Egy kisgyermek fejlődésében rendkívül nagy szerepet játszik az első néhány év. Többnyire nem őrzünk emlékképeket erről az időszakról, mégis ekkor érnek bennünket azok az első benyomások, amelyek nagy hatással lesznek személyiségünk alakulására. Ahogy felfedezzük a körülöttünk levő világot, színeket, formákat, arányokat érzékelünk. Szükségünk van egy biztonságot adó, szeretetteljes közegre, ahová jó megérkezni, és ahonnan bátran lehet elindulni. Ebből a gondolatból táplálkozik Horváth Zoltán terve is. Alapelve, hogy nyugodt és otthonos közeget teremtsen azoknak a gyerekeknek is, akiknek szülei kénytelenek segítséget kérni nevelésükben, hogy az igazi otthontól való távollét ne jelentsen számukra idegen környezetet, kiszakadást.
Bugyi nagyközség Budapest déli szomszédja, tenyérnyi hely Magyarország szívében. Háromfoglalkoztatós bölcsődéje egy kisebb középület, mégis a kortárs magyar organikus építészet egyik kiemelkedően szép példája. A ház az ide látogató számára már első látásra harmonikus képet mutat, homlokzati részletei kíváncsivá tesznek: a lineáris házon megjelenik egy gömbölyded forma, az íves tömeget egyenesek osztják. Léptéke befogadható, formavilága a helyiek számára ismerős, az avatott szem pedig felfedezi benne az első skicc lendületét, a ház rajzosságát.
Az épület a magyar hagyományokból merítkezik, archetípusa a térségre jellemző alföldi parasztház. Formálása egy határozott, mégis lágy mozdulat: egy egyenes és egy hajlított hosszház találkozása. Tömegformálásának praktikus indoka a funkcionalitás: a centrális rendbe forduló, szabadabban formált szárnyban a csoportszobák kaptak helyet, míg a tengelyesen szerkesztett hosszház a működés elengedhetetlen térsorát, a kiszolgáló funkciókat (a melegítőkonyhát, mosodát, irodát) rejti. A találkozás pontjában hangsúlyt kap a főbejárat, túloldalán az eltartásból adódóan feltárul a kert.
Szöveg: Patai Boglárka
Fotó: Kedves Zsófia
A teljes szöveg az Országépítő folyóirat 2022/1-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
