1879. március 12.-én hajnalban Szeged városát elöntötte a Tisza. A folyón levonuló árvíz már december óra fenyegette a várost, végül a folyamatosan erősítés ellenére március 5.-én a gátak Szeged fölött 20 km-rel nem bírták a nyomást és átszakadtak. A víz egymás után törte át a védőgátakat és március 12.-én hajnalban az utolsó védvonalat jelenő vasúti töltést is átszakította.
Az árvíz először Rókus városrészt, utána Felsővárost, majd dél felé haladva Alsóvárost foglalta el, végül a Belváros is víz alá került.
A Palánk és az Alsóváros magasan fekvő részeinek kivételével az egész város 3-4 m magas víz alá került. A lakosság elmenekült, a városban maradottak a megmaradt épületekben és a várban találtak menedéket. Az árvíz halálos áldozatainak száma a tanyavilágban élőkkel együtt 200 fő fölé tehető, a 70.000 fős lakosságból csupán 12-15 ezer maradt a városban. A település 36 200 holdnyi területe került víz alá, 5458 ház összeomlott és csak 265 élte túl az árvizet. Az árvíz romba döntötte az évszázadokon át fejlődő város teljes területét, szinten mindent elvitt.
A város elöntése után 4 nappal Szegedre látogatott I. Ferenc József, aki támogatásáról biztosította a város vezetését és a Vár tulajdonjogát, amelyről már régóta vitázott Szeged és az államkincstár, a város közönségének ajándékozta. A király látogatása után az egész európai közvélemény hírt szerzett a katasztrófáról, számos helyen gyűjtéseket szerveztek, összesen 35 ország küldött támogatást az újjáépítéshez.
[content_image image_id=221]
1. víz alatt a városháza
[content_image image_id=222]
2. Alsóváros a Ferences rendházzal az árvíz pusztítása után
1879 májusában meghozta a kormány a szükséges törvényeket az újjáépítésről és a kisajátításokról. Tisza Lajost nevezik ki királyi biztosnak, aki Lechner Lajost bízza meg az újjáépítés terveinek elkészítésével. Lechner széles látókörű mérnökember, aki a legkorszerűbb műszaki és városrendezési elvek mentén fogott a tervek elkészítéséhez. Szakmai rátermettségét korábban már Budapest általános szabályozására kiírt pályázaton is bizonyította, ahol első díjat nyert a meglévő városszövetre odafigyelő, a szükséges módosításokat aprólékosan kidolgozó tervével.
A kor városrendezési példaképe Hausmann báró 1853-as párizsi beavatkozása volt, amit követett 1857-ben a bécsi Ring, 1859-ben Barcelona, 1864-ben a brüsszeli Anspach átépítése. A hausmanni eszme eszköztára négy csoportba volt osztható: „a korszerű infrastruktúra, a parkok, „a város tüdejének” megteremtése, a széles sugárutak sebészi késsel történő bevágása a várostestbe és a szigorú építési szabályozás.
Ez volt az a korszak, amiben a szó szoros értelmében újjászülettek a középkori kereteikből kinőtt európai városok, és megteremtődött a 19. század modern városának imázsa”
Szegeden első lépésként ki kellett szivattyúzni a városban rekedt hatalmas víztömeget. A szivattyúzás július 8.-án indult meg és közel két hónap telt el, mire augusztus 25.-én befejezték. A későbbi árvízi károk elkerülése érdekében elkezdték a belső területek feltöltését és aprólékos munkával felmérték majd megrajzolták a város pontos térképét. Közben szeptemberre az újjáépítés tervei is elkészültek, amelyeket Mikszáth Kálmán, a Szegedi Napló újságírója így jellemzett:
„Zseniális, mert annyira világos, mint egy hatalmasan kidomborodó eszme valamely képen, mely szinte magával ragadja a nézőt. A laikus szem előtt is a girbegurba város, mintha valami sajátszerű varázslat lenne, egyszerre szabályosság válik, redőit leveti, kiálló bordái kisimulnak, utcái kanyarosság nélkül futnak a körutaknak, s ez mind olyan egyszerű, olyan természetes, hogy az ember önkéntelenül kiált föl: No, ezt én magam is így csináltam volna meg. Hiszen olyan könnyű volt!
