Az elmúlt években egy állami építési program első ütemeként az ország 5 városában épültek Honvédelmi Sportközpontok. Az épületekben a 10 állásos nyitott lőtér mellett tornaterem és egy tanterem is épült, hogy a testi képességek mellett a szellemit is edzeni lehessen és igazi közösségek alakulhassanak ki a sportlövészet köré szervezve.
A Baján, Balassagyarmaton, Szarvason, Szigetváron és Újfehértón felépült Honvédelmi Sportközpontok tervezési programja szerint „alapvető társadalmi céljuk a sportlövészet, mint szabadidős tevékenység népszerűsítése, oktatása, edzések megtartása gyermekek és felnőttek számára. A létesítmények a lőfegyver tartással kapcsolatos gyakorló és szolgáltató tevékenységen túl oktatási, nevelési feladatokat is ellátnak”. Az épületben 10 db 50 méteres kispuskára méretezett nyitott lőállás lett kialakítva, amelyek közül 5 db 25 méteres sportpisztoly és légpuska lövészetre is alkalmas. Emellett a földszinten egy tornaterem, az emeleten egy oktatóterem épült, a szükséges öltözőkkel, irodákkal, kiszolgáló funkciókkal kiegészítve. Az épületek elhelyezésénél építtetői cél volt, hogy gyermekek számára biztonságosan elérhetőek legyenek, ezért a lövészet hangterhelését figyelembe véve jellemzően a települések szélén, autóval és bicikliúttal is elérhető helyeken épültek fel.
Az épületek formálása is ezt a településszéli szituációt követi a szerves építészet eszközeinek felhasználásával. A Sportközpont két épületrészre osztott. Az 50 méteres lőpálya beton fallal körbevett, golyófogókkal osztott lapos tömege csatlakozik a cserépfedéses tetővel fedett főépülethez. Ez az utca felőli épületrész a nagy tető alatt tornácokkal, beugrókkal és bővítményekkel tagolt, amelyek jó aránnyal osztják és gazdagítják a tömeget. Átmeneti terekkel, tornácokkal fogadják a látogatót, a nagyméretű üvegfelületek bepillantást engednek az épület életébe, a kiszolgáló funkcióknál pedig kellő mértékű zártságot biztosítanak, ezzel folyamatosan változó képet adva az épületnek. Tiszta viszonyt látunk az épülettömegek között, az utca fele igényesen formált, gyakran az egyedi téglaburkolatok léptékéig megtervezett mikró architektúrával, hátrafele pedig egy visszafogottabb formálást, festett zsalukő fallal és a lőpálya egy része felett trapézlemez tetőfedéssel. Ahogy az életnek és a lövészetnek megvan a hierarchiája, úgy az épületnek is és nem csak horizontális, hanem vertikális értelemben is. A nehéz tégla lábazatról könnyedebb vakolt és deszka burkolatos felületek futnak fel a hagyományos cseréptetőig. Az építész ezzel a használókban valószínűleg nem is tudatosuló, de létező renddel segíti a ház belső életét, ugyanakkor biztosítja, hogy a Sportközpont tömege jól illeszkedjen a nagyméretű, esetenként csarnok jellegű szomszédok közé, legyenek azok ipari épületek vagy éppen egy kézilabda csarnok.
Szöveg: Csóka Balázs
Fotók: Szántó Tamás
