Budakalász magja építészeti pályázat

A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata “Budakalász magja – 2018” címmel nyílt, építészeti tematikájú pályázatot hirdet meg.

A pályázat tárgya, célja
Tartalmi, építészeti-tájépítészeti eszközökkel megfogalmazott javaslattétel Budakalász Kálvária-domb terület hasznosítására. A Kálvária-dombon a feledésbe merült templom alapfalait a 2011–2012-ben a település közakaratára végzett ásatás hozta felszínre. Az Árpád-kori templom újraértelmezte, egyben új, nemes fényben világította meg a település helyösszefüggéseit, helyidentitásának origója lett. Ezen új helyzet hosszútávú kezelésére, a felmerült lehetőség élhető, közösségépítő hasznosítására keres termékeny gondolatokat a pályázat kiírója.
A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata, valamint a részletes szakmai program helyszínének virtuális otthont nyújtó Budakalász Város Önkormányzata nem kapcsolja a jelen felhívást bármely kivitelezés vagy közvetlen megvalósítás céljához.

A pályázat előzményei
Budakalász történelmi központja felett, a Berdó-domb északi, meredekfalú nyúlványán, a Pilis hegység lábánál található a Kálvária-domb, melyet három kálvária kőkereszt jelölt. Az emlékezet nem őrizte meg a hajdani templom emlékét, a felméréseken, térképeken nem szerepel épített emlék. Kötődés nélküli utcanevek (Alsóvár, Felsővár), helyi legendák árkokról, falakról és egy ’80-as években végzett feltárás táplálták azt a sejtést, hogy a hely a település szellemi magját jelentő emlékeket rejt. A sejtés beigazolódott, a Tomka Miklós régész vezette feltáró csapat egy középkori összehasonlításban nagynak mondható, toronnyal, boltozott karzattal, mellékkápolnával bővített egyhajós templom több korszakban átépített alapfalait tárta fel mintegy 2 méternyi törmelék és feltöltés alatt.

Az alapfalakat szakszerű védelemmel látták el, a templom a műemlékvédelmi szinten megfelelő járófelületet kapott, a környezet az Önkormányzat rendezte: az elvárható minimum feltételek a környezetalakítás, a romok megmentése és bemutatása terén megvalósultak. A hely kedvelt lett, sarkában egyedi játszótér épült. A domb környezete is fejlődésnek indult: az északi kiszögelésen három földbe vájt pince kiboltozásával és összenyitásával színvonalas gasztro-kulturális központ jött létre. Az Önkormányzat régi terve, hogy innen indulva a Kálvária lépcsőn stációkat építsen a település polgárainak bevonásával. (Az erre vonatkozó tervek az ezredfordulón elkészültek, de pályázó gondolatai kifejtéséhez igazodó javaslattal állhat elő.)
A templom köveit – mint faragott haszonköveket – az építésekhez széthordták a XVIII. század közepétől, a hely szakrális emlékét a XIX század közepén – majdnem pontosan az oltár helyén – felállított három Golgota kereszt jelölte. A XX századra a közösségi emlékezetből is törlődött a templom helye, léte. A templom mögötti, déli terület évszázadokig beépítetlen, a sajátos hangulatot árasztó két régi lakóház sajátos, úszótelkes elhelyezkedése talán utal valamikori szolgáló épületekre, a 70-es években épült, zavaró telepítésű lakóépület történelmünk egy sajátos korszakának „eredménye”.
Sajátos helyzet alakult ki a templom megtalálásával. Egyrészt értelmezhetővé vált a település szerkezete, annak hierarchiája, másrészt keletkezett egy súlyos kötelezettség őseink és örököseink felé: megőrizni és hagyományozni a helyidentitás magvát. Innen fakad kérdésünk: Mit kell tegyünk, hogy közösségteremtő impulzust hordozva kezeljük megtalált múltunkat, településünk szakrális magját? Hagyjuk-e így a falakat és mutogassuk gyermekeinknek, hogy eleik alaprajzokban imádkoztak, romokban éltek? Elvárjuk-e minden embertől, hogy egy alaprajz kapcsán bonyolult térbeli szerkezeteket, anyagokat, struktúrákat lásson, elégedetten szóljon: ez igen, ez a templom méltán koronázta a Pilis kicsiny őrdombját? Hogyan tudjuk megmutatni, éreztetni, felvillantani azt, ami valaha szervezte, s helyzete miatt ma is szerveznie kellene a települést. Mit kell tennünk, hogy mind fizikai, mind szellemi értelemben fennmaradjon a hely? Hol az egyensúly, a jövőbe mutató teremtő akarat a múltat emlékeit tárgyként kezelő szemlélet és az élő emlékezet között? Tudunk-e többet állítani, mint egy kulturált pihenőkert, romkert? Tudunk-e olyan tartalmat és „beszélő” formát adni a helynek, mely közvetíti annak erejét – a középkori templomok nem „akárhová” épültek –, egyben impulzust – ha tetszik élményt – ad a ma emberének és indíttatása lehet jövőbeli közösségteremtő szokásoknak, cselekvéseknek?

