Május közepén nyílt meg a CSETE | Csete György, Csete Ildikó, Pécs Csoport c. kiállítás Budapesten a Műcsarnokban, amely a magyar organikus építészet egyik vezető alakja mellett a feleség és alkotótárs Csete Ildikó, valamint a tanítványi kört jelentő Pécs Csoport tagjainak munkáit is bemutatja. A szeptember 15-ig megtekinthető kiállítás kapcsán Sulyok Miklós kurátorral beszélgettünk Csete György és felesége művészetének újszerűségéről, a Pécs Csoport jelentőségéről és a régóta várt Csete monográfia megjelenésének feltételeiről.
DS: Mikor kezdődött a kapcsolódásod Csetével és a Pécs Csoporttal?
Az egyetemen hallottam először a Pécs Csoportról. Keserű Katalin javaslatára, aki tanárom volt művészettörténet szakon a ’80-as évek közepén, elmentem a Jankovics Marcell-féle irodalmi szalonba, hogy megismerjem Csete Györgyöt. Szerettem volna egy kis dolgozatot írni róla és kiállítást szervezni neki. Csete barátságos volt, és mondta, hogy nem Csete, hanem Csete és a Pécs Csoport kiállítást csinálunk. Úgyhogy azóta számomra a Csete és a Pécs Csoport csak együtt kezelhető.
Mikor az egyetem után elmentem dolgozni a Budapest Galériába, építészeti kiállításokat kezdtem rendezni és ebből lett az 1987-es Pécs Csoport kiállítás.
CsB: Átpörgetve a kiállítás katalógusát, egy most is friss és izgalmas anyagot látunk. Milyen volt akkor a kiállítás fogadtatása?
A kiállításnak hatalmas sikere volt a Budapest Galériában, ahol jellemzően kortárs képzőművészeti kiállításokat állítunk össze, és mindig volt párszáz ember, aki ezeket megnézte, de mindig ugyanaz a párszáz ember. Azonban a Csete kiállításon nagyon sokan jelentek meg, meg kellett hosszabbítani a nyitvatartást két héttel! Érdekesség, hogy Szegő György írt annak idején a Magyar Nemzetben a kiállításról, ő most a Műcsarnok igazgatója.
DS: Az építészet nem magányos, hanem közösségi művészet, még akkor is, ha mindig van vezetője. Mennyire járult hozzá Csete életművének kiteljesedéséhez, hogy Pécsett egy irodában dolgozott, aminek a szellemi vezetőjeként működhetett? A kiállításon belül milyen arányban jelenik meg Csete György és Ildikó, valamint a Pécs Csoport munkássága?
A kiállításon belül sokkal nagyobb tér jut Csete Györgynek és Csete Ildikónak, az egész életművüket bemutatjuk. Esetükben azt fontos kiemelni, hogy egyszerre jelennek meg most a kiállításon. A Pécs Csoport tagjainak (Blazsek Gyöngyvér†, Deák László, F. Kovács Attila, Jankovics Tibor, Kistelegdi István†, Nyáry József† és Oltai Péter) nem mutatjuk be az egész életművét, csak az1970-78 közötti működésük idején született alkotásaikat, ezért a kiállításon belül a Pécs Csoport kisebb terjedelemben szerepel.
CsB: Csete György 2016-ban hunyt el, Ildikó pedig 2018-ban. Az elmúlt bő fél évtizedben mennyire sikerült feldolgozni az életművüket?
Csete György és Csete Ildikó életműve még nincs feldolgozva. Mikor tavaly erre a kurátori munkára felkértek, akkor már egy ideje Csete Örssel, Jankovics Tiborral és Keserű Katalinnal beszéltünk arról, hogy miként lehetne feldolgozni a Cseték munkásságát. Látszott, hogy ez hatalmas munka, amit nem lehet egy-két év alatt elvégezni, így nekem is tudomásul kellett vennem, hogy a már feldolgozott anyagokból tudom megrendezni ezt a kiállítást. Ez a kiállítás abból a szempontból nagyon fontos, hogy az alkotásaikat és a gondolataikat segít fenntartani és továbbadni a fiataloknak.
DS: Ildikónak a munkássága miként jelenik meg a kiállításon?
A kiállítás meg fogja mutatni a látogatóknak, hogy mennyire nagyvonalú, kreatív és eredeti művész volt Csete Ildikó. Számos Csete épületbe Ildikó készített templomi zászlókat, textiliákat. Emellett a gondolkodásmód, a nemzeti kultúra, a népi motívumok használatának a fontossága, visszakutatása más kultúrákban mindkettőjüknek egyformán fontos volt, és mindig tudtak egymástól művészi ötletet kapni. Vannak Csete Györgynek írásai arról, hogy Ildikótól vett át formákat és viszont, hogy melyik épületről jutott eszébe Ildikónak egy-egy motívum. A kiállításnak egyik fő célja megmutatni, hogy egyenrangú alkotók voltak. Ezért jó, hogy a megnyitón Mezey Katalin költő Csete Ildikóról beszélt, Jankovics Tibor építész pedig inkább a Pécs Csoportról és Csete Györgyről.
CsB: Csete György építészetében nagyon izgalmas, hogy az épületei forrásaként honfoglalás kori íjak megfeszített formáját, népi motívumokat használt, ugyanakkor modern, acélból készült csillagokkal, üvegfödémekkel és felülvilágítókkal gazdagította épületeit. Egy interjúban el is mondta, hogy a hagyományos építészetnek és a mai anyagoknak a szerves összedolgozása a célja az épületeivel.
