Az építész, tervezzen akár meglévő településszövetbe, akár természeti környezetbe, kis odafigyeléssel megtalálja azokat az adottságokat, amik az éppen oda való épület megfogalmazását segítik. Lehet ezeket az adottságokat kötöttségeknek tekinteni, és lehet rájuk olyan alapként nézni, amik a munkánkat megkönnyítik. Bogos Ernő számára az erdélyi táj, az erdélyi épített örökség értékekben bővelkedő táptalaj, amiben az épületei gyökeret tudnak ereszteni.
Lóvész Csíkszeredától 18 kilométerre, a Csíki-medence északkeleti csücskében helyezkedik el. Házai, kis gazdaságai a Keleti-Kárpátok kanyargós útjai mentén elszórva sűrűsödnek, ritkulnak. A település Moldvából betelepített román lakóival szigetként jelenik meg a székelyföldi magyar közegben. Típusterv szerint épült görögkeleti temploma magas dombon áll, fallal kerített temető közepén.
A kápolna úgy bújik meg a kis templom szentélye mögött, hogy a falu felől nem is látszik. Tájolása követi a templom keletelt tájolását, azonban nem annak folytatásában, hanem tengelyéből kissé kimozdítva helyezkedik el. A funkcióból eredő határhelyzet több szinten jelenik meg az épület pozicionálásában is: a temetőt kerítő fal töréspontjába került – félig bent van, félig kint. Kihasználva a dombon átbukó elhelyezkedést, két szintes lett: a kerítésen belüli megszentelt térből tárul fel a kápolna, az alagsori technológiai helyiségek külső bejáraton át is megközelíthetők a kerítés külső oldalán. Az épület megjelenésében a hagyomány és a természetesség jellemző: a földből kinövő kőburkolatos lábazaton fehér falak ülnek, a bádog fedésű tető az ablakokkal osztott, a kissé visszahúzott fa párkány fölött lebegni látszik. Az enyhén íves gerinc olyan, mintha a környező dombok és hegyek sziluettjét ismételné kicsiben.
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2025/1-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Fotók: Szigeti Vajk István, Bogos Ernő
