Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„A Németh Miklós-féle spontán privatizáció korszakában már megépült egy üzletház a Duna-parton, és Siklósi Jóskával együtt elkészítettük a visegrádi iskola bővítési terveit, amikor felvetődött a tanácsnál, hogy a 11-es út melletti területet teljes egészében föl kéne szabadítani közterületnek, és ott idegenforgalmi fejlesztést kellene csinálni. Megbíztak, s így találtam ki, hogy erre a területre mit kellene elhelyezni. A koncepció lényege az volt, hogy az eredeti visegrádi városszerkezetet kellene megpróbálni visszaállítani, hiszen a jelenlegi nem azonos a középkori és a reneszánsz Visegráddal. Ma éppen arra merőlegesen futnak az utcák. Olyan terv készült, amelyben a lakosság és az idegenforgalmi létesítmények kvázi természetesen keveredtek volna, tehát lakások, panziók, műhelyek és egyebek. Ebből egy fachwerkes középkori települést megidéző, egyúttal természetesen szélsőséges és szürrealisztikus, majdnem visszafelé értendő sci-fis változat jött létre, amelynek a megvalósítására egy jelentős tőkével rendelkező osztrák-magyar cég bejelentette a készségét. Közben történt meg a rendszerváltás, a régi tanácsi társaságban jelentős személyi változás következett be, és az új polgármester ezt a fejlesztést már nem tartotta fontosnak. Közben botránnyá dagadt a visegrádi víztározó ügye és az a körül kialakult politikai csatározások bizonytalanságot hoztak létre Visegrádon. Később meg az ilyenfajta fejlesztések iránti érdeklődés is megszűnt Nyugaton.”(1)
Gerle János építész, szakíró (az Országépítő folyóirat egykori főszerkesztője) Makovecz Imre munkásságát vizsgáló tanulmányában külön tárgyal egy vonulatot, melyet konceptuális tervezésnek nevez. Ezek közé a tervek közé sorolja azokat az 1980-as évek közepétől született település szintű terveket, amikben az építési helyszín történelmi múltja elevenedik meg szinte díszletként vagy éppen átalakult, soha nem volt, de „lehetett volna” állapotban.(2)
Visegrád jelentősége a római kortól kezdve évszázadokon át töretlen volt. A honfoglalás idejétől kezdve uralkodói birtok volt, IV. Béla idejében épült a Fellegvára és az Alsóvára. Ezekhez kapcsolódóan alakult ki az első középkori váralja-település, ami aztán 1345-ben tűzvészben pusztult el, és az udvar Budára költözését követően teljesen elnéptelenedett. Zsigmond király a megmaradt épületek rendbehozatalával, ferences kolostor alapításával kezdte meg az újranépesítést, ami Mátyás király idejében fejeződött be, erdélyi szász családok betelepítésével. A száznegyven éves török uralom idején főként a török helyőrség tagjai lakták a környéket, kiűzésük során aztán újra megsemmisült a település nagy része. Végül 1690-ben kezdődött meg a sváb és magyar lakosság beköltözése, és a város mai képének kialakulása.
A bevezetőben említett idegenforgalmi fejlesztés a 11-es út mellett ezt a több alkalommal megsemmisült városszövetet kívánta megjeleníteni, az előző bekezdésben vázlatosan összefoglalt történelmi folyamatok megidézőjeként. Ennek a településfejlesztési koncepciónak az első elemeként (bár azt évekkel megelőzve) 1982-ben engedélyezett tervek alapján 1986-ra épült fel a fachwerk szerkezetű üzletház. 1985-ben kezdődött meg a Rév utcai iskola bővítésének és új tornatermének a tervezése.
