Balázs D. Attila, nagyváradi születésű író, szerkesztő már több, Erdély történelmét képeslapokon keresztül bemutató kötetet jelentetett meg. A trianoni emlékévben kiadott album ennél tovább megy, s összesen száz, a határokon túli, egykor a Magyar Királysághoz tartozó helyszínt ábrázoló levelezőlapot tár az olvasó elé. A kötetbe gyűjtött lapok túlnyomórészt Balázs D. Attila magánygyűjteményének darabjai, a rajtuk megjelenő tájakat, településeket, emlékműveket rövid leírások kísérik, melyeket szerzőtársával, a dicsőszentmártoni születésű Pataki Tamás, író, újságíróval felváltva jegyeznek.
A száz bemutatott képeslap közös jellemzője, hogy a rajtuk megjelenő tájakat, utcaképeket, épületeket belengi a hely géniusza, amitől egytől-egyig ismerősnek érzi őket az olvasó, még ha nem is járt az adott helyen soha. Különösen izgalmas, hogy a századforduló környékén a képeslapok készítői mit találtak fontosnak, amikor egy-egy helyszínre jellemző, fekete-fehér vagy színezett fotót kiválasztottak: láthatunk városházakat, templomokat, várakat és várromokat, utca- és faluképeket, akár vasszerkezetű híddal kiegészítve. Meglepően gyakori téma a vasút, kikötő és bánya, de még egy gyár belső képe is elénk kerül. Akadnak egészen meghökkentő látványosságok, mint az al-dunai törökök lakta erődsziget, Ada Kaleh, melynek bazárait és mecsetjeit a Ganz cég által biztosított közvilágítás ragyogta be, a ránkfüredi gejzír vagy a Tusnádfürdő képzelt jövőjét ábrázoló lap függővasúttal és zeppelinekkel a svájci stílusú villák fölött.
A képeslapokhoz tartozó leírások tudományos igénnyel készültek, amint erről a kötet végén böngészhető bibliográfia is tanúskodik, és a szerzők minden esetben kitérnek a helyszín későbbi sorsára a jelenig (ami sokszor a pusztulás, s a lényeget tekintve szinte mindegy, hogy ennek oka az elhanyagolás vagy éppen tudatos döntés), a helyi magyar lakosság helyzetére. A leírásokból átsüt azok íróinak szenvedélyes szeretete minden egyes általuk bemutatott hely iránt, hatásuk alól az olvasó sem tudja kivonni magát.
A kötetet a Magyar Patrióták Közössége adta ki, megjelenését az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta. Előszót írt hozzá Prof. Dr. Kásler Miklós, Hertzmann Róbert, valamint a szerzők.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
