Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„Én alapjainál kezdeném ezt a dolgot. Azt mondanám, hogy a templom, az épület, a benne lévő emberekkel, a szertartások eszközeivel, nem illusztrál. A templom nem hasonlat. A templomnak ilyen értelemben nem szabad »szépnek« lennie. Újra elő kellene venni bizonyos egyszerű evidenciákat. Hogy a templom az Isten háza. Ha valaki ezt a szó legszorosabb értelmében elhinné egy másodpercre, akár sokadmagával, akár egyedül ül egy templomban, térdre kellene roskadnia, vagy talán még sokkal inkább, régi szerzetesszokás szerint arccal a padlóra kellene esnie. Nem tudok másból kiindulni, mint ebből.” (1)
Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke frissen felszentelt lelkészként került Siófokra 1982-ben. Meglepetésként érte, hogy az evangélikus közösségnek nem volt temploma a városban. Némi kutatómunkával fellelte Sándy Gyula ide készített, de meg nem valósult vázlattervét, azonban templomépítésre egészen 1985 pünkösdjéig nem gondolt. Ekkor keresték fel a városrendezési tervet készítő kaposvári építészek azzal, hogy a gyülekezeti teremnek otthont adó Fő utcai villával szemközti parkban kijelölnék a helyét egy evangélikus templomnak. Fabiny még ebben az évben Amerikába utazott a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával, siófoki helyettesítésére keresztapját, Józsa Márton nyugdíjas lelkészt kérte fel. Ugyanakkor felvette a kapcsolatot az oului testvérváros evangélikus gyülekezetével, akik egy 1983-as látogatás során támogatást ígértek egy majdani templomépítés esetére
Az evangélikus közösség templomépítési szándéka elől nem zárkózott el a városvezetés sem: a német és skandináv turistákra számítva támogatták az elképzelést. Makovecz Imrét maga a tanácselnök, dr. Gáti István ajánlotta a helyettesítő Józsa Márton figyelmébe, mondván, ha Siófokon templom épül, azt bízzák neves építészre. A templomépítésben résztvevők között máig legendás történet Józsa Márton és Makovecz Imre első találkozása. A munkatársával, Várlaki Erzsébettel Siófokra látogató építész a vázlatterv elkészítésének határideje hallatán komolytalannak minősítette az egész ötletet, és már el is köszönt, amikor Józsa Márton a következőkkel próbálta mégis megnyerni a feladatra: „Én úgy gondolom, hogy az önök hivatása meg az én hivatásom között sok hasonlóság van. Mi is sokszor küzdünk az igével, ha prédikálni kell, gondolkodunk, és nem jut eszünkbe semmi mondandó. Aztán egyszer csak egészen váratlanul, magunk sem tudjuk, hogyan, mintha villámlás érne, egyszerre megvilágosodik minden, és készen van a prédikáció. Hátha maguknál is így van, építészeknél.” Makovecz erre nem tudott más mondani, mint hogy rendben van, gondolkozik rajta. Majd nem sokkal később így jelentkezett Józsa Mártonnál: „Tiszteletes úr, villámlott.”
A folytatást így összegezte Makovecz Imre: „A siófoki evangélikus templom története Józsa Márton ev. lelkészről, a Vincze családról és a 70-es, 80-as évekről szól, valamint arról, hogy még az Egyházon belül sem olyan könnyű. Józsa Márton kisegítő öreg pap szolgálta a siófoki szórványgyülekezetet. Siófokon akkor már megépült az új zsinagóga a nyári vendégek követelésének megfelelően, s még egy új templom. Józsa Márton a jóindulatú tanácselnöknél elintézte, hogy az evangélikusok is ingyen kapjanak helyet a templomuk számára.
Pénz nem volt, de az a ház, melynek egy kicsin szobáját lakta J. M., az evangélikusoké volt.
A ház árából lett volna a templom. A Vincze család megvette a házat, de a pap bennmaradhatott addig, amíg a paplak is elkészül.
Az egyházon belüli küzdelmes engedélyeztetési küszködés után elkezdődött az építés, a gyűjtés további pénzre. A jó finn kapcsolatokon keresztül Oulu gyülekezetének nagy ajándéka, a teljes faanyagmennyiség is megérkezett. Józsa Márton a vámhatóságnál elérte, hogy az akkori állam nem terhelte meg az ajándékért luxusvámmal és adóval.
Hála az intelligens munkásoknak, Józsa Mártonnak és hűséges segítőinek, a templom elkészült. Azóta is zarándokhelye nyaralóknak, utazóknak, építészeknek, és nem utolsósorban Isten embereinek.