Az iskola barokk épülete különösen fontos épített emléke a településnek, ugyanis ez Visegrád legrégebbi polgári építménye, ami a török hódoltság idejétől eltekintve folyamatosan használatban van. Barokk jegyeket mutat ugyan, de falai – néhol teljes magasságban – még a 14. századi tűzvész nyomait is magukon viselik. A középkori lakóház a török hódoltságot követően templomként működött, és a 18. században építették át iskolaépületté. Olyan sűrűségben viseli hát Visegrád történelmét, hogy ez óhatatlanul hatott a bővítést tervező építészekre, akik nem csak a csatlakozó épületrészekkel idézték meg a múltat, hanem egy csatlakozó városszövetet is álmodtak köré.
A nagyszabású tervből végül mindössze az új tornacsarnok valósult meg, 1988-ra. A koncepció szellemében még egy családi ház épült fel 1992-re. Az üzletház viszont a ‘90-es évek második felében leégett. Ami a megvalósult épületeket és papíron maradt terveket összeköti, az a német nemzetiségű lakosság előtt tisztelgő fachwerk-szerkezetű építési mód és a középkori-reneszánsz formákat és beépítést idéző megfogalmazás.
Az iskola bővítésére végül 2021-ben került sor. Ezzel párhuzamosan zajlott a tornacsarnok felújítása is. Az előkészítő munkálatok már évekkel korábban megkezdődtek Sáros László György DLA építész irodájában. Így amikor megszületett a támogató kormányhatározat, (3) annak első ütemébe bekerült ez az épület is. A város elképzelése szerint készült egy felújítási és egy bővítési tanulmányterv is. A 2019-es kiviteli tervek már csak felújításról és korszerűsítésről szóltak, ezek alapján 2020-2022 között zajlott a felújítás. Új tetőhéjalást kapott az épület, megújultak a faszerkezetek. A vegyesen kő és tégla anyagú falak belső oldalára hőszigetelő vakolat került, a padlók teljes rétegrendjükben megújultak.
A tornacsarnok történetéhez lazán kapcsolódik ugyan – de mint láttuk, a tornacsarnok csupán egy töredék Makovecz Imre Visegrád városára készült terveiben –, talán fontos megemlíteni, hogy a felújítás ideje alatt a középkori városszövet helyére épült rendezvényház (A+ Építész Stúdió, 2014) leégett. A területen, amire egykor Makovecz Imre egy középkori város álmodott, a Visegrádi Táborok (4) 40. évfordulóján új pavilon épült, és 40 gyümölcsfát ültetett el a település az élet folytonosságába és a jövőbe vetett hit szimbólumaként.
A tornacsarnok 2024-ben kapott műemléki védelmet. (5)
Magyar László Tornacsarnok
Helyszín: Visegrád
Tervezés: 1985
Átadás: 1988
Munkatársak: Siklósi József, Várlaki Erzsébet
Felújítás: 2020-2022
Felelős tervező: Sáros László György DLA
Munkatárs: Pusztai Róbert
Védetté nyilvánítás éve: 2024
A cikk az Országépítő folyóirat 2023/2 számában megjelent írások (6),(7) felhasználásával született.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Csák Miklós, Gerle János, Sáros László György DLA, Makovecz Imre Alapítvány
Források
[1] Gerle János (szerk.): Makovecz Imre műhelye. Tervek, épületek, írások, interjúk. Mundus Kiadó, Budapest 1996. 243. o.
[2] Gerle János: A Stephaneum Makovecz Imre életművében. In: Gerle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások. 1959-2001. epl Kiadó, Budapest 2015. 281. o.
[3] 1850/2016 (XII. 23.) Kormányhatározat
[4] Makovecz Imre építész hallgatók számára szervezett építőtáborai 1981-től kezdődően
[5] 36/2024. (X. 31.) ÉKM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról
[6] Harmath-Gyetvay Enikő: A „lehetett volna” építészetének bástyája Visegrádon: a megújult Magyar László Tornacsarnok. In: Országépítő. 2023. XXXIV. 2.
[7] Sáros László György DLA: Újjáéledő tornacsarnok Visegrádon. In: Országépítő. 2023. XXXIV. 2.
















