllép a puszta hasznosságon. A modern építészetből kiveszett jelentés, esztétikum és forma az Osskár-díj pályázatra beadott házakon megjelenni látszik. A modernizmusban túlértékelt szerkezeti racionalitás, amiről F. L. Wright azt mondta, „a szerkezet maga még nem építészet, a csontváz nem az ember, a csontok zörgetése nem építészet”, tehát a modern szerkezeti racionalitásának elégtelenségére mutat rá az itt díjazott építészet.
Ha meggondoljuk, környezetünk nem építészeti főművekből áll, mégis milyen nagy élményt tud nyújtani, marasztaló tud lenni egy-egy kisváros, vagy falu, ahol szinte nincs főmű az épületek között, az egész azonban egy másik rend, az égi rend követéséről tanúskodik. A modernizmus által elvetett hagyományos környezetalakítási tudás visszakaphatja az érvényességét, ha minél több olyan ház épül városainkban és falvainkban, amilyenekre az Osskár-díj rámutat.
Úgy gondolom, különös jelentősége van annak, hogy éppen az Országos Főépítészi Kollégium vállalta a díj menedzselését. A főépítészek ugyanis az építészettel, az épületekkel, mint településalkotó tényezőkkel foglalkoznak és maga a település egészében képez értéket számukra. Tehát nem egyéni művészi teljesítménynek tekintik az épületet, hanem egy kultúra folytatójának. Az itt díjazott művek saját történelmünk és kultúránk legmélyebb megértéséről, szeretetéről és szabad, invenciózus folytatásának szándékáról tanúskodnak. Összességében elmondható, hogy a díj kiírására érkezett házak közül a legtöbbjének erényei: szerénység, józanság és viselkedni tudás.
A díjazottakról csak egy-egy mondatban. A Kőbányai Ügyfélszolgálati Központ (Budapest, Kőbánya, Lukács István, Vikár András, 2017) megmutatja, hogy modernista formákkal is kiválóan lehet helyénvalóan viselkedni. A Wekerle Kispiac (Budapest, Füzes András, Tóth Péter, 2020) bizonyítja: Kós Károly építészete folytatható. A J. V. Borászat (Mád, Varga Csaba, 2018) példa rá, hogy a meglévő helyi építészeti karakter tiszteletteljes folytatása akkor is kiváló, sőt akkor a legjobb, ha nem akarja legyőzni a múltat. Az Új Királyi Lovarda (Budai Vár, Potzner Ferenc, 2019) a ma legaktuálisabb műemlék-kezelési kérdést, a visszaépítést érinti. Ez azonban egész múltszemléletünk kérdése, ez mutat rá legközvetlenebbül és legerősebben az építészet egzisztenciális mivoltára. Múltunk, létünk, nemzetünk a tétje.
A tavaly elhunyt Nagy Tamás gondolatával zárnám a gondolatmenetemet: „Én tulajdonképpen funkcionalista építésznek gondolom magamat. Nem pont abban az értelemben, hogy az épületnek ki kell fejeznie a belső funkcióját. Azt gondolom, az épületnek van egy olyan fontos funkciója, ami az elsőrangú követelmények közé tartozik, hogy árassza magából azt a szeretetet, azt a gondosságot, amit szerintem mindnyájan megkapunk valahonnan fölülről. És hogyha egy épület ennek a feladatának eleget tesz, akkor talán a másodlagos szempontok is teljesülnek, gondolok itt a környezetbe illeszkedésre, a tényleges funkciójának való megfelelésre.”
Az Építészeti Osskár-díj ezt a fajta építészetet díjazva a névtelen techno-építészet árja ellen evez, s mi, akik hasonlóan gondolkodunk, hálásak lehetünk Osskó Juditnak és Tokár Györgynek a civil díj létrehozásáért. Nagyon fontos kulturális és nemzeti küldetést teljesít az általuk alapított díj. Kívánom, sok évtizedet érjen meg.
Száz szónak is egy a vége: „Építeni annyi, mint műtétet végezni anyánk szemén.”
Salamin Ferenc pályázati értékelése
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Egy fiatal néger, aki éppen megszabadult az ördögtől, és a lelke megtisztult, mondta ezt Ábelnek Amerikában, Tamási Áron regényében. És Ábel így folytatja:
„És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: – Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.”
Úgy érzem, hogy a Díj, amelyet ma az első alkalommal fogunk átadni, azt az építészetet, azokat a házakat kívánja a figyelmet középpontjába helyezni, amelyek otthonná kívánják tenni azt a helyet, ahova készülnek. Azokat az építészeket, akiknek fontos a kötődés a hely szelleméhez, fontos a harmónia, és fontos a meglévő építészeti gondolatok folytatása, mindamellett, hogy épületeik új mondanivalót, az építészeti kultúra alapkérdéseire adott aktuális válaszokat is adnak.
