Elhunyt Kálmán István, a Kós Károly Egyesülés egyik alapítója

Ott ülnek most hárman. Végre együtt ismét.
A karthagói villa átriumában, hűs árnyékban, egy pohár bor mellett.
Vagy éppen a már kiszáradt ősóceánt hasító vitorlás fedélzetén, fenn magasan, hegyeink felett.
Talán Atlantisz ködös tájain, ahol a négy folyó találkozik. Elmerengve a megpuhult köveken, növényindákon, melyekből házak nőttek. Az erdőkön, melyek lassan vándoroltak.
Talán a ködös Hybernia misztériumiskolájában, ahol együtt tanultak, hogy felkészüljenek a távoli jövőre, a germán kultúrkorszak közepére, a helyre, ahová együtt kellett megszületniük, hogy elhozzák impulzusukat a Középről, az európai Közép misztériumáról. A két oszlop közt áthaladva, a forróság és a hideg, Nap és Hold, férfi és nő polaritása közt, bensejükben a Közép minőségét érlelve, hogy elinduljanak felénk.
Feladatukat elvégezték.
Egymásra mosolyognak most hárman, és vigyázó tekintetüket ránk vetik.
Számíthattok ránk – mondják, immár odaátról.

Hétfőre virradóra, hajnalban, Húsvét után, Pünkösd előtt Kálmán István átlépte a küszöböt, és csatlakozott barátaihoz.

Ex Deo Nascimur,
In Christo Morimur,
Per Spiritum Sanctum Reviviscimus.

Ertsey Attila

Kálmán Istvánt a Kós Károly Egyesülés saját halottjának tekinti, búcsúztatásáról később adunk hírt.

 


Megtisztelésnek vennénk, ha elfogadná ajánlatunkat és feliratkozna hírlevelünkre. Két hetente az elmúlt időszak cikkeiről és eseményeiről tájékoztatjuk Önt. Amennyiben szívesen fogadja hírleveleinket, kérjük adja meg email címét!

 

×