Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
Paks jellegzetes sváb település volt a Duna partján, a 6-os út mellett, egészen a hatvanas évek végéig. 1967-ben kormányhatározat született az első magyarországi atomerőmű építéséről, annak helyét Pakstól délre, az egykori Magyari-pusztán jelölve ki. Az alapkőletételre végül csak 1975-ben került sor – ugyanabban az évben, amikor a majdani dolgozók számára épült kishegyi lakótelep (1) kapcsán kirobbanó „tulipános” vita (2) zajlott az Élet és Irodalom, valamint a Magyar Építőművészet folyóiratok hasábjain.
1985-ben Jákli Pétert egy társadalmi és építészeti értelemben is megosztott város élére nevezték ki tanácselnöknek. Az erőmű létesítésének következményeként a tíz évvel korábban tízezer lakosú településen már huszonötezren éltek, és a városvezetés további tízezer fő gyarapodásra számított a következő években. Látták azt is, hogy a növekedés által megkövetelt fejlesztéseket egy szakembernek kell összefognia. Jákli Péter Makovecz Imrét kérte fel a város főépítészének (1985-1988). Makovecz négy tervezőiroda (pécsi, miskolci, kaposvári és a Makona) munkáját koordinálta a rendezési- és telepítési tervek elkészítése során, melyeket a lakókkal nyilvános tanácsüléseken vitattak meg. (3) A vállalt feladatról így nyilatkozott: „A lakótelepet és a régi falurészt szeretném közelíteni egymáshoz. Sikerült mozgósítanunk a várost, az emberek szívügyüknek tekintik most már a lakókörzetüket. Célom: lakótelep helyett várost építeni, vagyis tereket, utcákat, legfeljebb egy-két emeletes házat.”(4)
A fenti bekezdések nem csupán lazán kapcsolódó bevezetésként szolgálnak a Szentlélek római katolikus templom bemutatásához – látni fogjuk, hogy a leírt körülmények alapjaiban határozzák meg a templom megvalósulásának történetét.
A paksi római katolikus egyházközség által 1990-ben közreadott dokumentumok szerint 1986-ban kezdődött meg az új paksi templom megvalósításának megszervezése, Makovecz Imre 1987-ben kapott felkérést annak megtervezésére. (5) A korabeli egyházközség rámutatott, hogy a lakótelepnek nincsen temploma, a hitoktatásra való igényt pedig a régi településrész temploma nehezen tudja kiszolgálni. Így Makovecz Imre a lakótelep és az új családi házas övezet találkozásánál jelölte ki egy új templom helyét. A megvalósítás azonban többszörösen is nehézségekbe ütközött. Egyrészről a lakótelepet felügyelő atomerőmű vezetősége nem támogatta elviekben a templomépítést (később azonban az építkezésben már komoly anyagi segítséggel vett részt). Több verzió elutasítása után Jákli és Makovecz titokban, csak a helyben lakókkal egyeztetve jelölte ki a templom végleges helyét, az eredeti helyszíntől néhány utcányira. (6) Másrészt az egyház is elsősorban Makovecz Imre főépítészi befolyását próbálta az engedélyezési folyamatban az előnyére fordítani, az általa készített tervek felhasználása azonban nem volt magától értetődő – amint azt az építész bővebben kifejti az Építés történetéről szóló írásában. (7)
Ahogy az atomerőmű vezetőségével, később az egyházi vezetéssel is rendeződött a tervező és a templom viszonya, és 1988. pünkösd vasárnapján megtörtént az alapkőletétel. A következő egy évben közérdeklődésre számot tartó esemény volt a helyi lakók önkéntes munkájára támaszkodó templomépítés. Számos cikk a rendszer puhulásával, a szabad vallásgyakorlás változó állami megítélésével összefüggésben gyűjtötte csokorba az ekkoriban épülő templomokat. (8)
„Amikor először hallottam, hogy Makovecz Imre templomot tervez Pakson, arra gondoltam, ez az igazán neki való feladat, hiszen építészetének lényege a szakralitás, tehát itt mondhatja el legnyíltabban, amit közölni kíván.” Ezzel a gondolattal kezdi Sulyok Miklós művészettörténész Makovecz Imre két új temploma (9) című írását. „A háztest megbonthatatlan egész, az alaprajztól az embermagasságú felmenő falakra ültetett, emberi bordát idéző fatartókon át a felülvilágítónak az alaprajzot moduláló formájáig, s mindebből szinte szobrászi tömeg születik. A Jézus szíve-templom Makovecz munkásságában a steineri, metamorfózis-elvű tektonika kiérlelt alkalmazása.”