S éppen ez a Lechner dicsősége, hogy amit ő itt kivitt, az nekünk olyan könnyűnek látszik.”
Ez a terv lett a városközpontból sugárirányban kifelé haladó utak és az összekötő körutak kitűzésének az alapja, amit Új-Szegedre is átvezettek. Pontosan meghatározták az utcák város központja felé szélesedő keresztmetszetét, a járdák, zöldsávok, útburkolatok kialakítását. Ezt követte az összekötő utcák és a beépítést lazító teresedések kijelölése. Míg a sugárutak kitűzése mértani pontossággal történt, a keresztutcáknál igyekeztek tartani a régi utcák vonalvezetését, hogy lehetőleg mindenki a régi ház helyén kapja meg az új telket. A telkek méretét kiegyenlítették, a beépítésre szigorú előírásokat hoztak.
[content_image image_id=223]
3. A II. katonai felmérés (1869)
[content_image image_id=224]
4. A III. katonai felmérés (1872-84)
A várost három építési övezetre osztották a körutak mentén. A belvárosban csak emeletes, zártsorú téglaépület épülhetett, a kor modern közműveivel. Az állami és városi igazgatási szerveket helyezték el itt, valamint egyházi, oktatási intézmények székházai kaptak helyet. A két körút között is elsősorban zártsorú beépítést vártak el, de itt már engedményeket kellett tenniük a pénzügyi nehézségek miatt. Műhelyeket, boltokat is magába foglaló családi házak, bárházak épültek ezen a területen. A körúton kívül kaptak helyet a gyárak, üzemek, szegényebb szegedi népek. Ezeken a területeken megengedték a vályog használatát, de csak tégla és kő alapokon. A nád- és zsindelytetőt viszont egész Szegeden betiltották.
Az építkezések meggyorsítására és az egységes, nívós utcakép érdekében Lechner mintaterveket dolgoztatott ki, amelyek igyekeznek megőrizni a régi utcák hangulatát. Az deszka oromzatok napsugaras díszítése, a tornácok kialakítása az elpusztult házakat idézik. Az olcsón megvásárolható tervek tartalmazzák a szükséges építőanyag mennyiséget és a költségeket is. Az árvíz utáni első öt évben 9300 ház épült ezekből a tervekből.
[content_image image_id=225]
5. Az árvízben megmaradt épületek
[content_image image_id=226]
6. Mintatervek alapján épült házak Alsóvároson
A munkák fontos részét képezte az új középületek felépítése. A megmaradt belvárosi épületek között új városháza, református templom, színház, posta, börtön, kórház és iskolák épültek, valamint számtalan bérház. A városon kívül korszerű malom, vágóhíd és vízmű valósult meg, a város jelentős részét csatornázták.
A település újjáépítése mellett kiemelt figyelmet fordítottak a folyó menti területek rendezésére, a szegedi oldalon rakpartot építettek ki, az új-szegedi oldalon növelték a árterületet méretét. 1880-ban pályázatot írtak ki Szeged első állandó közúti hídjának megtervezésére, amit a francia Eiffel cég nyert meg. A terveket Feketeházy János mérnök készítette és a híd 1883 őszére el is készült.
Lechner Lajos jól ismerte és munkájában támaszkodott korának városépítési tapasztalataira, azonban nem tartozott a nyugat-európai minta kritikátlan utánzói közé. Maximálisan figyelembe vette a meglévő körülményeket és adottságokat, nem ragadta magával semmiféle lángoló tervezői eszme. Realista döntések sorával építette fel tervét, majd a műszaki megoldások kidolgozására is ugyanolyan figyelmet fordított. Tervének jól eltalált léptékét és helyességét mutatja, a 130 év elteltével is jól használható úthálózat és a gyönyörű városkép.
