A gótikus műemlék templom felújításának története – interjú Rudolf Mihály építésszel
Számos műemlék-rekonstrukció terve és megvalósítása kötődik a nevedhez az Avasi Református Templomtól a füzéri Felsőváron át történeti településszövet helyreállításokig. Ebbe a sorba illeszkedik a bodrogkeresztúri Szent Kereszt Felmagasztalása templom is. Hogyan találtok egymásra ezekkel a speciális feladatokkal?
R. M.: Valaha a jelentős műemléki feladatokat csak az általam is nagyra becsült OMF-es kollégák végezhették. A kérdésben említett helyszínek elődtervezői Ferenczy Carlo, Oltai Péter és Erdei Ferenc voltak. Utóbbi a 80-as évek elején csak felmérte a bodrogkeresztúri templomot, megbízása ezen a szinten megállt. Szerintem ma az állandó jelenlét okán találja meg a feladat az építészt, akinek rendelkeznie kell lélekjelenléttel is. A konkrét eset: évekkel, de lehet, hogy már évtizedekkel ezelőtt, Kovács Ágnes építésszel − egykori vándorral − mértük fel a bodrogkeresztúri templomot. A barokk kori sekrestye boltozata egészen érdekes módon behajlott, félő volt, hogy beszakad. Riadóztatták Ágnest, aki akkor már Hegyalján élt. A templom kántora kért meg minket, hogy segítsünk. Hoztunk két statikust, felmértük az épületet. Később belelkesítettünk két festőrestaurátor művészt és kértük őket, hogy legyenek partnerek egy NKA-s pályázatnál falképkutatással. Pályázatuk azonban nem nyert.
Azt látjuk, hogy nagyon szép, de miért olyan érdekes ez a templom, hogy ennyire megfogott? Mi a története, jelentősége?
R. M.: Kuklay Antal, volt körömi plébános, művészettörténész hívta fel a figyelmet arra, hogy a keresztes háborúból hazatérő templomosok környékükön több településen is építkeztek, ezek egyike Bodrogkeresztúr. A Keresztúr elnevezés mindig valamilyen fontos helyet jelölt. A korábbi környékbeli régészeti ásatások alapján mondható, hogy Tokaj és Bodrogkeresztúr között, a Lebuj fölött a Szent Kereszt-dűlőben valószínűsíthető egy kolostorrom, de helyszínünkön sem lehetett akkor még kizárni a szerzetességet – bár azt sem, hogy ez mindig is plébániatemplom volt. A támíves szentély az első gótikus periódusban épült az 1300-as években, egy kisebb templom részeként. A szentélyfalakban a falkutató ugyanakkor korábbi – másodlagosan beépített – köveket is talált. Mátyás korában épült a mai hajó síkmennyezettel, fafödémmel, ezt 1487-es dátummal alátámasztja a diadalíven levő fríz. Ezt a kort jelzi a déli kapu feliratos, dátumos tölgyajtaja is. A második gótikus periódus az 1500-as évekre tehető. Kint a déli homlokzaton van egy kőpárkány, ahova az 1520-as évszámot vésték be. Ekkoriban Szapolyai János birtokolta Tokajt és Bodrogkeresztúrt. Fontos központ volt itt, hiszen a Zápolyák mind Erdélyben, mind a Felvidéken nagyon sok javadalmatbirtokoltak. Tokaj ezek gyújtópontjában van, ráadásul a város a kevés tiszai átkelők egyike. Ebben a második periódusban beboltozták a hajót. Ekkor épültek déli falaihoz a támívek (a falkutatók hitelesítették, hogy nincsenek bekötve a falba, csak megtámasztják azt). Az északi oldalon pedig egy szintén boltozott oldalhajó csatlakozott a templomhoz. Ezt az első, 1981-es szondázó ásatás még nem tudta, a mostani teljes ásatás viszont megtalálta. A falkutatók is meglelték az oldalhajó és főhajó közti falnyílások helyét, amit falvékonyítással meg is mutattunk. Ezeket a nyílásokat az után falazhatták be, hogy az oldalkápolna leomlott.
A szentélyben van egy keletelt korai résablak, az első gótikus periódus öröksége. A többi ilyen ablakot a második periódusban kibontották, és betették helyükre a ma is látható magas, egyosztós, kétmezős mérműves szerkezeteket. Volt nyolcvan év, amikor a reformátusok használták a templomot. A karzaton látható pelikánábrázolásról viszont azt állítják a hozzáértők, hogy az azt követő időkben készült a késő barokkban – én ezzel vitatkozom. A barokk korban épült egy cinterem a déli oldalon két támívet folytatva, és ennek a korszaknak az emléke az oltár is, amit 1802-ben Jasper Lőrinc kőfaragó készített és Szalóki Gábor festett ki. A templom felújítás előtti állapotát 1927-ben nyerte el, amikor a leomlott oldalhajó helyére egy neogót kápolna épült, és az egész templombelsőt szürkére, a külsőt terrakotta színre festették.
Ha már a lényeg szóba került: van-e rálátásod arra, hogy a felújítás mennyire volt képes megújítani a templomhoz tartozó közösség Jóistenbe vetett hitét?
R. M.: Helyi plébános sajnos 25 éve nincs a településen, a tokaji jár át misézni. Ez baj, ezért imádkozunk minden szentmise végén papi és szerzetesi hivatásokért. Van a településen egy borász házaspár, van a már említett kántor, és a templom szomszédságában lakik a gondnok. Ők és köreik jelenthetik azt a magot, amihez igazodhat és sokasodhat a hívő közösség. Én háromszor voltam itt szentmisén, egyszer még a rekonstrukció előtt, egyszer, amikor a felújítás után dr. Ternyák Csaba egri érsek megáldotta a templomot, s egyszer nemrég. Most nem voltak sokan a hívek, de úgy vettem ki, hogy többen, mint régen. A polgármestert nem láttam a hívek között, de két legkisebb fiam – akik beálltak ministrálni – mondta, hogy a főministráns az ő fia volt. Mi abban reménykedünk, hogy lassan ki fog alakulni egy működő egyházi közösség itt, Bodrogkeresztúron.
Építészet: Rudolf Mihály
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő és Tóth Péter DLA
Fotók: Szántó Tamás