Néhány szót szólnék a Bíráló Bizottság munkájáról. Nagy örömünkre a pályázati felhívásra 31 pályamű érkezett. Ez a jelentős érdeklődés azt mutatja számunkra, hogy az építészek nagy része fontosnak érzi a díj alapvető témafelvetését: a humánum, a harmónia, a környezettel való szerves kapcsolat fontosságát. Úgy tűnik, sokan érzik azt, hogy korunk média tematizálta világában ezek az élethez fontos értékek kevesebb figyelmet kapnak.
A Bíráló Bizottság egy előválogatás után a pályamunkák megközelítőleg felét a helyszínen kívánta közösen megtekinteni. A vírushelyzet miatt ez a cél csak részben teljesült ebben a formában. A bizottsági tagok egy része a helyszínen tekintette meg az épületeket, s emellett több pályamunkáról drónfelvételeket készíttettünk a jobb megismerés, és az alaposabb döntés érdekében. A Bizottság döntését végül személyes ülésen tudta meghozni, a díjat lényegében egyhangú döntéssel ítélte oda.
A beadott pályamunkák legnagyobb része magas színvonalú építészeti munka, mely reflektál az épített, vagy a táji környezetre, a „valahol otthon legyünk benne” világ építészetét hordozza magában. Éppen ezért a Bizottság a döntésnél nem kívánt egy kiemelt pályamunkát díjazni, hanem –alapos mérlegelés után– úgy döntött, hogy három épületet és tervezőjét díjazza. Ehhez a döntéshez az Osskó Judit által felajánlott összeghez, az Országos Főépítészi Kollégium és bizottsági tagok anyagi hozzájárulásával további fél millió forintos díjazást szavaztunk meg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy örömünkre szolgál, hogy megtisztelnek minket jelenlétükkel ezen a díjátadón, melyet mindenképpen személyes – és nem online – részvétellel szerettünk volna megrendezni. Köszönöm a sok munkát a Bíráló Bizottság tagjainak, és a díj titkárának, Zábránszkyné Pap Klárának.
Dr. Meggyesi Tamás professzor emeritus összefoglaló értékelése
Néhány munkatársammal először 1984-ben állítottunk össze egy kiadványt annak bemutatására, hogy létezik hagyományos magyar környezetkultúra. A már kész anyagban döbbentem vettem észre, hogy a 18 bemutatott esettanulmányból 12 “nem magyar”: mert kun, sokác, rác, szlovák, sváb, stb. A kérdést nem lehetett megkerülni. Kénytelen voltam egy rövid fejezetet betoldani a kész anyagba arról, hogy mi is az, hogy magyar. A válasz lényege az volt, hogy a magyar nem elsősorban etnikai, vérségi, alkati vagy genetikai, hanem mindenek előtt kulturális jelenség. Azért jut eszembe az egykori történet, mert a mostani pályázat célja is hasonló, vagy legalább is azzal analóg módon értelmezhető. A különbség „csak” az, hogy a magyar jelleg értelmezése kitágult a hely, a lokális környezet irányába, amit a kialakult építészeti karakter identitása képvisel. Ahogy 40 évvel ezelőtt azt kerestük, hogy miként lettek az egykor kun, sokác, rác, szlovák, sváb stb. falvak magyarrá, úgy most azt kerestük, hogy miként képesek a mai Mád, Zánka, Lepsény, Kőbánya, Wekerle telep stb. városrészei megőrizni identitásukat anélkül, hogy az új épületek kivagyiságukkal, vagy divatosságukkal zaklatnák a kialakult környezetet. Hogy Hamvas Béla “Öt géniusza”: a ködös észak, a végtelen kelet, a mediterrán dél, a polgárosult nyugat és Erdély mellett hogyan járulnak hozzá a hely szellemének megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez. Az általánostól tehát inkább a hely, az ősi hagyományoktól inkább az azóta új arculatot öltő települési táj egyedisége felé irányult a figyelem, miközben néhány tervnek sikerült a legrégebbi települési hagyományokat – így pl. a soros beépítést – új tartalommal megtölteni. Bebizonyosodott, hogy az identitás most sem etnikai, vérségi, vagy genetikai jelenség, hanem lélek dolga, ahogy Karácsony Sándor mondta, vagyis szellemi minőség. Ez a pályázat azt igazolta, hogy vannak ebbe az irányba tartó törekvések, és hogy ezeket érdemes kiemelni és felmutatni. Köszönet a pályázat résztvevőinek, hogy segítették értelmezni a kiírás célkitűzéseit. És köszönet Osskó Juditnak, aki kezdeményezte és finanszírozta a pályázatot, és ezzel publicitást szerzett a kiírásban megfogalmazott értékeknek.
Az Építészeti OSSKÁR-DÍJ szakmai program megvalósítását 2020 évben a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
További információk: osskar@foepiteszek.hu; https://foepiteszek.hu/osskar-dij
Fotók: ZajtiFilm, Jurassza Zsófia, Bujnovszky Tamás, Varga Csaba, Bernát Benjámin / magyarepitok.hu