A pályázati dokumentáció és pályaművel kapcsolatos tartalmi leírás
A pályázati felhívásban megjelenítésre kerülő tervezési terület nem korlátozott, a romtemplom közvetlen környékét jelenti. A teremtő gondolatnak kisugárzása van, hogy melyek azok a cselekvések, melyek ennek megjelenítéséhez szükségesek: a pályázó döntése, ötletének, mondanivalójának összefüggésében. (A térképen bejelölt kontúrvonal pusztán javaslat: ennél kisebb és nagyobb terület is lehetséges.) Nem kívánunk megadni funkciót, pusztán felhívjuk a figyelmet néhány „korlátozó” tényre:

– Budakalásznak négy temploma van (2 római katolikus, 1 szerb-ortodox, 1 református) nem merült fel igény újabb templom építésére.
– A hely funkció befogadási képessége korlátozott elhelyezkedése, a kialakult utcahálózat, a topográfia és beépítés következtében, de ez nem zárja ki egyes alkalmakra nagyobb látógató létszám fogadását (szervezéssel megoldjuk majd), de kizárja állandó, napi nagyobb gépkocsiforgalom lebonyolítását.
– A Kálvária-dombon lévő telkek és épületek magántulajdonok, kiváltásuk nem lehetetlen, de komoly terhet jelentenek a megvalósításban.

Ha már egyszer kiástuk, rendeztük környezetét: megóvásként visszatemetni nem szeretnénk. Mit szeretnénk? Szeretnénk – s ezért az Önkormányzat és a közösség tenni kíván –, ha a Kálvária-domb

– a város polgárainak, átutazóknak, vendégeinknek megmutatná magát, nem csak közvetlen közelből
– ha a hely visszakapná jel szerepét
– ha továbbra is a mindennapi használat kedvelt helye lenne minden korosztálynak, mindemellett a fiatalabb – generáció számára „menő”, szeretett hely lenne
– ha ünnepeink, kulturális eseményeink színtere lenne (nem kemény zenei fesztivál, de pl. a régi hagyományok felelevenítéséből születő passiójáték)
-infrastruktúrája alkalmas lenne a hétköznapi és ünnepi események kiszolgálására (tisztában vagyunk vele, hogy az ünnepi események gépkocsi forgalma csak ideiglenes parkolóval, helyi járattal, szervezéssel oldható meg)

Ötleteket, jövőbe mutató gondolatokat várunk tehát, melyet minimum a jelölt terület ábrázolásával kérünk megjeleníteni. A beadandó munkarészeket két tablón (70*100 cm) és egy M 1:250-500 tetszőleges léptékű modellen (a léptéknek megfelelő részletezettségű, egyszerű, de kifejező) kérjük bemutatni. A javaslat kifejtéséhez szükséges szöveges részt a tablókon kell elhelyezni.

Rendelkezésre álló keretösszeg: összesen 5.975.000.-Ft

A díjazás mértéke
A pályázati felhívás alapján minden pályázó csak egyetlen pályázatot nyújthat be, amelyre legalább bruttó 250.000.-Ft, legfeljebb bruttó 1.500.000.-Ft összegű díjazás állapítható meg.

A pályázók köre
Pályázatot nyújthatnak be a pályázat benyújtásának időpontjában 40. életévet be nem töltött, építőművész, építészmérnök, építész, belsőépítész végzettséggel rendelkező személyek.

A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata által kiírt pályázat díjának kedvezményezettje a pályázatban megjelenítésre kerülő terv magánszemély alkotója a szerzői jog jogosultjaként, az elkészített dokumentáció jogtulajdonosaként lehet.

A pályázattal kapcsolatban kérdést 2018. október 12-ig lehet feltenni az epito@mma.hu e-mail-címen. A kérdést feltevők legkésőbb 2018. október 19-ig elektronikus levélben kapnak választ.

 

További részletek és letölthető dokumentumok ITT.


Megtisztelésnek vennénk, ha elfogadná ajánlatunkat és feliratkozna hírlevelünkre. Két hetente az elmúlt időszak cikkeiről és eseményeiről tájékoztatjuk Önt. Amennyiben szívesen fogadja hírleveleinket, kérjük adja meg email címét!

 

×