Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„A Sió csárda a szekszárdi Erőhely tövében, a Sió közelében épült a 6. sz. út mellé. A hegyoldal szőlőkkel van beültetve; meszelt falú, zsúp és nádtetős házak között. A rendkívül előnyös táji és forgalmi adottságok, a kilátás, a lejtős terep, a környék présházai és a sajátos formavilágra való törekvés adják az épület egészét. Az épület bisztróból és borozóból, étteremből, valamint az ezekhez tartozó üzemi helyiségekből áll.
Elhelyezésük két szinten történt. Az épület főbb szerkezetei kisméretű téglafalak, ÉTI gerendás BH elemes födémek, fa tetőszékek, és monolit vb. lemez szerkezetek. Az éttermi fogyasztóterek fedőanyaga nád, mennyezete fa. A kilátást biztosító homlokzaton nagyfelületű acélnyílászáró szerkezetek vannak.
Az ablakok szemöldöke, a lábazatok kívül és belül kavicsberakással díszítettek.”
Makovecz Imre a fent idézett három bekezdéssel ismertette a szekszárdi Sió csárdát a Magyar Építőművészet 1966. XV. 4. számában. A cikk Mendele Ferenc építész, az Országos Műemléki Felügyelőség későbbi vezetőjének épületbemutatásával folytatódik. A szerző üdvözli, hogy az épület megjelenésében illeszkedik a présházas, pincés beépítéshez, és játékosságával jól keretezi a funkciót. A tömegalkotással és építészeti részletekkel kapcsolatban a népi építészeti hagyományok sajátos felhasználását emeli ki, amit a szecesszió új, egyéni értelmezéseként értékel. Elhibázottnak tekinti azonban a két, náddal fedett nyeregtetős tömeghez kapcsolódó, azokat összekötő, lapostetős konyhatechnológiai épületrész megfogalmazását.(1)
Utóbbi magatartás Makovecz Imre több épületénél is megjelenik, ezek közül a legmarkánsabban a már elbontott szentendrei Duna Étteremnél.(2) Maga a tervező többször beszélt az itt érvényesülő tervezési koncepcióról. Frank János kötetében így ír a csárdáról: „Ugyanaz a képlet, mint Velencén. (Cápa vendéglő, Velence, 1964 – szerk. megj.) A felnyitott tetők egymástól kissé eltoltak. Az üzemi és vendéglátó rész szerkezete élesen elválik, pontosan ott, ahol a funkció is változik. (A derékszögű szerkesztés ilyen metamorfikus megváltoztatása a funkció hatására Aaltónál figyelhető meg.)”(3) Ekler Dezső építész interjújában (1980) további részletek hangoznak el: „(…) nem nagyon tudok mást mondani, mint azt, hogy igyekeztem kettéválasztani a két funkciót. Van egy ünnepélyesnek, méltóságteljesnek – ravatalozónál szakrálisnak is – nevezhető funkcionális terület, és van egy profánnak nevezhető, úgynevezett gazdasági rész. Ma Magyarországon úgy főznek, hogy jobb, ha a vendég nem tudja, hogyan készítik az ételét.”(4)
Makovecz Imre Ybl-díját 1969-ben „A vendéglátó épületek tervezésében a népi építészet hangulatához illeszkedő, önálló utat kereső építészeti tevékenységéért” kapta,(5) ezek sorába illeszkedik a Sió csárda is. Azonban a „népi-kérdésről” az építésznek elég határozott véleménye volt: „Többször leírtam, többször elmondtam mindenkinek, megmondtam világosan, hogy semmi közöm semmiféle népi ügyhöz. (…) Számomra a legnagyobb meglepetés volt, hogy amikor 1964-ben megcsináltam egy házat Szekszárd mellett, akkor Mendele Ferenc azt írta róla, hogy ez egy neoszecessziós, népies valami. Attól kezdve az Úristen le nem szedte rólam, hogy én, mivel náddal csinálok fedelet, népies vagyok. (…) Azt kimondani, hogy kérem, az én építészeti tevékenységemnek és az én életemnek van egy tengelye, és ez a tengely az antropozófia, és ez az egész tevékenység arra fűződik fel, és minden magyarázat csak ebből kiindulva lehetséges – ezt ma Magyarországon nem lehet kimondani.”(6)