Makovecz Imre azonban ennél az épületnél – bár hatása egyértelműen jelen van – nem az antropozófiát említi, mint legfőbb szellemi vezérfonalat. „Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása. Ez a jel (S) a magyar népművészet alapjele, (10) de megtalálható Eurázsia számtalan területén, a kelta, szkíta kultúrák területén is. A jel térbeli változatát építettük meg. Az alaprajz két, szimmetrikus helyzetű S jelből áll. A tengely kelet-nyugati irányú. A két jel, noha egybevágó, ellentétes helyzeténél fogva a sötétség-világosság, nő-férfi, hold-nap, valójában a jang-jin dinamikus egyensúlyban álló ellentétét jelenti. Ezért hordoz a torony holdat és napot, ezért áll az egyik oldalon a sötétség angyala, a másikon a világosság angyala. Ebből az ellentétpárból kell megszületnie a kereszténység Androgin-gondolatának, Jézus Krisztusnak, kinek szobra középen, az oltár fölött áll, s ezért került majd ugyancsak középre, a bejárathoz legfőbb XX. századi képviselőjének, Mihály arkangyalnak a szobra. (…)” (11) – írta az 1991-re megvalósult épületről.
A fentiekből látható, hogy a paksi templom több szempontból is kiemelkedő jelentőségű az életműben. Azon túl, hogy megvalósulásának története fontos történeti korlenyomat, Makovecz Imre első két megvalósult templomának egyike (szigorúan véve a siófoki evangélikus templomé az elsőség, azonban tervezésük és építésük is párhuzamosan zajlott). Továbbá a Makovecz-i gondolkodásban megkerülhetetlen népművészeti minta-tanulmányok eredménye legtisztábban ebben az épületben érhető tetten – nem véletlen tehát, hogy az életműben az elsők között, 2013-ban műemlékké nyilvánították. (12)
Szentlélek római katolikus templom
Helyszín: Paks
Tervezés éve: 1987
Átadás éve: 1991
Védetté nyilvánítás éve: 2013
Szerkesztő: Várlaki Erzsébet
Belsőépítészet: Mezei Gábor
Szobrok: Péterfy László
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Makovecz Imre, Kelf Treuner, Czégány Sándor, Makovecz Benjamin, Máté Gábor
A Makovecz Imre épületeinek műemlékké nyilvánításával kapcsolatban készült korábbi interjúnk ITT olvasható.
A cikksorozat előző része ITT olvasható.
(2) Nagypanel és tulipán – Az 1975-ben az Élet és Irodalom hasábjain folytatott vita felidézése az Országépítő folyóirat 2012/4. számában
(3) Pakson másként csinálják – Városépítés, „vita közben”. In: Dunaújvárosi Hírlap, 1987. XXXII. 33.
(4) Van egy perce? – Makovecz Imre. In: Esti Hírlap, 1987. XXXII. 67.
(5) Paksi Hírnök 1990. II. 10.
(6) Városkép vagy ideológia? Pünkösdkor megszólal a harang. In: Új szövetkezet, 1990. XLIII. 7.
(7) Gerle János (szerk.): Makovecz Imre műhelye. Tervek, épületek, írások, interjúk. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest 1996. 306-307. o.
(8) Szent István-i hagyomány: tíz falu egy temploma – Új templomok épülnek. In: Dunántúli napló 1989. XLVI. 216.
(9) A paksi római katolikus és az ezzel párhuzamosan tervezett és megépült siófoki evangélikus templomról (Új Művészet, 1992. II. 8.)
(10) Lásd bővebben: Népművészeti minták – szerkezetelemzési meditációk 1974-1978
(11) Tervismertetés. In: Gerle János (szerk.): Makovecz Imre műhelye. Tervek, épületek, írások, interjúk. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest 1996. 205. o.
(12) 70/2013. (XII. 16.) BM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, egyes ingatlanok műemléki védettségének megszüntetéséről, valamint egyes műemlékvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról 22.§
