A Makovecz Imre életművének gondozásáról szóló 2022/2015. (XII.29.) Korm. határozat keretében megvalósult épületfelújítások egyike volt a mára teljesen befejeződött bagodi faluház korszerűsítés és felújítás, amelynek tervezője Fülöp Tibor volt.
Az épület a volt Farkas-kúria, későbbi munkásszállás rekonstrukciójával valósult meg 1986-ban. A boldogfai Farkas család egyik ága a 19. század elején költözött át Boldogfáról (ma Zalaboldogfa) Bagodba. A család több nemzedéken át birtokolta és több ízben bővítette a nemesi kúriát, amelynek utolsó tulajdonosa boldogfai dr. Farkas Tibor (1883-1940) jogász, legitimista politikus, országgyűlési képviselő volt. Özvegyét, pálfiszegi Pálffy Juditot (1906-1993) és két árváját a kommunizmus elején kitelepítették, az épületet és birtokot pedig államosították.
Az 1987-es felújítás Makovecz Imre és Koppány Zoltán tervei alapján zajlottak és az épület környezetével is foglalkoztak. Az épület egy, két utca által közre zárt, orsószerű téren áll, amelyet Csutoros Sándor útszéli kereszt metamorfózisát megjelenítő szobrai díszítették, elpusztulásukig. Az utcákban sorakozó házak a ’80-as években épültek, anyaghasználatuk, elhelyezkedésük, tömegformájuk és építészeti megoldásaik a korra jellemző képet mutatnak.
A Faluház többszöri tatarozáson esett át, amelyek jellemzően foltszerű beavatkozások voltak energetikai, akadálymentesítési pályázatokhoz igazítva, de az eredeti kúria épület építészeti értékeit megőrizve. Az építmény a lakosság számára fontos kulturális rendezvények lebonyolítására szolgál. Helyet ad civil szervezeteknek, kiállító térnek és információs pontnak is, esetenként családi rendezvényeknek. A megoldatlan talajvíz-elvezetés miatt sürgős beavatkozást igényelt.
A „Makovecz-kormányhatározat” által finanszírozott felújításoknál minden esetben a legfontosabb szempont az épület arculatának, szellemének megőrzése, illetve helyreállítása azokban az esetekben, amikor az az idők folyamán sérülhetett. Minden esetben az eredeti tervek jelentik a kiindulási alapot és az egész folyamatot a műemléki gondosság jellemzi.
A meglévő épület funkcionálisan két részre tagolódott. Az épület földszintjén helyezkedik el a rendezvénytér-kiállítótér-információspont hármas egysége mellett az intézményt kiszolgáló vizesblokk és kazánház. A fedett teraszról a lépcsőn lehet lejutni a pinceklubba, amelyhez egy raktár is tartozik.
Az épület hangulatát meghatározó építőelem a fa, ami visszaköszön a lépcsőn, a nyílászárókon, bútorokon és az előtetőt tartó ágasfákon is reagálva a természet közelségére. Az egyszerű nyeregtetős épület a két főirányba meg van nyitva, így aktív a kapcsolata a parkkal.
Az épület műszaki állapota mára leromlott, a pince vizesedése, illetve a fűtési és világítási rendszer korszerűtlensége nehezíti a működést. A tetőzet cseréje és a komplex akadálymentesítés korábban, más forrásból már megvalósult.
A mostani felújítással újra kialakításra kerül egy pinceklub, amely helyéül szolgálhat fiatalok rendezvényeinek. Ehhez kapcsolódóan elbontásra került az itteni cserépkályha, megoldódott a vízszigetelés (drénezéssel, szellőzővakolattal), megújult a padlóburkolat, a fűtés és a villamos hálózat.
A pincébe vezető lépcső felújítás után visszakerül a helyére. A teljes külső homlokzat átfestésre került, a szükséges helyeken páraáteresztő anyagból. Felújításra kerültek az előlépcsők és az előtetőt tartó ágasfák.
Az eredeti terveken szereplő műkő lábazat forrás hiányában elmaradt, amit most sikerült a padlóburkolattal azonos minőségű mészkő lappal pótolni. Jelenlegi színpad és kiállítási paravánok helyett az épülethez illő, új szerkezetek készültek. Az elöregedett fa székek és asztalokról mintavétel után az eredetivel megegyező reprodukciókat gyártottak. A földszinten is megvalósult a falnedvesedések kezelése a fűtési és világítási rendszerek korszerűsítése.
Az épület jelenleg úszik a zöldfelületben, így elkészült a parkosítás is az önkormányzat önerejéből az archív fotók alapján újra elkészített faszobrok környezetében. Dicséret illeti őket a helyi szakemberek közötti szervezőmunkáért is!
