Tíz évvel ezelőtt, 2016. június 28-án hunyt el Csete György Kossuth-díjas építész, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Az építész a köré szerveződő Pécs Csoport vezetőjeként Bartók Béla és Kós Károly példáját követve a korszerű magyar regionalista-organikus építészet megteremtésének megkerülhetetlen alakja, állandó alkotótársaival, Dulánszky Jenővel és Csete Ildikóval. A magyar szerves építészet mesterének munkásságáról egy-egy emblematikus tervének bemutatásával emlékezünk meg.
A Pécsi Tervező Vállalat, mint az akkori területfelosztás folytán illetékes tervezőiroda, megbízást kapott a Pakson épülő atomerőmű szolgálati lakótelepének tervezésére. A feladat a városrendezés, az intézmények és lakóépületek terveinek elkészítése volt, beleértve a megvalósításhoz szükséges műszaki munkarészeket, köztük a nagypaneles lakóházak és elemeik terveit is.
A tervezés tulajdonképpen az építéssel egy időben történt. Meglévő típusépületet kellett a megadott helyszínre adaptálni. A panelépület annyira sivár volt, hogy magát a kivitelezőt is megrémítette, ezért valamilyen, lehetőleg egyszerűen végrehajtható beavatkozást várt, ami legalább a házak megjelenésén javít anélkül, hogy a gyártás ütemében fennakadást okozna. Ekkor került az épületek kavicsolt homlokzatának felületébe a fehérre festett, mélyített minta.
A feladat további része egy továbbfejlesztett épülettípus tervezése volt. Csete felismerte: ki kell törni a dogmák szorításából, tartalmában és szellemükben megújult lakóépületeket kell tervezni a lakótelepeket jellemző arctalan szürkeség kiváltására. Ez a szándék vezette a lakóházak és közintézmények elhelyezését, alaprajzaik elrendezését, tömegeik, homlokzataik kialakítását. A felületi minta mellé ennek megfelelően formált loggia-oldalfal, erkélykorlát és bejárati építmény társult. A formák a Kárpát-medencei ősi kultúrák emlékeit idézik. Felismerhetők bennük a szatmári fejfák alakjai, valamint a magyar díszítőművészet gazdag formatárában fellelhető növényi-organikus elemek. A házak elkezdtek kiemelkedni a földből, és a régi falu feletti dombon messziről is jól láthatóan virulni kezdett a „tulipán”.
A hatalom heves reakciója az Élet és Irodalom hasábjain, Major Máté hosszan tartó vitát kiváltó cikkében manifesztálódott. (A vitát az Országépítő 2012/4. száma teljes terjedelmében közölte; érdemes megjegyezni, hogy aktualitásából semmit sem vesztett.) A vita, és különösen az után, hogy Major professzor a két világháború közötti reakció erősödésével, majd a fasizálódással állított párhuzamot (ÉS 1975. okt. 11. Itt a tulipán), a kísérlet megszakadt. Valószínű, hogy nem az építészeti formálás volt a hatalom legnagyobb gondja. A fejlesztett típusban a panellakások alaprajza is átalakult: főzőfülke helyett konyha, kamraszekrény helyett éléskamra, valamint étkező épült; elég nagy ahhoz, hogy a hagyományos magyar lakóházhoz hasonlóan a családi együttlétek legfőbb helyisége lehessen. A lakótelepekben megtestesült kaszárnyamodellen, az individuum elfojtásán és az emberi kapcsolatok lehetetlenné tételén, az önálló létfenntartás kellékeinek kizárásán esett csorbát az önkény nem viselhette el. A feladat befejezését másra bízták, a pécsi építész közösséget a munkákból kizárták. A politikai nyomás kényszerítette ki később a csoport finomabb eszközökkel megszervezett feloszlatását. A kísérlet eredménye azonban – ha torzóként is – máig látható. Szerepe a kozmopolita, konstruktivista dogmák lebontásában és a magyar szerves építészet kibontakozásában elvitathatatlan.
A „tulipános vita” során felrémlett a népi-urbánus szembenállás szelleme. Az épületeken megjelenő motívumok létjogosultságát Major professzor a paraszti kultúra retrográd volta okán vitatta, noha e minták eredetében a „népi” formavilág nem lemásolt modell. Földrajzi adottságaink miatt és történelmünk folyományaként ez az egyetlen autentikus eszköz a régmúltban gyökerező kulturális hagyományaink közvetítésére. Csete építészeti formanyelvébe ezek az elemek a Bartók által leírt transzformáción át épültek be. Kutatásai az építészeti hagyományok mellett, a bútorok és egyéb használati eszközök, valamint a díszítőművészet formavilágára is kiterjedtek. A motívumok megismerésében, feldolgozásában állandó partnere felesége, Csete Ildikó textiltervező iparművész.
A szöveg és a fotók az Országépítő folyóirat 2013/1 számából (Deák László – Jankovics Tibor: Csete György 75 éves), illetve a Csete Alapítvány archívumából származnak.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Atomerőmű lakótelep
Helyszín: Paks
Vezető tervező: Csete György
Építés: 1972-1978
A folyóirat megrendelhető a rendeles@orszagepito.net e-mail címen!
