Az aranykor megteremtéséről

A Makovecz Imre által tervezett Képes kávéház közelmúltbeli megépülése kapcsán Pénzes Ottóval, a Mátészalkai Művészetbarát Egyesület elnökével, a Képes Géza Általános Iskola igazgatójával beszélgettünk tanítványság és tanítóság kérdéséről, valamint a Makovecz Imre által képviselt gondolatok mindennapokban való megéléséről.

A Makovecz-kormányhatározat támogatásával létrejött beruházások kapcsán a korábbiakban egy-egy közösség identitásának megteremtésére, helyreállítására szolgáló épület felújítását mutattuk be. Mátészalkán viszont egy új intézmény született Makovecz Imre tervei alapján, melyek magánkezdeményezésre készültek. Hogyan fogalmazódott meg a Képes kávéház ötlete?

1999-ben alakult a Mátészalkai Művészetbarát Egyesület, különlegesen nagy létszámmal. Az Egyesületnek fénykorában négy-ötszáz tagja volt: a városban élő polgári közönség és elszármazott lokálpatrióták, akár New Yorkból, Párizsból, s számos tiszteletbeli tag, akik valamilyen módon kötődnek Mátészalkához. Ennek a közösségnek volt a kezdeményezése, már megalakulásakor, hogy létrejöjjön egy polgári közösségi tér – a szándéknak pedig én voltam a szószólója. Az alakulás óta számos városvezető váltotta egymást, kivétel nélkül mindegyikük támogatta a gondolatot, ám anyagilag nem tudták előmozdítani a megvalósulást. Ezért nyugodtan nevezhetjük ezt is egy közösségi kezdeményezésnek: a városvezetés és az Egyesület tagsága egyként támogatta. Utóbb aztán a megvalósulásban az egyesületi tagok ténylegesen is részt vettek: a belsőépítészet kialakításában, a berendezések felszerelésében, közben a feleségeink még a takarításban is segítettek.

2021 végén készült önnel egy podcast az orszagepito.netre. Ennek alapján az Egyesület megalakulását megelőzően már jó tíz éve ismeretségben, atyai barátságban volt Makovecz Imrével. Mégis, gondolt-e arra valaha, hogy egyszer az ő tervei alapján felépült kávéházban beszélgethetünk a kávéházról?

Ha nem hittem volna benne, nem nyüstöltem volna Imre bácsit. Végül akkor dőlt el a kérdés, amikor egyik beszélgetésünknél Szabó Marianne, Makovecz Imre felesége is jelen volt. Ő korábban sosem hallotta, mivel gyötröm Imre bácsit, de akkor, amikor ez kiderült számára, rám nézett, és azt mondta: „Nyugodt legyél, meglesz.” Ettől kezdve tudtam, hogy megvalósul az elképzelés. És 2007 karácsonyán érkezett egy boríték Makovecz Imrétől, benne a tervek. Persze tagadhatatlan, volt egy időszak, amikor már elengedtem az egészet, annyira reménytelennek tűnt, hogy valaha megépíthetjük. Végül jóval Makovecz Imre halála után jött el az a pillanat, amikor Zsigmond László újra felszította a tüzet, és az Egyesülettel együtt belevetettük magunkat a megvalósításba. És lám, most itt ülünk – Imre bácsi meg nyilvánvalóan lát és hall bennünket.

Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Fotó: Jakab János, Filmbarát Stúdió – drónkép

A teljes szöveg az Országépítő folyóirat 2022/2-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.