Csete technika és űrhajózás rajongó volt. A kiállítás nyitó falán két munka szerepel Ildikótól, az egyiken magyar pásztoralak, szűrben botra támaszkodva, a másikon egy szkafanderes űrhajós. Ezeket a hagyatékban találtuk, korábban nem voltak bemutatva. Jól tükrözik a kettőséget, hogy ők abban a korban éltek, amikor az űrhajózás fantasztikus dolognak tűnt.
Csetének mitikus víziói voltak a Nap-korszakról, az ökologikus építészetről, a napházakról. 1937-ben született, mire felnőtt, az ötvenes években javában zajlott az iparosítás, majd az új lakótelepek építése, de már megvolt az űrtechnológia, amiről akkor úgy tűnt, hogy az emberiséget valami hihetetlen gyönyörű jövőbe fogja röpíteni.
CsB: Az üveg és acél mellett a betont is művészi szinten használta Csete György.
Két éve a Csete-konferencián Haba Péter tartott előadást Csetének az organikus periódusa előtti időszakáról, amikor az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalatnál dolgozott, ahol ipari épületeket tervezett. Kőörlőművet, feldolgozó épületeket épített ez a vállalat és Csete ott megtanult betonépületeket tervezni. Így aztán az orfűi Forrásház tervezésénél nem okozott gondot neki, hogy az egész alsó kehely betonból van és csak fölötte fa szerkezetű. Utolsó előtti műve, a beremendi Megbékélés-kápolna pedig már előregyártott beton elemekből épült.
CsB: Mi volt Csete mozgatórugója organikus építészetének megalkotásakor?
Csete György építészete a modern anyagok használatával együtt egy modernizmus kritika, mert az anyanyelvi építészet fogalmát azért dolgozta ki, hogy tiltakozzon a ’60-as, ’70-es évek nemzetközi modern építészete által létrehozott sivár és mindenhol egyforma környezete ellen.
DS: Főként a karakter és a nemzeti sajátosság tűnt el a modern építészetből.
Csete természetesen a modernizmus kritikája mellett a realitásokat is próbálta figyelembe venni. Ezt bizonyítja a paksi panelkísérletük 1976-ban, ami végül a Pécs Csoport feloszlatásához vezetett. Ott az volt a cél, hogy a túliparosodott, hadigazdálkodásra ráállt ipari termelésen alapuló építési tevékenységet humanizálja, organikusabbá tegye.
DS: A 2008-as gazdasági világválság után szemléletváltás következett be az építészetben, az üzlet és a szabványok vették át az irányítást. Lehet-e Csetének ez a tevékenysége tanulság a mi számunkra, hogy még ebben a helyzetben is van remény valami metafizikát belevinni az építészetbe?
Forradalmi vagy profétai lendület kell hozzá, hiszen a paneles lakótelep építése közepette Csete küzdelme ugyanúgy hiábavalónak tűnt.
CsB: Régóta foglalkozol ezzel a témával. Milyen újdonságot találtál a kiállítás összeállítása közben?
Csete vázlatrajzai, vagy ahogy én elneveztem, gondolkodó rajzainak mennyisége és minősége fogott meg. A kiállítás egy fő elemeként létrehoztunk egy mind a három termen végigvonuló grafikai, pultot, ahol eredeti rajzait állítjuk ki. Nagyon szemléletes rajzsorozatok, megjelenik bennük a népi tulipántól kezdve az űrhajóig sokminden, és azt mutatják, hogy Csete nagyon sokrétű és széles formakinccsel dolgozott, de ezek egymásba folyamatosan átfolytak, és végtelen módon tudta őket variálni. Tehát úgy, mint egy zeneszerző a motívumait. Egy bizonyos forma, az átalakulás során egész más formává vált és utána ment tovább egy harmadik formába, de egy idő után már nem veszed észre, hogy honnan indult, tehát mint egy Mozart-darabban, rengeteg variáció van.
CsB: Mi az, ami a mának szól, ma is érvényes Csete építészetében? Miért érdemes megnézni a Csete kiállítást?
A kiállítás egyik fő üzenete a természet és az ökológia problematika, a szoláris építészet Csete építészetében. Csete Ildikónál pedig a múlt művészetének folytathatóságát emelném ki. Sohasem geometrizáló absztrakció vagy teljesen jól elismerhető a természeti forma Ildikó művészete. Például egy kapor motívum át van szerkesztve valami teljesen mássá, amikor csak sejted, hogy milyen formából ered.
Ők a magyar kultúrkincset egészében akarták használni, Lechnerrel, Kós Károllyal, a finnekkel és a magyarság keleti kulturális kapcsolatainak a feldolgozásával.
CsB: Nem elérhető a munkásságukról a jelentőségükhez méltó monográfia, a Pécs Csoport tevékenységéről pedig semmilyen könyv nincs. Mit látsz, mi kell ahhoz, hogy ezek a könyvek elkészülhessenek?
Lelkes szakemberek kellenek, és az, hogy a hagyatékok kutathatóvá váljanak, fizikailag is. Most Csete Örs örökösként mindent megtesz azért, hogy megtalálja ehhez a megfelelő embert és biztosítsa a körülményeket.
Szüveg: Dévényi Sándor és Csóka Balázs
Fotók: Műcsarnok, Nyirkos Zsófia
Az interjú Országépítő folyóirat 2024/2-es számában jelent meg, amelyet most teljes terjedelmében közlünk le. A folyóirat ITT megvásárolható.
