A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata “Budakalász magja – 2018” címmel nyílt, építészeti tematikájú pályázatot hirdet meg.
A pályázat tárgya, célja
Tartalmi, építészeti-tájépítészeti eszközökkel megfogalmazott javaslattétel Budakalász Kálvária-domb terület hasznosítására. A Kálvária-dombon a feledésbe merült templom alapfalait a 2011–2012-ben a település közakaratára végzett ásatás hozta felszínre. Az Árpád-kori templom újraértelmezte, egyben új, nemes fényben világította meg a település helyösszefüggéseit, helyidentitásának origója lett. Ezen új helyzet hosszútávú kezelésére, a felmerült lehetőség élhető, közösségépítő hasznosítására keres termékeny gondolatokat a pályázat kiírója.
A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata, valamint a részletes szakmai program helyszínének virtuális otthont nyújtó Budakalász Város Önkormányzata nem kapcsolja a jelen felhívást bármely kivitelezés vagy közvetlen megvalósítás céljához.
A pályázat előzményei
Budakalász történelmi központja felett, a Berdó-domb északi, meredekfalú nyúlványán, a Pilis hegység lábánál található a Kálvária-domb, melyet három kálvária kőkereszt jelölt. Az emlékezet nem őrizte meg a hajdani templom emlékét, a felméréseken, térképeken nem szerepel épített emlék. Kötődés nélküli utcanevek (Alsóvár, Felsővár), helyi legendák árkokról, falakról és egy ’80-as években végzett feltárás táplálták azt a sejtést, hogy a hely a település szellemi magját jelentő emlékeket rejt. A sejtés beigazolódott, a Tomka Miklós régész vezette feltáró csapat egy középkori összehasonlításban nagynak mondható, toronnyal, boltozott karzattal, mellékkápolnával bővített egyhajós templom több korszakban átépített alapfalait tárta fel mintegy 2 méternyi törmelék és feltöltés alatt.
Az alapfalakat szakszerű védelemmel látták el, a templom a műemlékvédelmi szinten megfelelő járófelületet kapott, a környezet az Önkormányzat rendezte: az elvárható minimum feltételek a környezetalakítás, a romok megmentése és bemutatása terén megvalósultak. A hely kedvelt lett, sarkában egyedi játszótér épült. A domb környezete is fejlődésnek indult: az északi kiszögelésen három földbe vájt pince kiboltozásával és összenyitásával színvonalas gasztro-kulturális központ jött létre. Az Önkormányzat régi terve, hogy innen indulva a Kálvária lépcsőn stációkat építsen a település polgárainak bevonásával. (Az erre vonatkozó tervek az ezredfordulón elkészültek, de pályázó gondolatai kifejtéséhez igazodó javaslattal állhat elő.)
A templom köveit – mint faragott haszonköveket – az építésekhez széthordták a XVIII. század közepétől, a hely szakrális emlékét a XIX század közepén – majdnem pontosan az oltár helyén – felállított három Golgota kereszt jelölte. A XX századra a közösségi emlékezetből is törlődött a templom helye, léte. A templom mögötti, déli terület évszázadokig beépítetlen, a sajátos hangulatot árasztó két régi lakóház sajátos, úszótelkes elhelyezkedése talán utal valamikori szolgáló épületekre, a 70-es években épült, zavaró telepítésű lakóépület történelmünk egy sajátos korszakának „eredménye”.
Sajátos helyzet alakult ki a templom megtalálásával. Egyrészt értelmezhetővé vált a település szerkezete, annak hierarchiája, másrészt keletkezett egy súlyos kötelezettség őseink és örököseink felé: megőrizni és hagyományozni a helyidentitás magvát. Innen fakad kérdésünk: Mit kell tegyünk, hogy közösségteremtő impulzust hordozva kezeljük megtalált múltunkat, településünk szakrális magját? Hagyjuk-e így a falakat és mutogassuk gyermekeinknek, hogy eleik alaprajzokban imádkoztak, romokban éltek? Elvárjuk-e minden embertől, hogy egy alaprajz kapcsán bonyolult térbeli szerkezeteket, anyagokat, struktúrákat lásson, elégedetten szóljon: ez igen, ez a templom méltán koronázta a Pilis kicsiny őrdombját? Hogyan tudjuk megmutatni, éreztetni, felvillantani azt, ami valaha szervezte, s helyzete miatt ma is szerveznie kellene a települést. Mit kell tennünk, hogy mind fizikai, mind szellemi értelemben fennmaradjon a hely? Hol az egyensúly, a jövőbe mutató teremtő akarat a múltat emlékeit tárgyként kezelő szemlélet és az élő emlékezet között? Tudunk-e többet állítani, mint egy kulturált pihenőkert, romkert? Tudunk-e olyan tartalmat és „beszélő” formát adni a helynek, mely közvetíti annak erejét – a középkori templomok nem „akárhová” épültek –, egyben impulzust – ha tetszik élményt – ad a ma emberének és indíttatása lehet jövőbeli közösségteremtő szokásoknak, cselekvéseknek?
