Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„Ebben a világban, ahol csak előregyártott elemeket lehet használni, ahol az épület csak lapostetős lehet, ahol kezdik a parasztházakat tönkretenni, az utcai ablakokat háromszárnyas típusablakokra kicserélni, ami a vertfalú házat széthasítja; ebben a világban épül meg a berhidai vendéglő, aztán egymás után a kis épületek.”(1)
Berhida Veszprém vármegyei település, Veszprémtől keletre, Várpalotától délre. A XII. századi falu a veszprémi püspökség birtoka volt, és a legenda szerint II. Géza is megfordult itt, elveszítve ónból és horganyból öntött pecsétnyomóját. (Ezt az 1800-as évek elején találta meg egy földműves.) Kőboltozatos műemléktemploma a 13. században épült. Az 1920-as években induló iparfejlesztést követően rohamos növekedésnek induló településbe sorra olvadtak be a szomszédos falvak.
Itt épült fel Makovecz Imre első épületeinek az egyike, a berhidai kisvendéglő. A vendéglőről jelenleg nem lelhetők fel sem tervek, sem archív fotók, néhány kivétellel. Nem jelent meg publikáció részeként, és a tervező is csak elvétve említette – azonban az említések súlyt adnak az épületnek az életművön belül. Elég csak az 1992-es skóciai kiállítás katalógusában szereplő mondatot idézni: „Az élő építészet, amit a berhidai vendéglő megépítése óta művelek, 1962 óta a változást fejezi ki, új vagy feledésbe merült szempontokat akar érvényesíteni.”(2)
A BUVÁTI szigorú világából a SZÖVTERV emberközelibb irodájába kerülő tervező itt kapott annyi szabadságot, hogy a vendéglő- és áruházépületeket az antropozófiából táplálkozó tervezési elvek szerint kísérelhesse meg megvalósítani. „Úgy próbáltam a magam agyrémeit eladni, hogy 6H-s ceruzával rajzoltam meg a bemutatandó terveket, hogy lehetőség szerint ne lehessen látni semmit, persze látták, de azt is mondhatták, hogy nem látták; (…) a lényeg az, hogy így épült meg a hatvanas évek elején a berhidai meg a velencei vendéglő.”(3)
A velencei, szekszárdi és balatonszepezdi vendéglő- és üdülőépületek közös szellemi forrásáról bővebben írtunk a tárgyi épületek bemutatása során. A berhidai vendéglő ezeket időben megelőzi, azonban azokkal azonos forrásból fakad. Makovecz Imre korai épületeit részletesen elemző Ekler Dezső így írt a berhidai házról:
„Korai tervei például idegenül hathatnak a szemlélőre, ha nem ismeri Rudolf Steiner építészetét. Ha nem látja, hogy például a berhidai éttermet, Makovecz első autentikus munkáját milyen szoros kapcsolat fűzi Steiner második Goetheanumához.
Ugyanaz az expresszív formálás. A házat mintha a belsejéből induló erők alakítanák. A részletformák szinte megszemélyesítik a statikai erőket. „Mintha lelke volna a háznak” – ahogy Steiner fogalmazta. Persze a ház nóvumai is jól mérhetők, ha a Goetheanummal vetjük össze. Makovecz konkáv formát ad a ház főhomlokzatának, és ezzel hatalmas ölelő gesztussá nagyítja az épületet. Steinernél a részletek plasztikus tektonikája utal a természeti formákra, Makovecz az egész épületet egy hatalmas lény szürreális képzetévé változtatja, s ezzel sok későbbi házát előlegezi meg.”(4)
Az épület fogadtatása és későbbi sorsa nem ismert. Az építkezésről röviden beszámolt néhány korabeli újsághír: „A vendéglátóipari hálózat több mint 70 új építkezéssel gazdagszik. (…) Berhidán kisvendéglőt [építenek].” – adta hírül a földműves-szövetkezetek falusi korszerűsítéseit taglaló cikk.(5) A Veszprémi Napló homlokzati tervet is mellékelt a rövidhír mellé: „Nagyvárosi kivitelű vendéglő épül Berhidán. A kisvendéglő építésére a földművesszövetkezet egymillió forintot biztosít, a berhidaiak pedig százezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel.”(6) Végül az 1964-es megnyitás idejéről is értesülhetünk: „Egymillió forint költséggel kisvendéglő és cukrászda nyílik Berhidán. A régen várt létesítmény megnyitására május 30-án kerül sor.”(7)
Az archív fotót a jelenlegi állapottal összehasonlítva látható, hogy az eredetileg teljes egészében üvegezett homlokzati szakaszt előbb részben felfalazták, később a megmaradt üvegezést is „bedeszkázták”. Szintén eltűnt a belső udvarról nyíló nagy méretű nyílás, illetve maga az udvar is paravánnal lett elválasztva az utcától, így kialakítva egy belső kerthelyiséget. Az épület másik szárnyán (a tervek hiányában, csak a tömeg zártságából ítélve feltehetően a konyhatechnológiai szárnyon) új ajtó jelent meg a belső udvarra nyílóan. A belső udvart mintegy keretező, túlnyúló pengefalak is eltűntek. Összességében visszafordíthatatlan átalakítás nem történt az épülettömegen, mégis elvesztette eredeti karakterét.
A 2024-es műemlékké nyilvánítást(8) a városvezetés üdvözölte, kifejezve a reményét, hogy hiteles rekonstrukciót követően az épület a település ékköve lehet.(9) A helyreállítás azonban nemcsak Berhidán pozícionálná újra az egykori vendéglőt, hanem az életművön belül is méltó helyre kerülhetne ez a korai, a makoveczi szerves építészetet elindító épület.
Vendéglő
Helyszín: Berhida
Tervezés: 1963
Megvalósulás: 1964
Védetté nyilvánítás éve: 2024
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Csernyus Bence, Dénes György, Makovecz Imre Alapítvány, Veszprémi Napló
A cikksorozat előző része ITT olvasható.
Források:
(1) Fábián Rigó Tamás interjúja Makovecz Imrével. In: Országépítő. 2004. XV. 4. melléklete. 31-36. o.
(2) Gerle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások. 1959-2001. epl Kiadó, Budapest 2015. 204. o.
(3) Fábián Rigó Tamás interjúja Makovecz Imrével. In: Országépítő. 2004. XV. 4. melléklete. 31-36. o.
(4) Ekler Dezső: Makovecz Imre építészetéről. In: Makovecz Imre kiállítása (katalógus). Madách Imre Művelődési Központ, Vác 1983. 19. o.
(5) Szabad Föld, 1963. XIX. 8.
(6) Veszprémi Napló, 1963. XIX. 73.
(7) Veszprémi Napló, 1964. XX. 45.
(8) 36/2026. (X. 31.) ÉKM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról
(9) Munkásszálló volt Makovecz első tervezése: Veszprém Vármegyei Hírportál
