Bármennyire is korszerűtlennek hat, de falvainknak 150 évvel ezelőtt volt összképe, tájjellege, magyaros jellege. Sok, arányaiban szép, díszítőmotívumaiban eredeti, falusi házunk van még ma is. Igenis, van saját építőművészetünk, csak meg kell találni a gyökereit és megtanulni alkalmazni az új házak tervezésénél. Ne elégedjünk meg egy-két skanzennel, nagy nehezen műemlékké nyilvánított parasztházzal. Kattoghasson nálunk is az idegen fényképezőgépe szerte az országban és a fényképalbumot nézegetve a ráismerés örömével kiáltson fel: „Itt már jártam, ezt ismerem, ide okvetlenül vissza kell még jönni!”
A falusi házak tervezése mintha valahogy mindmáig kívül esne a hazai építészek érdeklődési körén. Az építész, mint műszaki ember, a ráció megszállottja, ehhez a másik világhoz pedig szív, lélek és érzelmek szükségeltetnek. Létezik egy vita szakmai körökben arról, hogy szabad-e ma úgy házat építeni, hogy nem vesszük figyelembe a XXI. század technikai-kényelmi beállítottságát és ennek ellenében hagyományos módszerekkel és építőanyagokkal, hagyományos tereket és formákat létrehozni. Sokan a tradíciót megőrzendő, de immár lezárult, skanzenbe való dolognak gondolják. A Mérmű Stúdióban immáron majd 40 éve foglalkoznak a Balaton-felvidék újjáéledő népi romantikájával, nem törődve a szakma dogmáival. Olyan, mintha a házaink mind egyformák lennének, pedig csak hasonlítanak egymáshoz. Olyanok, mint egy zenekar tagjai, ahol egyéniségek a zenészek, de a zeneműben mégis ugyanabban a hangnemben muzsikálnak a harmónia megteremtésének érdekében. Ha a megrendelők, a falubeliek, a közvélemény elfogadja ezeket a házakat, sőt örömét leli bennük – amit talán az is igazol, hogy facebook oldaluk a leglátogatottabb építészirodai oldal Magyarországon – akkor nyugodt szívvel zöld utat adhatunk a hagyomány ilyenfajta tovább élésének.
Présházak a Szent Balázs-hegyen
A történet úgy kezdődik, hogy először ki kell vágni az erdőt, aztán meg kell nézni, hova lenne legjobb beásni a pincét. Persze a hegybe, minél mélyebbre, hogy a földtakaró jól szigeteljen. Így indul meg a forrás az egyre hűvösödő őszi éjszakákon a nyár melegét még szorongató vastagfalu pincékben, és marad jó állapotban a bor a következő nyárra, mikor a földpince tartogat még egy kis hideget a télből.
A pince előtt is lehet szőlőt darálni és préselni a szép őszi napsütésben, de Teréz napja felé már gyakran esik az eső. (A hagyomány szerint ekkorra érik be a rizling.) Célszerű egy fedett munkahelyet a présház elé építeni. Sose mellé, mindig elé. Ide már tüzelőalkalmatosság is illik. Meleg vízzel jobb kimosni szüret előtt a hordókat, meg aztán úgy tisztességes a dolog, ha a kellő mustfokot a víz elpárologtatásával érjük el. Szerencsére napjainkig megmaradt sok kandalló, melynek boltozati kiváltóját felfüggesztik a fafödémhez, vagy oszlop gyámolítja. Legszebb a kőoszlop, mert kő aztán van bőven errefelé. Természetesen a kőoszlopról mindenhol elmesélik, hogy az a közeli elpusztult falu román kori templomának volt tartozéka. Gyönyörű folytatása a Kereki – dombon portyára gyülekező, majd a kastélyból alagúton a templomba menekülő magyarok mesevilágának. Ennél már csak az a szebb, amikor azt regélik, hogy csendes éjszakákon hallatszik a föld alól a templom harangjának tompa zúgása.
A gazdák lakóháza és a hegyi présházuk sokszor messze épültek egymástól. Lakóházaik Balatoncsicsón, Szentantalfán és a környező falvakban voltak. Autójuk nem lévén a hosszú utat szekérrel kellett megtenni. A munka végeztével, még aznap hazamenni nem volt logikus, mert a szőlőbeli munkára szinte csak 2-3 óra maradt volna, ezért minimum egy hétre mentek. Tehát kellett a pihenőszoba ügyes cserépkályhával, no meg egy menedékház a fáradt lónak, akinek nemcsak a szekeret, hanem az ekét is húznia kellett. Egész nap dolgoztak, és hát a „ló is ember”, neki is kvártélyra volt szüksége, hisz gyakran esik az eső, munka után pedig hosszúak az éjszakák. Megépültek hát az istállók is.