A pályázati dokumentáció és pályaművel kapcsolatos tartalmi leírás
A pályázati felhívásban megjelenítésre kerülő tervezési terület nem korlátozott, a romtemplom közvetlen környékét jelenti. A teremtő gondolatnak kisugárzása van, hogy melyek azok a cselekvések, melyek ennek megjelenítéséhez szükségesek: a pályázó döntése, ötletének, mondanivalójának összefüggésében. (A térképen bejelölt kontúrvonal pusztán javaslat: ennél kisebb és nagyobb terület is lehetséges.) Nem kívánunk megadni funkciót, pusztán felhívjuk a figyelmet néhány „korlátozó” tényre:
– Budakalásznak négy temploma van (2 római katolikus, 1 szerb-ortodox, 1 református) nem merült fel igény újabb templom építésére.
– A hely funkció befogadási képessége korlátozott elhelyezkedése, a kialakult utcahálózat, a topográfia és beépítés következtében, de ez nem zárja ki egyes alkalmakra nagyobb látógató létszám fogadását (szervezéssel megoldjuk majd), de kizárja állandó, napi nagyobb gépkocsiforgalom lebonyolítását.
– A Kálvária-dombon lévő telkek és épületek magántulajdonok, kiváltásuk nem lehetetlen, de komoly terhet jelentenek a megvalósításban.
Ha már egyszer kiástuk, rendeztük környezetét: megóvásként visszatemetni nem szeretnénk. Mit szeretnénk? Szeretnénk – s ezért az Önkormányzat és a közösség tenni kíván –, ha a Kálvária-domb
– a város polgárainak, átutazóknak, vendégeinknek megmutatná magát, nem csak közvetlen közelből
– ha a hely visszakapná jel szerepét
– ha továbbra is a mindennapi használat kedvelt helye lenne minden korosztálynak, mindemellett a fiatalabb – generáció számára „menő”, szeretett hely lenne
– ha ünnepeink, kulturális eseményeink színtere lenne (nem kemény zenei fesztivál, de pl. a régi hagyományok felelevenítéséből születő passiójáték)
-infrastruktúrája alkalmas lenne a hétköznapi és ünnepi események kiszolgálására (tisztában vagyunk vele, hogy az ünnepi események gépkocsi forgalma csak ideiglenes parkolóval, helyi járattal, szervezéssel oldható meg)
Ötleteket, jövőbe mutató gondolatokat várunk tehát, melyet minimum a jelölt terület ábrázolásával kérünk megjeleníteni. A beadandó munkarészeket két tablón (70*100 cm) és egy M 1:250-500 tetszőleges léptékű modellen (a léptéknek megfelelő részletezettségű, egyszerű, de kifejező) kérjük bemutatni. A javaslat kifejtéséhez szükséges szöveges részt a tablókon kell elhelyezni.
Rendelkezésre álló keretösszeg: összesen 5.975.000.-Ft
A díjazás mértéke
A pályázati felhívás alapján minden pályázó csak egyetlen pályázatot nyújthat be, amelyre legalább bruttó 250.000.-Ft, legfeljebb bruttó 1.500.000.-Ft összegű díjazás állapítható meg.
A pályázók köre
Pályázatot nyújthatnak be a pályázat benyújtásának időpontjában 40. életévet be nem töltött, építőművész, építészmérnök, építész, belsőépítész végzettséggel rendelkező személyek.
A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata által kiírt pályázat díjának kedvezményezettje a pályázatban megjelenítésre kerülő terv magánszemély alkotója a szerzői jog jogosultjaként, az elkészített dokumentáció jogtulajdonosaként lehet.
A pályázattal kapcsolatban kérdést 2018. október 12-ig lehet feltenni az epito@mma.hu e-mail-címen. A kérdést feltevők legkésőbb 2018. október 19-ig elektronikus levélben kapnak választ.
További részletek és letölthető dokumentumok ITT.