A város hosszan elnyújtózik a Szamos völgye mentén, de felkúszik a környező dombokra is. Szaporodnak a házak, zsugorodik a város tüdejét alkotó zöld felület. Ezért lakói egyre gyakrabban a nagyváros fényei helyett az erdei kalandot választják. Ha a feleki tetőn letértünk a mikesi házak felé nyugati irányba, keskeny, aszfaltos út vezet Erdőfelek határáig, majd innen pár kilométer mezei úton kanyarogva a Bükkbe érkezünk. Bükkös, gyertyános, tündéri táj fogad, váratlanul felbukkanó hatalmas gömb kövekkel. Az erdő szélén Kaszoly-Mikesi házak nevű kis település. A közeli Mikes faluról kapta a nevét, amelyet még a tatárok elől menekülők alapítottak valamikor a XIII. században. A település déli szélén található másfél hektáros telek az úticél, ahová a kalandpark épült.
2010-ben mikor a Szélyes család megkeresett a kalandpark gondolatával, már kész volt az általunk tervezett családi házuk, tehát megvolt a kölcsönös bizalom, volt mire alapozni. Már az első terepszemlén megragadott a fiatal gyertyán erdő sugárzó energiája. Ez az érzés végig megmaradt bennem a tervezés során és arra késztetett, hogy ennek tudatában a lehető legnagyobb empátiával viszonyuljunk a környezethez.
Az engedély megszerzésének feltétele az erdészet részéről egy ötször nagyobb felület erdősítése volt. Ettől függetlenül a kalandpark területén, miután pontos topográfiai felmérés készült, igyekeztünk szinte minden fát megtartani, hiszen ezek képezték egy-egy eszköz tartóelemeit is.
A pályák szakmai tervezését és kivitelezését a magyarországi ALPINGAMES csapata készítette. Bemérték a fák törzsének épségét, terhelhetőségét, aztán követezett a fákra kíméletesen rögzített gyűrűk, majd a korosztályoknak, képességeknek megfelelő nehézségű pályák kivitelezése. 2014 augusztusára elkészültek az akadálypályák. A fogadóépület építése még egy évet vett igénybe. Jó hangulatú, tökéletes csapatmunka volt az építész munkatársaktól, a szakági tervezőkön, az építésvezetőn keresztül, a kivitelezőig, nem kis mértékben Levente és Éva tulajdonosok kiemelkedő szervezőkészségének, leleményességének köszönhetően. Az átadásra 2015-ben került sor.
Fával borított, könnyű szerkezetű faház fogadja az ide érkezőket. Mint egy hatalmas alvó óriás elnyújtózik a fák között. Tömege két inflexiós ponton egymásba kapaszkodó körív mentén kihúzott keresztmetszetből alakult ki. Geometriája a fák lombkoronáját követi és körülöleli a macskakővel kirakott teret a pályák felé néző tornáccal, méretes, hántolt faoszlopokkal. A tetőszerkezete Gyergyóban előregyártott ragasztott tartókból, a héjalása székelyvarsági hasított zsindellyel készült. Az útról merőlegesen induló épületrészben a bejárat mögött a recepció kapott helyet, 20 férőhelyes étkezdével, konyhával. A tetőtérben mosdó, hálószobák vannak. A szennyvízelvezetés összetett víztisztítóval történik, a megtiszított víz újrahasznosításra kerül. A belsőépítészet rajzolásánál a külső forma adta lehetőségeket használtuk ki, a világítótestek a tulajdonos iparművész ismerősének, Valer Crișannak egyedi alkotásai.
Szöveg: Müller Csaba
Fotók: Márton Attila és Miklós Károly
A cikk teljes terjedelmében az Országépítő folyóirat 2024/1-es számában olvasható, amely ITT megvásárolható.