II. A város
A közparkok és az utcák fásítása mára néha túl sűrűnek is tűnik. Bizonytalanul keressük a régi fotók elkészítésének helyét, a növényzet benőtte az utcákat és a tereket. Az épületek csak közelről tárulnak fel, de fontosabb, hogy a Stefánia hatalmas fáinak árnyékában tavasztól őszig kellemes hűsben lehet sétálni.
A belvárosi terek eltérő jellegükkel elegáns és hívogató környezetet jelentenek a városlakóknak. A városháza elől induló Széchenyi téri platánsor -a tér két oldalán a város és az ország jelentős államférfijainak szobraival- belefut a Kárász utcába. A téglaburkolatos sétálóutcán korzózva a Klauzál téren (volt halpiac) át a Dugonics térre (egykori búzapiac) jutunk, ami egyetemi épületével, áruházával, cukrászdáival nyüzsgő városi tér. A belváros egységes eklektikus utcaképe gyönyörű keretét adja a porlódi életnek!
A külvárosok felé széles sugárutak indulnak. A sugarasan, vonalzóval tervezett városoknál fennáll az ismétlődés, az unalom veszélye, azonban Szegeden erről szó sincs. Minden sugárút más és más karakterű kiindulóponttal rendelkezik. Az egyik sűrű városi térből indul el, a másik piactérről, és van, amelyik a Tiszához érve finoman elkanyarodik, észrevétlenül alakulva át sugárúttá.
A sugárutak közti utcák Szeged talán legszebb részei. Széles utcák, a járdák mellett mindkét oldalt fasor, kétoldalt bérházak, majd a belvárostól távolodva zártsorú polgárházak. A nap átsüt a fák lombkoronáján, a fénynyalábok a járda tégláján játszanak. Az utcákba belenézve a sugárutakkal párhuzamosan kilátni a körútra, de másik irányban a törtvonalú utcák lezárják a kilátást. Lechnert számos bírálat érte, hogy a város túl nagy kiterjedésű, azonban itt sétálva legyintünk a kritikákra. Ez a térarány egyébként egész biztosan az árvíz előtti arányokat követi, hisz elég, ha átmegyünk a szomszédos Hódmezővásárhelyre, ott ugyanilyen széles, fásított utcákat találunk.
A város kapcsolata a Tiszával a mai napig kettős. Árvízkor a város védekezve bezárja a levonuló víztömeget az árterületre, utána viszont gazdag élet zajlik a Tisza-parton. A szegedi oldalon úszóhajók sora, étterem, hajóház és lakóhajó váltakozik. A másik parton ott a fürdő, a híd másik oldalán a Sárga, a szabad strand. Széles homokos föveny, amelyet hol a víz, hol a strandolók foglalnak el.
Az idő igazolta Lechner Lajos tervezői elveinek helyességét. Szeged az árvíz utáni újjáépítéssel Főnix madárként születtet újjá romjaiból és foglalta el méltó helyét az európai modern nagyvárosok között. A várost a víz rombolta le, de annak köszönheti felemelkedését is.
A tanulmányt Csóka Balázs, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar Breuer Marcell Doktori Iskola hallgatója készítette 2016 januárjában, kurzusvezető: Prof. Sisa József dr.
Bibliográfia:
Lechner Lajos: Szeged újjá építése, hasonmás kiadás, Csongrád megyei Urbanisztikai Egyesület, Szeged, 2000
Bálint Sándor: Szeged városa, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1959
Internet:
A szegedi nagyárvíz – Somogyi könyvtár, virtuális kiállítások, 2009
http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/arviz1879/index.html
http://szegedma.hu/hir/szeged/2012/03/%E2%80%9Ejon-az-arviz-jon-az-arviz-hangzek.html
Fotók:
http://www.delmagyar.hu/kepek/az_1879-es_szegedi_nagy_arviz/956/
(A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)
Térképek:
Elöntött területek térképe:
http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/arviz1879/arviz.html
Második és harmadik katonai felmérés:
http://mapire.eu/hu/synchron/surveys/?bbox=2239308.735271059%2C5817894.52969803%2C2246168.9585596537%2C5824152.811388879