Ekler Dezső építész is foglalkozott az antropozófia és Makovecz építészetének összefüggéseivel. „Rudolf Steiner antropozófiája különös elegye a filozófiának, tudománynak, művészetnek, vallásnak. Középpontjában egy érzékfeletti, ám reálisan átélhető „szellemi valóság” képzete áll, amely leginkább a metafizika, a vallások vagy az etika abszolutum-fogalmaival rokonítható. (…)
Steiner filozófiájának meditatív szemlélete és kiterjesztett valóságlátása sajátos képies gondolkodást hoz magával. (…) Azzal, hogy a materialista felfogás realitás és illúzió kettősségére bomló világát egy átfogó szellemi valóság egységében látja, a realitás „átszellemített” képéhez jut. (…)
Makovecz velencei és szekszárdi vendéglője Steiner első Goetheánumára emlékeztet. (7) A hasonlóság azonban csak külsődleges. A csárdák belső tere, amely tömegformájukat is meghatározza, eltér Steiner megoldásaitól. Makovecz térkoncepciójának lényege egy mozgásképlet: az elemi egyközpontú tér egy magból induló elmozdítása, kibontása, egészen a teret burkoló héj felnyitásáig.”(8)
Mint az a fenti idézetekből kitűnik, a Sió csárda épülete (és a hasonló szellemben tervezett velencei Cápa, valamint balatonszepezdi SZÖVOSZ-üdülő) megkerülhetetlen, ha szeretnénk megérteni azt a szellemiséget, ami Makovecz Imre építészetét meghatározta már pályafutása kezdetén. Láthatjuk, hogy nem egyszerű formalizmusról van szó, s bár a végeredmény a kritika és a közélet egy része szerint „népies”, ez a tény a környezet, a funkció, az anyagok mélyebb megértéséből következik, nem pusztán építészeti eszköz.
Népszerűsége ellenére a csárda 2001-ben végleg bezárt, az épület állapota romlásnak indult. 2011-es műemlékké nyilvánítása (9) ellentmondásos fogadtatásban részesült. Egyrészről sokan a pusztulás megállításának eszközeként tekintettek rá, a tulajdonos azonban éppen ellenkezőleg, „halálos ítéletként” hivatkozott a döntésre. (10) A 2016-os tulajdonosváltást követően reménykeltő fejleményként az új tulajdonos elkészíttette az épület felújítási terveit, újranádazta a tetőket, azonban az átfogó kivitelezés forráshiány miatt a mai napig nem tudott elindulni.
Sió csárda
Helyszín: Szekszárd
Tervezés éve: 1964
Kivitelezés: 1965
Védetté nyilvánítás éve: 2011
Szerkesztő: Scheuerné Pásztélyi Andrea
Belsőépítészet: Tóth Lajos
Szabó Marianne textilfüggönyeivel
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Sáros László György DLA, Csernyus Bence, Fortepan/Bauer Sándor, Makovecz Imre Alapítvány
A Makovecz Imre épületeinek műemlékké nyilvánításával kapcsolatban készült korábbi interjúnk ITT olvasható.
(1) „SIÓ CSÁRDA”, Szekszárd. In: Magyar Építőművészet, 1964. XV. 4. 32-37.o.
(3) Frank János: Makovecz Imre. Corvina Műterem, 1980. 15. o.
(4) Gerle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások. 1959-2001. epl kiadó, Budapest 2015. 99.o.
(5) Ybl Miklós-díjjal 1969-ban kitüntetett építészek. In: Magyar Építőművészet, 1969. XVIII. 4. 9. o.
(6) Beke László interjúja, részletek, 1981. In: Gerle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások. 1959-2001. epl kiadó, Budapest 2015. 96.o.
(7) Architecture of the first and second Goetheanum
(8) Ekler Dezső: Makovecz Imre építészetéről. In: „Váci katalógus” – Makovecz Imre kiállítása, 1983. 19-22. o.
(9) 53/2011. (VIII.25.) NEFMI rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, valamint műemléki jelentőségű területté nyilvánításáról, illetve műemléki védettségek megszüntetéséről 155.§
(10) Mi lesz veled, Sió Csárda?