Balatoncsicsó, a napsugár sárga és az égetett szienna egymás mellett a Szent Balázs-hegyen – felújítások
A helyreállítást szívvel-lélekkel végeztük. A munkát – mint egy értékes középkori házromnál – falkutatással kezdtük. A minden évben egyszer meszelt vakolatot legalul egyik háznál sárga, a másiknál vörös festék fedte. Az öreg építészek írásai igazat mondtak. Nem mindenhol a fehér szín dominált.
A sors úgy hozta, hogy a tulajdonosok eladták a két kis színfoltot. Németek vették meg. Hála Istennek régi szépségükben ragyognak ma is.
Balatoncsicsó, Szent Balázs-hegy, Szórádi pince – helyreállítás és bővítés
Épületünk, egy romba dőlt présház – a Balaton-felvidék nyugati részén gyakori – oldalistállós présháztípus volt. A feladat egy ugyanakkora borospince-nyaraló megálmodása volt.
Az akkori állapot egy földi pincét őrzött csak meg, azt is csak úgy, hogy az agyaghabarcsba rakott kőboltozat tíz centiméter szélességben tekintett fel a csillagos égre. A présház épülete immár csak fél méter magasságban mutatta egykori kontúrjait. Az új épület úgy tartotta meg tisztelettel a hagyományokat, hogy a mai igényeknek is – szerényen, de praktikusan – megfelel.
Az istállóból konyha lett egy tüzelőberendezéssel és egy boltívvel összekötve a nappalivá vált egykori pihenőszobával, melyből lecsípve kis fürdőszobát alakítottunk ki. Itt van az eredeti borospince lejárója, tisztelettel helyreállítva, megőrizve a kétszárnyú tölgyfaajtót. A 21. századból lopott lépcsőcske tipeg fel a kis galériára, ahol kialakítható egy cseppnyi dolgozószoba, és a két háló is innen nyílik. Ha nagy a család és néha sok a vendég, nem árt egy harmadik szoba sem, külön bejárattal. Nem ördögtől való, ha hátul a földi pincét egy új szoba alá rejtjük, jóllehet annak festői domborulata gyönyörű színfoltja volt korábban a szőlőhegynek. Itt megengedte a szigorú Nemzeti Park, hogy egy kis – kódisállást megnagyobbító – reggeliző, kvaterkázó, 4-6 főt leültető fedett bővítmény épüljön az épület mellé.
Balatoncsicsó, Családi nyaraló és pince, új építésű családi ház
A családi ház a dűlőútnak éppen azon a pontján áll, ahol átellenben a fentebb bemutatott két színesfalú műemlék présház található. A megbízók meglehetősen nagy alapterületű programot szerettek volna, de volt bennük annyi alázat és tisztelet a táj és a kialakult építészeti örökség iránt, hogy elfogadták, ha mindezt egy ide való léptékű épületbe sűrítjük bele. A közös munkából olyan háromszintes ház született, mely nem konkurál 150 évvel idősebb szomszédaival, hanem azok tömegalakítását és telepítését figyelembe véve simul bele a domboldalba. A borospince és a kiszolgáló terek a felszín alá kerültek, de közvetlen lejárattal az épület által körbe ölelt kis udvarról. A földszinti életterét nagy négyszárnyú ajtóval lehet egybenyitni a természettel. Az oldalistállóba ezúttal is a konyha került. A tetőtérben vannak a pihenőszobák, melyek önálló lakrészként is működhetnek, hiszen a terepviszonyoknak köszönhetően ezeket is közvetlenül lehet megközelíteni az utca felőli oromzaton keresztül.
Építészet:
Műemlék házak felújítása: Tóbiás Judit, Szűcs Endre,
Présházrom helyreállítás és bővítés: Szűcs Endre, Szűcs Apor
Új építésű nyaraló és pince: Szűcs Endre, Tóth Péter, Mérő Máté
Bevezető szövege: Szűcs Endre (1973), Népi hagyományokon nyugvó falusi építészet. Magyar Nemzet 1973.08.05. lapszám, részlet
Szöveg: Szűcs Endre, Tóth Péter
Fotó: Kis Kálmán, Szűcs Endre, Tóth Péter
