A Műcsarnokban megrendezett „Helyiérték. Építészeti Nemzeti Szalonon” című kiállítás lényege, hogy ötéves ciklusban a különböző művészeti ágak betekintést nyújtanak az elmúlt öt év jelentősebb hazai és határon túli műalkotásaiba. Az idei év újra az építészeté volt. A Makovecz Vándoriskola hallgatói Patai Boglárka kurátor asszisztens tárlatvezetésével látogatták meg a kiállítást. – Fekete Eszter és Jobban Gábor vándorépítészek beszámolója.
A Jelen terme
A kiállítás első terme, amelynek kurátora Ferencz Marcel volt, a “Jelen” címet viselte. Ez a terem napjaink legfontosabb jel-építészeti alkotásait mutatta be. A grandiózus épületek mellett azonban helye volt az értéket képviselő kisebb „beavatkozásoknak” is, amelyek a közösségi-kulturális identitás viszonyát feszegetik. Az installáció monolitikus, ősi erőket idéző obeliszkjei között sétálva a komoly szűrésen átment több száz művet tekinthetjük meg. Az itt bemutatott alkotások igyekeznek fényt vetni arra, hogy az építészet miként járulhat hozzá a közösségek összetartásához és a kulturális örökség megőrzéséhez, miközben innovatív módon reflektál a jelen kihívásaira.
A Jövő terme
A jövő termének finom és letisztult esztétikája, erőteljesen centrális kialakítása az előző teremhez képest szép metaforája volt a jelen káoszából a reményteljes jövő felé való igyekvésnek. Ennek a teremnek Perényi Tamás volt a kurátora, tematikája a jövőnk számára két fontos terület: a lakhatás kérdése és az oktatás terei voltak. Mindkét témakörben hat-hat kiemelt projekt mutatkozott be részletesen, makettekkel kiegészülve. Ezeken felül pedig egy – számos egyéb projektből álló – fríz futott körbe a termen, amelyben igazi érdekességekre bukkanhat a nézelődő. Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a megvalósult oktatási terek kiemeltjei között nem egy, de több projekt is ismerősként köszönt vissza ránk. Meglepetés ért azonban a terem másik felére fordulva, a jövő lakhatási kérdéskörét feszegető házak kapcsán. Olyan meglepően ötletes és egyedi megoldásokkal készült épületek mutatkoztak be, amelyek a fenntarthatóságra és a hagyománytiszteletre egyszerre reagálva kínálnak megoldást a jövő számára.
A Múlt terme
A teljesen letisztult, világos teremből átereszkedtünk a sötétségbe, a múlt termébe, amelynek kurátora Gutowski Robert volt. Fontos megjegyezni, hogy ez a sötétség semmit nem vett el a kiállítás érthetőségéből vagy láthatóságából, sőt! Gyönyörű építészeti emlékeink e meghitt fény-árnyék játék hatására megelevenednek a térben. A tematika a múlttal való együttélés lehetőségeit boncolgatja, a műemlék- és örökségvédelem fontosságát szem előtt tartva. Az épület további élete számára fontos beavatkozásokkal számolva elgondolkodtatja az építészt, hogy hol is van az a bizonyos arany középút, amelyen haladnunk érdemes. A teremben kiállított emléktárgyak mellett, a terem két oldalán függöny mögött sorakoznak azok az építészeti projektek, amelyek esetében a tervezők alázattal alkalmazták képességeiket, mentettek meg épületeket a jövő generációi számára.
Az Alkotás folyamatának terme
Az utolsó terem, amelynek kurátora Dénes Eszter volt, az alkotás folyamatára fókuszált. Már a belépéskor egy figyelmet megragadó elem tárult elénk. A terem közepén kis képernyőkön különböző, felvillanó képek fogadtak, amelyek az inspiráció forrásait és az ötletek megszületését jelenítették meg. Ez a rész különösen dinamikus volt, hiszen az inspiráció folyamatosan változó, áramló természetét tükrözte. A bal oldalon labirintusszerűen elhelyezett skiccek, gondolati vázlatok és látványtervek idézték fel az alkotói folyamat útvesztőjét. Ezek a szabadon felfüggesztett vázlatok betekintést nyújtottak a tervezés korai szakaszába, megmutatva a kreatív gondolkodás kezdeti lépéseit, megidézve a rendezetlen vonalak és a formát-ölteni-akaró gondolatok útvesztőjét. A terem jobb oldalán a már elkészült épületekről készült fotók voltak kiállítva, azonban olyan perspektívából, amit az alkotók valószínűleg sosem láttak vagy képzeltek el saját műveikről. Ez a megközelítés új fényt vetett az alkotásokra, lehetőséget adva a látogatóknak, hogy új szemszögből tekintsék meg a kész műveket.
Összegzés
Összességében a „Helyiérték. Építészeti Nemzeti Szalon 2024” egy rendkívül igényes, jól szervezett és inspiráló kiállítás, amelyet mind a szakmabeliek, mind a szakmán kívüliek egyaránt élvezhetnek. Érdemes megemlíteni, hogy erről a nagy merítéssel bíró kiállításról készült egy hasonlóan színvonalas kiadvány is, amiben részletesebben vannak bemutatva a kiválasztott épületek.
Patai Boglárka nemcsak lelkesen és lendületesen vezetett minket végig, de betekintést is nyújtott a kulisszák mögé, megosztva saját élményeit és tapasztalatait a kiállítás létrejöttéről. Szakértelme és lelkesedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy igazán különleges élményben legyen részünk. Köszönet Boginak, hogy ilyen profi módon vezetett végig minket ezen a műalkotáson!
Honlapunk hamarosan a kiállítás kurátoraival készült podcastekkel jelentkezik, illetve az Országépítő július közepén megjelenő, 2024/2-es lapszáma részletesen foglalkozik az Építészeti Nemzeti Szalonnal és annak két (Kós Károly és Csete György életművét bemutató) kísérő kiállításával.
Írta: Fekete Eszter és Jobban Gábor vándorépítész
Fotó: Nyirkos Zsófia – MMA