Tíz évvel ezelőtt, 2016. június 28-án hunyt el Csete György Kossuth-díjas építész, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Az építész a köré szerveződő Pécs Csoport vezetőjeként Bartók Béla és Kós Károly példáját követve a korszerű magyar regionalista-organikus építészet megteremtésének megkerülhetetlen alakja, állandó alkotótársaival, Dulánszky Jenővel és Csete Ildikóval. A magyar szerves építészet mesterének munkásságáról egy-egy emblematikus épületének bemutatásával emlékezünk meg.
A Kiskunmajsa – Marispusztán épült ‘56-os kápolna bejárata előtt egy ágyúgolyó roncsolta csonkatorony és egy henger alaprajzú, felfelé ívesen szűkülő vasbetonhéj szerkezetű torony áll. Testén, amely leginkább egy lövedék alakját formázza, gépfegyversorozatok és lövedékek ütötte lyukakat imitáló nyílások sorakoznak. A kápolnába lépőre sötét mennyezet borul a csillagok képével, vagy talán golyóütötte lyukakkal. A szemközti falon kerámialapokat helyeztek el az 1956-ban kivégzettek neveivel, oltárképként áll a szabad természetre nyíló kerek ablak, kereszt alakú osztásán feszülettel. Előtte Csete Ildikó oltárterítőjével fedett egyszerű, négylábú asztal van. Építészeti eszközökkel előadott, megrendítő tisztelgés ez az elhunyt szabadságharcosok, és a kápolna talapzatában nyugvó Pongrátz Gergely, valamint bátyja, Ödön emléke előtt.
A szöveg és a fotók az Országépítő folyóirat 2013/1 számából (Deák László – Jankovics Tibor: Csete György 75 éves), illetve a Csete Alapítvány archívumából származnak.
A fotókat Zsitva Tibor és Csete Örs készítette.
’56-os kápolna
Helyszín: Kiskunmajsa
Tervező: Csete György
Oltárterítő: Csete Ildikó
Építés: 2001-2004