Marci bácsi már odaát van. Zselyken, Besztercén, Ungváron, Celldömölkön, Siófokon át az Úrnál lakozik. Áldás emlékére.”(2)
Az első bekezdések alapján úgy tűnhet, a siófoki evangélikus templom megszületése kedvező körülmények sorozataként magától értetődő volt, azonban ez a történet is majdnem elakadt egy ponton. A helyi egyházügyi titkár ugyanis indokolatlannak tartotta az építkezést, így, miután dr. Káldy Zoltán püspök 1985 decemberében kiadta az engedélyt a templomépítésre, az Egyházügyi Hivatal csak 1986 augusztusában járult hozzá. A templom telkét a gyülekezet megkapta ingyen, a szomszédos telket megvásárolták a lelkészlak számára. Az északi fatemplomokat idéző, kelet-nyugati tengelyű épülettömeg terve az első vázlatokhoz képest sokat egyszerűsödött az egyeztetési folyamatok során, míg aztán 1987 augusztusában sor került az alapkőletételre. A finn testvérváros gyülekezete anyagiakkal és az építéshez szükséges faanyaggal támogatta a siófoki evangélikusokat. Józsa Márton az első egyeztetésektől a templomszentelésig napról napra feljegyezte a templom építésének eseményeit. A jegyzeteket, a lelkész történelmi fordulatokban gazdag élettörténetével kiegészítve Fabiny Tamás adta közre a templomszentelésre kiadott kötetben: … hogy néki szent házat építs… – Józsa Márton és a Siófoki templom.
Makovecz Imre első megépült templomának kritikai fogadtatása pozitív volt, a hívek is nagy örömmel vették birtokba 1990-ben. A lelkészlak és a gyülekezeti terem 1993-ra készült el, már az új lelkészházaspár számára. A templomot 2013-ban nyilvánították műemlékké, annak építészeti, belsőépítészeti és iparművészeti értékeinek megőrzése céljából.(3) 2015-ben jelent meg a Makovecz Imre életművének gondozásáról szóló kormányhatározat, (4) mely a következő években számos Makovecz Imre által tervezett köz- és közösségi épület felújítását tette lehetővé. A siófoki templom az elsők között került be a támogatást elnyerő épületek közé.(5)
A 2017-ben induló felújítás terveit Kravár Ágnes Ybl-díjas építész, Makovecz Imre tanítványa készítette – az eredeti tervek készítésének szemtanújaként. A munkákat Lampért Gábor lelkész szervezte és kísérte figyelemmel a helyszínen. A finn szerkezeti faanyagok harminc év elteltével is tökéletes állapotúnak bizonyultak, azonban a padlóburkolat és padlófűtés korszerűsítése során fény derült rá, hogy a fallal egybeépített gömbfa oszlopok aljzatbeton alatti szakaszai korhadásnak indultak – így ezek kiváltása volt a felújítási program előre nem kalkulált, de legnagyobb feladata. Ezen túlmenően átalakításra került a templomot körülvevő földfeltöltés vízelvezetése, megújultak az előlépcsők, és leglátványosabb elemként a templomtornyot díszítő szárnyak restaurálása is megtörtént.
A templom építésében és felújításában résztvevők a mai napig örömmel emlékeznek vissza a tervezésre, építkezésre, a kialakult emberi kapcsolatokra. A beszámolókat hallgatva óhatatlanul eszébe juthatnak Makovecz Imre gondolatai:
„A másik, amit nagyon fontosnak érzek a templommal, templomépítéssel, de talán nem csak a templomépítéssel kapcsolatosan, az valójában titokzatosabb dolog, mint maga az építészet. Ez pedig az, hogy hol épül e templom, kiknek épül, részt vesznek-e az emberek ebben a dologban, milyen események zajlanak le, amíg épül ez az épület, beleépül-e annak a közösségnek az energiája, figyelme, akarata, reménye, hite az épületbe (…)”(6)
Evangélikus templom
Helyszín: Siófok
Tervezés: 1986
Átadás: 1990, 1993
Munkatársak: Várlaki Erzsébet
Belsőépítészet: Mezei Gábor
Feltámadott Krisztus szobra: Péterfy László
Védetté nyilvánítás éve: 2013
Felújítás: 2017-2021
Tervező: Kravár Ágnes
Munkatársak: Tóth Márton, Kis Bálint
A cikk a szerző az Országépítő folyóirat 2021/4. számában megjelent cikke (7) és dr. Fabiny Tamással készült interjúja (8) alapján született.
A Makovecz Imre épületeinek műemlékké nyilvánításával kapcsolatban készült korábbi interjúnk ITT olvasható.
A cikksorozat előző részei ITT, ITT és ITT olvasható.
Források:
(1) Dobszay László: A Vigilia beszélgetése Makovecz Imrével. In: Vigilia. 1988. LIII. 6.
(2) Makovecz Imre kézirata (Makovecz Központ és Archívum)
(3) 70/2013 (XII. 16.) BM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, egyes ingatlanok műemléki védettségének megszüntetéséről, valamint egyes műemlékvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról. 25.§
(4) 2022/2015. (XII. 29.) Kormányhatározat
(5) 1850/2016. (XII. 23.) Kormányhatározat
(6) Dobszay László: A Vigilia beszélgetése Makovecz Imrével. In: Vigilia. 1988. LIII. 6.
(7) Harmath-Gyetvay Enikő: Egyetértésből született. A siófoki evangélikus templom. In: Országépítő. 2021. XXXII. 4.
(8) Harmath-Gyetvay Enikő: A siófoki evangélikus templom építésének története. In. Országépítő. 2021. XXXII. 4.
